Kinek mit jelent az, hogy Istenfélelem?

Szia!

Természetesen a "szeretetben nincsen félelem", ahogyan a Bibliában is olvassuk. Az "istenfélelem" kifejezés az eredeti görög szöveg szerint "eusebeia" szóval jelölt kifejezés, amely jelent még kegyességet is.

Az istenfélelem azt a belső lelki magatartást jelöli, mikor az ember abszolút komolyan veszi az Isten szavát, és teljesen azonosulni tud annak erkölcsi ítéletével. Szereti azt, amit Isten igazságnak jelent ki, és gyűlöli annak ellentétét a hamisságot.

Az istenfélő ember féltőn vigyáz arra, hogy Isten minden rendelését teljes szívből és teljes igyekezettel betöltse, a törvényszegés útját pedig elkerülje. Az istenfélelem tehát nem istentől való rettegést jelent. Amikor valami fenségesen tökéletest látunk a természetben, vagy egy nagyszerű művészi alkotást szemlélünk, félelemmel párosult hódolatot, tiszteletet érzünk. Isten végéremehetetlen bölcsessége, tökéletes igazságossága, és szeretete, valamint mindenható hatalma szintén félelemmel vegyes csodálatot, és mélységes tiszteletet kelt bennünk, ha igazán megismerjük őt. Istent félni a gyakorlatban annyi, mint az ő parancsolatait megtartani, azaz igazságot cselekedni, gyűlölni és kerülni a bűnt. Isten nem szavakban való dicsőítést vár tőlünk, hanem életünkkel és szolgálatunkkal való dicsőítést. A valódi istenfélelem és dicsőítés kinyilatkoztatni az ő jellemét a mi jellemünkben, és ezáltal ismertté tenni Őt mások számára is.

Üdv. Péter

Nekem sem a rettegés jut az eszembe.

Az Istent félni azt jelenti, hogy nem teszünk olyat amivel megszomorítanánk őt, vagy is a tökéletlenségünk ellenére, igyekszünk úgy élni ahogy elvárja.

Inkább a helytelenségtől kell félni, aminek következményei vannak.

egy ember a sok közül

Istenfélelem- Elsőre talán nem túl vonzó az a gondolat, hogy féljük Istent. Ám ez a fajta félelem egészséges. Például nem egy olyan rabszolga érzésére kell gondolnunk, aki retteg attól, hogy feldühíti az urát, hanem egy olyan gyermek érzésére, aki boldogan tesz szerető édesapja kedvére. Egy forrásmű szerint az istenfélelem azt jelenti, hogy Istenre a szolgái hódolattal és áhítattal tekintenek, mivel szeretik őt, és tisztelik a hatalmát és a nagyságát. Ha féljük Istent, az arra indít, hogy alávessük magunkat az akaratának, hiszen szeretjük, és tudjuk, hogy ő is szeret minket. Ez azonban nem pusztán egy érzés, hanem tettekben is megnyilvánul.

Azért nem teszek olyasmit, amit ő nem szeretne, hogy megtegyek, mert szeretemé Őt, és nem akarom megbántani semmivel sem.

Betty M.

nem vagyok hívő, a magam által elfogadottnak hitt dolgokban hiszek, és ilyenkor mindegy, hogyan nevezzük el azt, amiben v akiben hiszünk...

számomra az Istenfélelem annyit tesz, h egy Istenben hívő ember bizonyos tettei után megretten attól, vajon mit szólna ehhez az ő Ura... mint mondtam nem vagyok hívő, de akkor is ez jut erről a szóról eszembe

viszont azt is jelenti számomra, h már eleve sokan félnek attól, h egy bizonyos felsőbb rendű hatalom a halál után ítéletet hirdet tettei felett és éppen ezért bizonyos dolgoktól kissé félve, de a lényeg, h tartózkodik, nehogy Pokolra jusson...

egyébként úgy tartom, h ez nem feltétlen jó dolog,... az a jó, ha önmagunk tettei felett tudunk ítélkezni, még jobb, ha még a cselekvés előtt döntünk, h ez jó-e avagy rossz... és akkor mindjárt nincs mitől annyira félnünk... ha meg elkövetünk valamit, akkor viseljük következményeit - senki se ígérte meg születésünkkor, h majd halálunk napján valaki más szemrehányóan szembesít minket a viselt dolgainkkal...

közben utána olvastam :)

"...az „eusebaia” a helyes viszonyulás Istenhez és az isteni dolgokhoz, mely sem Istent nem kapcsolja ki teljesen, sem haszontalan babonákban nem leledzik. Ez tehát egy szív szerinti magatartás, mely Istennek helyet ad, és a mi életünkbe érkezik."

mégis tartom azt, amit fentebb írtam... a véleményem nem változott