Hogyan vetkőzhetném le az istenfélelmet?

Úgy érzem, gátat szab nekem ez az irreális félelem.

Gyerekkoromban belém nevelték azt, hogy van egy ember alakú mindenható isten a felhők között, aki az összes gondolatomat figyelemmel követi, jegyzeteli, és majd amit teszek életem során és gondolok, az alapján fogok vagy a pokolba, vagy a mennyországba kerülni. Még az is félelemmel tölt el, hogy ettől meg akarok szabadulni!

Úgy gondolom hogy ez az isten kép, egy bálvány. Szükség volt rá, hogy vissza lehessen szorítani a kegyetlenkedést, erkölcsöket alakított ki ez az elképzelés, legalábbis, így gondolom, de mindenesetre erről, és a vallásról, a hitről napokig lehet vitázni, filozofálni.

Nekem megkeseríti a mindennapjaimat, mert egészen egyszerű dolgokra se merek gondolni.

Van férjem, és nem merek arra gondolni, hogy valami új dolgot próbálunk ki az ágyban. Egészen egyszerű a példa, de én nem merek semmi hasonlóra se gondolni, ami "bűn". A férjem előtt, (és már akkor 18+ éves voltam ) nem mertem lefeküdni egy nekem nagyon is tetsző sráccal, mert " isten szeme mindent lát!".

Szüleim folyamatosan ezt sulykolták belém, ők elképesztő szinten vallásosak.

Azt én is tudom és érzem, hogy ez nem egészséges. Nem tudok így teljes életet élni, a hit szeretetével együtt. Én szeretnék hinni, csak még nem tisztázódott bennem pontosan ez. Csak azt tudom, hogy ez nem mehet így tovább.

Tehát a kérdésem az, hogyan szabaduljak meg a mindennapos szorongástól, és félelem érzettől?

Attól a gondolattól, hogy valaki "figyel" engem?