"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. " A katolikus vallásban a Máriához és a szentekhez való imádság bűn?

Depositum:

"100. A protestantizmus egyik alapvető tétele a sola Scriptura, amelyik se nem bibliai (lásd alant), se történelmi (a XVI. századig nem létezett), sem pedig logikai (ui. Önellentmondásos) elgondolás:

104. A hagyomány a Bibliában nem rossz értelmű szó. A görög paradószisz azt jelenti, hogy valaki átad valamit egy másiknak (jót vagy rosszat). A jó (keresztény) hagyományról az 1Kor 11,2; 2Tessz 2,15; 3,6; és a Kol 2,8 beszél. Az utóbbiban az emberek hagyományaival szembeállítva.

105. A keresztény Hagyomány a Biblia szerint ugyanúgy lehet szóbeli, mint írott (2Tessz 2,15; 2Tim 1,13-14; 2,2). Szent Pál nem tesz minőségi különbséget a két forma között.

106. Az “Isten igéje” vagy az “úr szava” az Apostolok Cselekedeteiben és a levelekben csaknem mindig szóbeli igehirdetésre utal, s nem magára a Bibliára. A Biblia nagy része eredetileg szóbeli volt (pl. Jézus egész tanítása – Ő nem írt le semmit –, Szent Péter prédikációja Pünkösdkor, stb.)

107. Ellentétben sok protestáns állításával, Jézus nem rosszallta az összes hagyományt, ahogy Szent Pál sem. Pl. Mt 15,3.6; Mk 7,8-9.13. Ő egyedül a helytelen farizeusi hagyományt rosszallta. Így mondta: “a ti hagyományotok”.

108. A görög paradidómi, vagyis a keresztény, apostoli hagyomány “átadása” ezeken a helyeken fordulnak elő: Lk 1, 1-2; Róm 6,17; 1Kor 11,23; 15,3; 2Pét 2,21; Júd 3. A paralambanó, azaz a keresztény hagyomány “átvétele” ezeken a helyeken fordulnak elő: 1Kor 15,1-2; Gal 1,9.12; 1Tessz 2,13.

109. A “hagyomány”, “evangélium”, “Isten igéje”, “tanítás”, és “a hit” fogalmai lényegében szinonim fogalmak, és az összes túlnyomórészt szóbeli. Pl. a Tesszalonikai levelekben csak Szent Pál egymással felcserélhetően használ ezek közül hármat (2Tessz 2,15; 3,6; 1Tessz 2,9.13 (vö. Gal 1,9; ApCsel 8,14). Ha a hagyomány egy csúnya szó, akkor ugyanígy az “evangélium” és “Isten igéje” is az."

"137. A protestantizmus elvetette a halottakért szóló imát, szembeállva a keresztény hagyománnyal és a Bibliával (Tób 12,12; 2Makk 12,39-45; 1Kor 15,29; 2Tim 1,16-18; valamint azok a versek, amiket a purgatóriumra alkalmaztunk, mivel az imák az ott lévő szentekhez szólnak).

138. A protestantizmus megalapozatlanul visszautasítja a szentek közbenjárását értünk, az ő haláluk után, valamint a szentek megfelelő segítségül hívását az ő hatékony imájukért (Jak 5,16). A keresztény hagyomány és a Biblia ezzel szemben támogatja ezt a gyakorlatot: a halott szentek tudatában vannak a földi ügyeknek (Mt 22,30 vö. Lk 15,10; és 1Kor 15,29; Zsid 12,1), megjelennek a földön, és kapcsolatban vannak emberekkel (1Sám 28,12-15; Mt 17,1-3; 27,50-53; Jel 11,3), és így közben tudnak járni értünk, és hasonlóképpen kérni lehet őket imáikért, éppen úgy, ahogy a földi keresztényeket (2Makk 15,14; Jel 5,8; 6,9-10)."

[link]

"Mivel Jézus a közbenjáró, Őhozzá nem kell közbenjáró

Ez a sötét középkor kifordult istentelen félremagyarázása, ami sok embert félrevezet.

Ha kellene Jézushoz közbenjáró, akkor gondoskodott volna Isten arról, hogy le legyen írva ennek utasítása a Bibliába."

A Bibliát akár buddhista könyvként is lehetne kezelni, ha nem vettétek volna át a katolikus hagyomány egy részét.

Szerintem a félrevezető nyelvészkedés helyett, sokkal egyszerűbben is el lehet dönteni, miféle "hagyományról" beszélnek az Írások. Amikor a hagyomány ellentmond a bibliai igazságnak, na akkor arra biztosan nem jó és kívánatos hagyományként utal a Biblia.

Jézus és a tanítványai - beleértve a bibliaírókat is - ebben a szellemben értették a hagyományok követését, gondolom ez teljesen nyilvánvaló, mivel a Biblia az igazságok könyve. Vagyis akkor annak is nyilvánvalónak kell lennie, hogy az olyan hagyományok, melyek nem találhatók meg benne, vagyis nem egyeztethetők össze a szellemével, azok elvetendőek.

