"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. " A katolikus vallásban a Máriához és a szentekhez való imádság bűn?

Ezt a sok litániát nem olvasom el, tehát közvetlenül a kérdésre reagálnék (hátha más is van igy ezzel, és az én válaszom pedig megmagyarázza a kérdést.)

Kérdező, kérdéseddel egyben meg is válaszoltad azt.

A Biblia tanitása valóban egyedül a názáreti Jézus Krisztust nevezi megváltónak azaz messiásnak, és közbenjárónak ember és Isten közt. Nincs más személy, nincs társmegváltó, nincs egyéb közbenjáró. Csak Jézusban van üdvösség, egyedül benne van örökélet. Ez a Biblia alapvető tanitása. Sajnos azok az egyházak, felekezetek, amelyek ezzel szembehelyezkednek, már nem az eredeti kereszténységet követik (hadd ne kelljen konkretizálnom).

Egyébként az antikrisztus szellemének egyik tevékenysége nem csupán a Krisztus tagadása, hanem az elhomályositása illetve, hogy mellé helyez, vele egyenrangú állapotba sorol másokat is. Ezt nem Isten találta ki.

Ami érdekes még, hogy Máriának (Jézus anyjának), vagy akár az apostoloknak (köztük pl. "szent Péternek" vagy akármelyik szentnek akihez ma imádkoznak) is Jézusra volt szükségük, tehát ők is ugyanúgy megtértek, újjászülettek, Szent Szellemmel betöltekeztek. És jobb esetben egyiküknek sem jutott eszébe földi pályafutása során önmagát Krisztus szintjére emelni a hozzá való imádkozás vagy bármi más által. (Pétert meg is inti Pál képmutatóságért, amire Péter megtért abból).

Na úgy tűnik mégis hosszú lett, de remélem érthetőre sikerült, ez a Biblia álláspontja (természetesen kiegészithető sokmindennel).

God bless!

A hosszú litániával szemben érdekes megfigyelések vannak!

Végeztek kísérleteket azzal, hogy egy bizonyos kegyhelyen lévő festmény, vagy szobor, esetleg valamely emberi testrész, mint "szent ereklye" milyen népszerűségnek örvend a hívők között. Melyik előtt fejezik ki "hódolatukat" szívesebben "rajtuk keresztül" állítólag Istennek? (Csak Jézus a közvetítő) Számtalan ilyen kegyhelye van a katolikus egyháznak szerte a világon.

Ha az azonos témájú ábrázolásokat, vagy ereklyéket nézzük, kiderült, hogy bizonyos festmények, vagy erre a célra szolgáló tárgyak helyenként sokkal népszerűbbek a hívők előtt, mint más ugyanolyan típusú és témájú tárgyak.

Ez a jelenség valamilyen szinten mindenhol megfigyelhető.

Felmerül a kérdés, hogy ha nem a tárgyra koncentrálnának a hívők elsősorban, hanem amint az egyház mondja, az ezek mögött lévő "szellemi tartalomra", akkor nem volna nekik mindegy, hogy melyik művész által készített tárgy előtt róják le a "kegyeletüket", "hódolatukat", vagy melyik által közeledhetnek Istenhez (ha persze egyáltalán ezt megtehetnék)?!

Ha nem a külsőt néznék, hanem azt, ami mögötte van, akkor miért vannak egyes tárgyi ábrázolások sokkal nagyobb népszerűségben, mint az ugyanolyan tartalmú mások?

No de a Biblia többek között pontosan ezekért a dolgokért tiltja a bálványok használatát. De nem csak azt, hanem a készítését is! És pontosan ezért nevezi "bálványimádatnak" is!

Szó sincs a bibliában arról, hogy a bálványok faragását, festését csak a szó szerinti imádatuk miatt tiltotta volna Isten! Semmi olyasmi nem olvasható a Szentírásban, hogy "természetesen Istenhez a 'nem bálványként' faragott, vagy festett szobrokon, képeken keresztül fordultak volna hívei". Kizárólag akkor tették ezt, amikor eltértek az igaz imádattól! Mellesleg megfigyelhető még a katolikus hívők vallásgyakorlatából is, hogy mennyit számít a külső! Akkor most mi is számít jobban?

A Biblia világossá teszi, hogy Istent "szellemmel és igazsággal" kell imádni! Mit jelent ez? Tán azt, hogy a "szenteken" és képmásokon keresztül?

