Miért nem hívő a tudósok többsége?

Ez szerintem tévedés, hogy nem "hívők". Valamiben egészen biztos, hogy hisznek, pld lehet a tudományban.

Mindenki hisz valamiben! Mindenki abban hisz, amire rátette az életét. Legtöbb ember bálványimádó! A tudományban való hit is lehet bálványimádásnak nevezni.

"Én csak a szolgáló szeretet útját tudom felvázolni előtted, amelyet minden döntésedben magadra kell vállalnod, ha boldog akarsz lenni úgy, ahogy azt az Isten akarja! Illetve, ha boldog akarsz lenni, mivel csak úgy lehetsz boldog, ahogy az Isten akarja! Ennek a boldogságnak pedig az iránya nem lehet más, mint az, hogy naponta vedd fel Velem a kapcsolatot, tehát imádkozzál, beszélj Velem, akár többször is! A tudományos kutatók általában alkalmatlanok arra, hogy Velem sokat foglalkozzanak, mivel erre nem

szoktak ráérni! Bár kivételek illetve lehetnek. A sport, a művészet és a kannibálok, megeszik az embert! És ezáltal gyakran „megeszik” az Istent is. Már nem úgy, hogy Vele táplálkoznak, hanem úgy, hogy nem adnak számára lehetőséget az élethez, az életre! De Én soha nem hagyok el senkit! A tudományos kutatókat sem, a sportolókat sem, a művészeket sem! "

Jézus; A HANG - könyv 2167

"A tudomány és a hit nem olyan értelemben tartoznak össze, ahogyan legtöbben gondoljátok. A tudományhoz nem kell Istenbe vetett hittel rendelkeznie annak, akit tudósnak neveztek.

A hit, vagyis a tekintélyelven alapuló ismeretszerzés, az egyik természetes útja annak, hogy valakiből tudós váljon. Az természetes, hogy gondolkodó ember megbízik olyan társában, akiről tudja, hogy utánanézett a dolgoknak, és nem akar senkit becsapni. Természetes dolog, hogy elhiszed barátodnak, akiről tudod, hogy szavahihető, ha idéz egy könyvből, amelyet elolvasott. Az így szerzett tudásod hiten alapuló tudás.

Teljesen lebénulna minden komoly tudományos munka, ha ki akarnátok iktatni belőle a hiten alapuló ismeretszerzéseket. Ha mindig mindenkinek minden kísérletet előről kellene kezdenie, mert nem hinné el becsületes elődjének kutatási eredményeit.

Az Istenben hívés viszont nem egyszerű ismeretszerzés, hanem életrátevés. Valakiben, valamiben hinni annyit jelent, mint érte élni. Az valóban gyerekes, felelőtlen lépés lenne, ha valaki nem tudná értelmét adni, nem tudná megokolni, hogy miért él azért, amiért, vagy akiért él. Nem véletlenül mondottam: „Nektek adatott tudni az Isten országának titkait (Máté 13:11). Ha arra gondolsz, hogy tanítványokat gyűjtöttem magam köré, és e szavakkal küldtem őket a világba: „Tegyetek tanítványommá minden népet” (Máté 28:19), akkor megérted, hogy a tanítvány nem más, mint állapotszerű tanuló, tehát bizonyos tudomány nélkül, az Engem ismerés tudománya nélkül nem lehet meg az, aki hisz Bennem. "

Jézus; A HANG - könyv 728

Aki azt mondja, hogy ő nem hisz semmiben, az azt hiszi, hogy nem hisz semmiben, De ez is egy hit.

E szó, hitetlenség, semmi tartalmat nem hordoz. Ilyen nincs is! Mindenki hisz abban, amiért él, amire az életét tette!

Mindenki boldog akar lenni. Boldog pedig nem lehet addig senki, amíg a birtokában lévő jót elveszíthetőnek tudja! Aki nem hisz abban, hogy az ember nem állat, aki nem hisz az örök életben, tehát abban, hogy birtokolhat olyan jót, aminek elvesztését megakadályozhatja, az menekülőben van az elől, hogy gondolkodjék, menekül a szembesülés elől.

Azert, mert minel tanultabb valaki, kulonosen termeszettudomanyos vonalon, annal kevesbe van szuksege arra hogy egy kitalalt mindenhato istensegben keresse a magyarazatot a vilagunk jelensegeire.

Ez nem szomoru dolog, ez a realitas.

3-az a tudomány még mindig nem hit kérdése. Az elvégzett kísérleteket nem azért hiszed el, mert van hited benne, hanem mert bizonyítottak az eredmények.

Egyébként szerintem is ez kb az egész társadalomra igaz, nem csak a tudósokra.

Amikor még túlnyomórészt hívők voltak a legelső modern értelemben vett tudósok (pl. Newton, Linné), azért ott volt egy ugyan lenézett, de azért szofisztikáltnak tartott teista filozófiai hagyomány. Lenézték, köldöknézőnek tartották, de legalább tudomásul vették, hogy van ilyen. A Kálvinista Apologetika ezt próbálja újjáéleszteni - inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A 20. századtól kezdve az amerikai neoprotestánsok kezdik uralni a teista diskurzust, figyelmen kívül hagyva és károsnak tartva a klasszikus keresztény hagyományt, ami Szt. Ágostontól kezdődik. Ezzel az új hullámmal már nem tud a tudományos közösség mit kezdeni.

Más gondolkodásúak. Egy "reálos" agy másképp gondolkodik filozófiai kérdésekről, nem mélyül el bennük úgy. Illetve, majd el fog, ha olyan krízishelyzetet él át, de nem foglalkozik ezzel rendszeres.

Kíváncsi lennék egy statisztikára (már ha van) az irodalmárok, történészek, filozófusok, régészek, nyelvészek, művészettörténészek között. Ők is tudósok...

Másfelől nem ártana elolvasni a linkelt oldalt. Mert az is le van ott írva, hogy "A General Social Survey által végzett adatok alapján, minél tanultabb valaki, bizonyos tekintetben annál nagyobb az esélye, hogy vallásos legyen. Philip Schwadel szerint minden egyes oktatásban eltöltött évvel 15%-kal növekszik annak az esélye, hogy a személy részt vesz vallásos rendezvényeken, és 9%-kal növekszik annak az esélye, hogy rendszeresen olvassa a Bibliát."

Egymásnak ellentmondó információk is vannak, nyilván függ attól, hogy hol végezték a kutatást, hány emberrel, milyen mintavétellel.. Az meg csak hab a tortán, hogy az ember változik. Isten létéről/nem létéről gondolhat valamit 35 évesen, meg gondolhat mást 78 évesen. Pedig a végzettsége nem változott.

"Az Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyarlóságok kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, ám mégis primitív legendák gyűjteménye, amelyek emellett meglehetősen gyerekesek is. Legyen az bármily kifinomult is, semmilyen magyarázat sem tud meggyőzni ennek ellenkezőjéről."

Albert Einstein

"Az istenesség ellentéte az ateizmus a szakmában, bálványimádás a gyakorlatban. Az ateizmus annyira értelmetlen, hogy sosem volt sok elismert tanítója."

Isaac Newton, Memoirs of Life, 1855, II. kötet, 347-348