Mit jelent az istenfélelem?

Szia! Hallgasd meg ezt a tanítást:

[link]

(2 hétig érvényes a link)

Üdv.

Az "istenfélelem" alapvetően nem "Istentől való félelmet", hanem egy Isten felé tanúsított, feltétlen tiszteletet és engedelmességet magában foglaló magatartást, attitűdöt jelent. Azt jelenti, hogy bármi is Isten akarata, alárendelem magamat neki - akkor is, ha nem értem, akkor is, ha szívem szerint nem akarom, akkor is, ha nem tűnik logikusnak.

Az istenfélelmet talán legjobban Ábrahám történetéből lehet megérteni; az első ember, akit a Biblia istenfélőnek nevez, Ábrahám. Ezt a jelzőt akkor kapta meg személyesen Istentől, amikor Isten parancsára kész volt saját, egyetlen fiát, Izsákot feláldozni.

"1Móz 22:10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.

1Móz 22:11 Akkor kiálta neki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

1Móz 22:12 És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én értem.

(...)

1Móz 22:18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek."

Az utolsó mondat magában foglalja, mit jelentett itt az "istenfélelem": engedtél az én beszédemnek. Mindig, minden körülmények között, bármit is parancsoltam.

Ugyanezt a történetet így értelmezi a Zsidókhoz írt levél:

"Zsid 11:17 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,

Zsid 11:18 Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik neked mag;

Zsid 11:19 Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte."

Ábrahám azért volt hajlandó megtenni, amit az Úr mondott neki, mert egyrészt feltétlen tisztelte Őt, másrészt úgy gondolkodott, hogy Isten igaz és jó, és amit megígért, azt mindenképpen be fogja teljesíteni - márpedig emlékezett rá, hogy az Úr korábban megígérte neki, hogy Izsáktól fog származni a választott nép, így ha fel is áldozza Izsákot, lehetetlen, hogy az Úr ne teljesítse be az Ő szavát - akár fel is támaszthatja Izsákot.

Isten természetesen nem akarta, hogy valóban fel is áldozza Izsákot, hanem azt akarta látni, hogy teljes-e Ábrahám "istenfélelme", feltétlen-e a tisztelete és az engedelmessége.

Mellesleg az általad kérdezett igehelyen, az 1Tim 6:6-ban az "istenfélelem" helyén az "euszebeia" az eredeti kifejezés, és ez csupán jámborságot, kegyességet jelent (mint ahogy több más igehelyen így van fordítva), nem feltétlenül az ószövetségi értelmű istenfélelmet. (De így is helyes fordítani.)

Szia!

Természetesen a "szeretetben nincsen félelem", ahogyan a Bibliában is olvassuk. Az "istenfélelem" kifejezés az eredeti görög szöveg szerint "eusebeia" szóval jelölt kifejezés, amely jelent még kegyességet is.

Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével. Szereti azt, amit Isten igazságnak jelent ki, és gyűlöli annak ellentétét a hamisságot.

Az istenfélő ember féltőn vigyáz arra, hogy Isten minden rendelését teljes szívből és teljes igyekezettel betöltse, a törvényszegés útját pedig elkerülje. Az istenfélelem tehát nem istentől való rettegést jelent. Amikor valami fenségesen tökéletest látunk a természetben, vagy egy nagyszerű művészi alkotást szemlélünk, félelemmel párosult hódolatot, tiszteletet érzünk. Isten végéremehetetlen bölcsessége, tökéletes igazságossága, és szeretete, valamint mindenható hatalma szintén félelemmel vegyes csodálatot, és mélységes tiszteletet kelt bennünk, ha igazán megismerjük őt. Istent félni a gyakorlatban annyi, mint az ő parancsolatait megtartani, azaz igazságot cselekedni, gyűlölni és kerülni a bűnt. Isten nem szavakban való dicsőítést vár tőlünk, hanem életünkkel és szolgálatunkkal való dicsőítést. A valódi istenfélelem és dicsőítés kinyilatkoztatni az ő jellemét a mi jellemünkben, és ezáltal ismertté tenni Őt mások számára is.

Üdv. Péter