Nem! A Biblia világossá teszi az okokat, amiért nem is készíthetünk ilyen bálványokat, pl. megkérdezi, hogy ha ilyeneket készítenek, vajon kihez teszik Istent hasonlóvá???

"Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt,

Bölcs 13.2

hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.

Bölcs 13.3

Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket.

Bölcs 13.4

Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.

Bölcs 13.5

Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.

Bölcs 13.6

De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.

Bölcs 13.7

Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket.

Bölcs 13.8

Még sincs mentségük ezeknek sem.

Bölcs 13.9

Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?

Bölcs 13.10

De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját.

Bölcs 13.11

Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra.

Bölcs 13.12

A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.

Bölcs 13.13

Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,

Bölcs 13.14

vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.

Bölcs 13.15

Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti.

Bölcs 13.16

Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.

Bölcs 13.17

Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért.

Bölcs 13.18"

"A Biblia világossá teszi, hogy Istent "szellemmel és igazsággal" kell imádni! Mit jelent ez? Tán azt, hogy a "szenteken" és képmásokon keresztül?"

Szellemmel? Jaj te se ess ugyanabba a csapdába! Ha különbséget teszel az anyagot és a lelket, akkor még nagyobb csapdába esnél. Ha a szellem egy tudattalan, élettelen instrumentum Isten felé, akkor mindenki kihasználhatná, akár a sátán is! A sátán ugyanúgy benn van anyagban is, lélekben is.

"Nem! A Biblia világossá teszi az okokat, amiért nem is készíthetünk ilyen bálványokat, pl. megkérdezi, hogy ha ilyeneket készítenek, vajon kihez teszik Istent hasonlóvá???"

Az Oltáriszentség akkor bálványimádás? Mert ezek szerint a hívők egy kovásztalan kenyért és bort imádnak!!!

Igen kedves utolsó hozzászóló, minden olyan dolog, ami a Biblia szellemének ellentmond, problémás.

Valóban átváltozik-e a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé?

VI. Pál pápa 1968. június 30-án „ Az Isten népének hitvallása” című beszédében kijelentette: „Hisszük, hogy az utolsó vacsorán az Úrtól megszentelt kenyér és bor az ő Testévé és Vérévé változott át, amelyet kevéssel utóbb a keresztfán áldozott fel értünk. Hisszük, hogy a pap által konszekrált kenyér és bor átváltozik a mennyben dicsőségesen uralkodó Krisztus Testévé és Vérévé. Hisszük, hogy a kenyér és bor külső színei alatt, bár érzékeink számára semmi sem változott, titokzatos módon ugyan, de mégis igazán valósággal, lényegileg jelen van az Úr . . . Ezt a titkos átalakulást az Egyház nagyon alkalmas és kifejező módon illeti az ÁTLÉNYEGÜLÉS szóval” (Official Catholic Teachings—Christ Our Lord. Wilmington, N.C.; 1978, Amanda G. Watlington, 411. o.). Összhangban van ez a hitnézet a Szentírással?

Jézus ennél az alkalomnál nem hajtott végre csodát, szó szerint a testévé és vérévé változtatva az emlékjegyeket. Az emberi test és vér fogyasztása kannibalizmus lenne, és ez sérti Isten törvényét (1Mózes 9:3, 4; 3Mózes 17:10). Jézus akkor nem veszített semennyit a testéből és a véréből. Testét tökéletes áldozatként ajánlotta fel, vére pedig másnap délután, a zsidó naptár szerint még ugyanaznap, niszán hó 14-én lett kiontva. Ezért az emlékünnepi kenyér és bor jelkép, amely Krisztus testét és vérét szemlélteti.

Az „ez az én testem” és „ez az én vérem” kifejezésekkel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a Mo úgy írja: „ez jelenti az én testemet”, „ez jelenti az én véremet.” Az ÚV hasonló módon jár el. A LEF ezt így adja vissza: „ez jelképezi az én testemet”, „ez jelképezi az én véremet.” Ezek a szavak a különféle katolikus fordításokban összhangban vannak a szövegkörnyezettel, azzal, amit a 29. vers ír. A Káldi ezt írja: „Mostantól fogva nem iszom a szőlő ezen terméséből addig a napig, mikor azt az újat iszom majd veletek Atyám országában.” A Soós, KNB, Szep. szerint Jézus szintén úgy utal a pohár tartalmára, hogy ’a szőlő ezen termése’, ’a szőlőnek ez a termése’ és ’e szőlő termése’, és Jézus ezt azután mondta, hogy kijelentette: „ez az én vérem.”

