Ki szól a prófétán keresztül az Ézs 44,6-ban? És ki szól a Jel 1,11-ben?

két igehely között erős összefüggés van, mivel mindkettő ugyanazon Istenre utal, mint az Alfa és az Omega, az Első és az Utolsó. Az Ézs 44:6-ban Isten, mint Izrael királya és megváltója szól, kijelentve, hogy ő az első és az utolsó, és rajta kívül nincs más Isten. Ez a vers hangsúlyozza Isten egyedülállóságát és örök létezését, valamint azt, hogy nincs más hatalom vagy isten az ő uralma alatt.

A Jel 1:11-ben a beszélő szintén az Alfa és az Omega, az Első és az Utolsó, aki Jézus Krisztus, és ő is arra utal, hogy az ő örökkévalósága és isteni hatalma azonos az Atyáéval. A kifejezés itt Jézus Krisztus isteni mivoltát, örökkévalóságát és hatalmát hirdeti.

A két igehely között tehát az összefüggés az, hogy mindkét esetben Isten (a Jelenések könyvében Krisztus) örök, mindenek felett álló hatalmát és isteni mivoltát hangsúlyozzák, és mindkét helyen az "Alfa és Omega" kifejezés arra utal, hogy Isten mindent teremtett és ő mindenek végső célja is.

Ez a párhuzam megerősíti Jézus Krisztus isteni természetét és kapcsolatát az Atyával, mivel az Alfa és Omega kifejezés mindkét versben Isten örökkévalóságát és teljességét fejezi ki.