Ha bármelyiktek figyelmesen olvassa a Szentírást, észre fogja venni, hogy nem mindent kell benne szó szerint értelmezni, mert gyakran jelképekben és példázatokban beszél a könyvek könyve. Komoly és őszinte tanulmányozással azonban kiderül, hogy a legtöbb esetben képes a Biblia önmagát magyarázni a szűkebb és tágabb szövegkörnyezettel.

Könnyű azzal takarózni, hogy a katolikus "szenteken", mint pl. Márián "keresztül" (szerintük nem hozzá) való Istenhez fordulás teljesen helyes, mert ráfogják, hogy a "szenthagyományok" nem feltétlenül vannak megfogalmazva a bibliában. Azok szerint pedig szinte mindent lehet, amit csak a fantáziájuk enged.

De amint az elején utaltam rá, a hagyományoknak valójában teljesen összhangban kellene lennie a teljes Írással!

A "Mária tisztelet" kultusza pedig nem ilyen. De a "szenteken keresztüli", őket mint "közbenjárókat" felhasználó teológia is egyértelműen ellentmond Jézus egyedüli közbenjárásának.

Senki sem közeledhet Istenhez, csakis Jézus által.

Ebben benne van az, hogy "senki" máson keresztül nem közeledhetünk Istenhez rajta kívül.

De mit mondanak egyes szakértők arról, hogyan kezdődött a "szájhagyomány" túlértékelése? És mi célból?

Jézus halála után sokan, akik követőjének vallották magukat, a szóbeli hagyományhoz folyamodtak, mint ami új tanításokra feljogosító tekintély. A McClintock- és Strong-féle Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature szerint némely állítólagos keresztény úgy érezte, hogy az effajta hagyomány „az apostolok szájából származó, az első keresztény egyházak által kapott rendelkezés, melyet az apostoli kor hagyott örökül, és megmaradt tisztának az ő saját idejükig”.

A valóságban sok ilyen hagyomány tisztátalan, helytelen elképzelés volt. Amint a Cyclopedia magyarázza, ezek az új filozófiák „nemcsak hogy egyéb hagyományokkal álltak ellentétben, de még magukkal az apostolok írásaival is, amelyek kéznél voltak”. Ez nem történt teljesen váratlanul. Pál apostol korábban figyelmeztette a keresztényeket: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kolossé 2:8).

És hogy milyen célból tették ezt? Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne kitalálni azok után, hogy a Biblia igen világosan előre vetítette a folyamatot, mely nem csak a Kolossé 2:8-ban van benne, hanem sok más helyen is a bibliában. Jöttek a "bárány bőrbe bújt farkasok", akik az efféle ügyes (de "üres") csalások által, sikerrel vezették meg a későbbi főbb "keresztény" irányzatokat. Egyszerűen a saját céljaik érdekében.

Mária közbenjárására itt van utalás a Bibliában, ez volt az utolsó hozzászólásom a témában, akinek van füle, hallja:

(János evangélium)

1. És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

2. És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

4. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

5. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

6. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

7. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

8. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

9. A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

10. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

11. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.

„... Máriához és a szentekhez való imádság bűn?”

Nem bűn, ez csak egy végzetes tévedés ami az ember (ön-)tudatának szánalmas állapotából fakad. Jézus feladatának tekintette, hogy az emberek (ön-)tudatát felemelje oly magasra, hogy azok isteni kilétükre ébredhessenek.

A kijelentéssel: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." nem saját személyére célzott, hanem az ÉN VAGYOK -ra minden emberben, az ember isteni kilétére, az Isten egyszülött Fiára/Leányára, a Krisztusra minden emberben.

A Jézustól 'idézett' összetett mondat második része: „... senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." így értelmezve nem kevésbé kételyes. Ismert az a tény hogy az evangéliumok csak néhány évtizeddel Jézus halála után lettek feljegyezve és János kivételével talán egyik evangélista se ismerte Jézust személyesen, úgy több mint valószínű, hogy a buzgó evangélista ezt maga tette hozzá.

A keresztények imádják Jézus személyiségét és azokét akik közel állnak hozzá, holott ez nem az Ő szándéka volt; ugyanis imádni valakit nem más, mint a bálványimádás korunkban nagyon elterjedt formája.

Istent imádni neked bálványimádás...

éppen te imádod bálványként a szervezetedet

Nemtudom, hogy bűn-e, viszont érdekel, hogy mire alapozza bárki, hogy Mária hallja ha imádkozik. Hiszen meghalt, ha jól tudom, a Biblia nem állítja az ellenkezőjét. A halottak pedig nem hallanak minket, a szellemidézők szoktak halottakhoz beszélni, de olyankor igazából a sátánhoz beszélnek. Akkor mi az igazság?

Ezt nem provokációképp kérdezem, hanem tisztázásképp.

pedig sajnos jehovás provokációként kérdezed

a halottak hallanak így közben is járhatnak értünk