Vizsgáljuk meg az „ez az én testem” és „ez az én vérem” kijelentést a Biblia más helyeken használt élénk nyelvezetének a fényében. Jézus ezt is mondta: „Én vagyok a világ világossága”, „én vagyok a juhok számára a kapu”, „én vagyok az igazi szőlőtő” (Ján 8:12, Kat.; 10:7, Kat.; 15:1, Kat.). E kifejezések egyike sem közvetíti egy titokzatos átváltozás gondolatát, nem igaz?

Az 1Korintusz 11:25-ben (Kat.) Pál apostol az utolsó vacsoráról írt, és ugyanazt a gondolatot kissé más szavakkal fejezte ki. Nem úgy idézte Jézus szavait a kehellyel kapcsolatban, hogy „igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé”, hanem a következőképpen fogalmazott: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben.” Biztosan nem úgy gondolta, hogy a kehely csoda folytán az új szövetséggé változott. Nemde sokkal ésszerűbb úgy következtetni, hogy ami a pohárban volt, az szemléltette Jézus vérét, amely jogerőre emelte az új szövetséget?

"Az „ez az én testem” és „ez az én vérem” kifejezésekkel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a Mo úgy írja: „ez jelenti az én testemet”, „ez jelenti az én véremet.” Az ÚV hasonló módon jár el. A LEF ezt így adja vissza: „ez jelképezi az én testemet”, „ez jelképezi az én véremet.” Ezek a szavak a különféle katolikus fordításokban összhangban vannak a szövegkörnyezettel, azzal, amit a 29. vers ír. A Káldi ezt írja: „Mostantól fogva nem iszom a szőlő ezen terméséből addig a napig, mikor azt az újat iszom majd veletek Atyám országában.” A Soós, KNB, Szep. szerint Jézus szintén úgy utal a pohár tartalmára, hogy ’a szőlő ezen termése’, ’a szőlőnek ez a termése’ és ’e szőlő termése’, és Jézus ezt azután mondta, hogy kijelentette: „ez az én vérem.”

Miféle grécizmus lehet az, hogy egy puszta kijelentésnek van egy mellék-jelentése, hogy "ez szimbolizálja stb.". De kérdem én, Isten Fia (rengeteg utalás a Bibliára) miért ne tehetné ezt? Jézus nem teremtmény volt, és duális jelemű (ld. előző lapokban a kifejtésben), sőt a Biblia tele van utalásokkal, amikkel a Mózesi törvényeket fölülírta. Nos?

"Vizsgáljuk meg az „ez az én testem” és „ez az én vérem” kijelentést a Biblia más helyeken használt élénk nyelvezetének a fényében. Jézus ezt is mondta: „Én vagyok a világ világossága”, „én vagyok a juhok számára a kapu”, „én vagyok az igazi szőlőtő” (Ján 8:12, Kat.; 10:7, Kat.; 15:1, Kat.). E kifejezések egyike sem közvetíti egy titokzatos átváltozás gondolatát, nem igaz?"

Nem látok konnexust. Szerintem fordítva kell értelmezni: pont erre készült megvalósítani, láthatatlan utalt rá.

"Biztosan nem úgy gondolta, hogy a kehely csoda folytán az új szövetséggé változott. Nemde sokkal ésszerűbb úgy következtetni, hogy ami a pohárban volt, az szemléltette Jézus vérét, amely jogerőre emelte az új szövetséget?"

Ésszerűbb? Teológiai vitákban ez nem érv. Tehát Jézus NEM VOLT KÉPES csodákra? Jézus nem ismerte a szimbolizmust, erre nincs utalás, ő a Templomot saját Atyja házának tekintette. Egy pár kijelentésből nem lehet érv-szerű logikát levonni.

"Tehát Jézus NEM VOLT KÉPES csodákra?"

Azzal érvelsz, hogy félremagyarázom az Írásokat, mert nem úgy értem, ahogy a katolikusok?

Valójában te értelmezed félre a másikat és pontatlanul hivatkozol rám. Én nem írtam semmi olyant, amit a számba adsz!