Ateisták! Ti nem tartjátok gusztustalannak, hogy a keresztények ugyan olyan agymosó vallásként értékelik az ateizmust, mint amilyen az ő vallásuk?

tegnap 20:46 -

Gondolom ismered és olvasod a Bibliát. Akkor a kérdést is értened kellene (Miért nem akarta Isten, hogy az ember olyan legyen mint közülük egy - a lényeg, hogy ne legyen isteni. Miért?)

Nézd át Mózes I. 3/22 - 24. szakaszokat és ha tudsz rá értelmes magyarázatot, akkor várnám válaszod.

Itt nem az "isteni" voltukat akarta Isten megakadályozni, hanem a válasz itt a "jó és a rossz tudás" fájának a szimbolikus jelentésével kapcsolatos. Azzal, hogy miért is rendelkezett Isten úgy, hogy legyen egy ilyen fa is az édenben, és hogy az első emberpár nem ehet róla.

Miért mondhatjuk, hogy Ádám és Éva a lázadásával, vagyis azzal, hogy erről a fáról mégis ettek, szörnyű hibát követtek el? Nem csak azért, mert egyszerűen ellenszegültek Isten egyetlen tiltó parancsának, hanem legfőképpen azért, mert ezzel a lépésükkel a maguk kezébe vették annak az eldöntését, hogy "mi a jó és mi a rossz", vagyis saját erkölcsi irányadó mértékeket állítottak - kb. olyan módon, mintha egy masinához a használati utasítást elvetve, az üzemeltető jól elcseszi a gépet. Ezzel a húzásukkal gyakorlatilag Istentől tették magukat függetlenné (szabad akarat!).

Ezzel csak az volt a baj, hogy az ember nem úgy lett megalkotva, hogy Istentől független életét sikeresen élje. Mert ugyanis ezzel a lázadással az emberiség a maga feje után ment és ennek szörnyű következményei lettek.

A mi világunk egy előrehaladott állapotában mutatja és bizonyítja, hogy ez a független gondolkozás milyen durva és végzetes hatással van az egész emberi társadalomra - mint valami görög drámában - menetel a végzete felé!

Persze ez a szellem az egész emberi történelmet jellemzi, de a mai kórság könnyen végzetes lenne, ha Isten ezt engedné - legalábbis (többek között) erről szól a Biblia.

A fajdefiníciók valóban nagyon képlékenyek. Sok evolúciós szakember állít kisebb-nagyobb mértékben eltérő törzsfát. Ennek egyszerűen az az oka, hogy erőteljesen spekulatív az egész Darwini eszme. Az állítólagos "fajkeletkezések"-re pedig ésszerű válasz érkezett a második válaszban.

Ellenben nem értem, hogyha az "evolúcióbiológia nem igazán foglalkozik a fajjal" és egyébként is elég sok, gyakran erőteljesen ellentmondó fajdefiníció és törzsfa létezik, akkor mi alapján határozza meg ez a tudomány pontosan, hogy mikor keletkezik új faj és mikor nem?

Az Értem második válaszában sok mindent leleplez és sajnos azt venni észre, hogy a Szkeptikus Társaság eléggé elbeszél a válaszok mellett és mellébeszél a válaszok helyett. Persze ezt nagyon nagy meggyőzőerővel teszi - főleg a többségnek, a laikusoknak.

A hamisításokat én sem tartom általánosan előfordulónak, de biztosan ma is van sok olyan publikált, vagy még csak tervezett anyag, melyek szándékosan, vagy éppen tévedésből (pl. a hatalmas bizonyítási kényszer miatt) félrevezetőek. Ilyen terület lehet a feltűnően hiányzó láncszemekkel való bűvészkedés.

"Sok evolúciós szakember állít kisebb-nagyobb mértékben eltérő törzsfát. Ennek egyszerűen az az oka, hogy erőteljesen spekulatív az egész Darwini eszme."

Sok teremtésmítosz és vallás mesél el kisebb-nagyobb mértékben eltérő történetet. Ennek egyszerűen az az oka, hogy erőteljesen spekulatív az egész teremtés eszme.

Ugyanazt a hibát követitek el, mint az Értem: az evolúcióval vagytok elfoglalva, nem pedig a teremtéssel. Azt kellene levezetni, megindokolni, beilleszteni a meglévő tudásunkba. Felvázolni, hogy hogyan lehet a semmiből teremteni világegyetemet és élőlényt. Megmutatni, hogy mik utalnak arra, hogy teremtés történt. Az evolúciót meg hagyjátok. Na? Miért nem ez történik?

"és egyébként is elég sok, gyakran erőteljesen ellentmondó fajdefiníció és törzsfa létezik, akkor mi alapján határozza meg ez a tudomány pontosan, hogy mikor keletkezik új faj és mikor nem?"

A faj egy képlékeny fogalom. Az evolúciós elmélet egyszerűen megvan a faj fogalma nélkül is. Faj fogalom amúgy is több van.

Mondj te egyet és kapcsold össze a teremtéssel: miért ennyi faj, miért így, honnan látszik, hogy így, stb.

"A hamisításokat én sem tartom általánosan előfordulónak, de biztosan ma is van sok olyan publikált, vagy még csak tervezett anyag, melyek szándékosan, vagy éppen tévedésből (pl. a hatalmas bizonyítási kényszer miatt) félrevezetőek. Ilyen terület lehet a feltűnően hiányzó láncszemekkel való bűvészkedés."

Három kérdés van csak:

1. Miért állítod be érvnek azt, hogy "de biztosan ma is van"? Ha nem tudod megmutatni, hogy melyik, akkor mégis mennyi van és milyen alapon mondod?

2. Ha nem mind az, akkor mi van a nem hamisítottakkal? Azok mit támasztanak alá, vagy cáfolnak meg?

3. Vegyük, hogy mondjuk 10% hamisítvány. A maradék 90% miért nem jó bizonyítéknak?

Ugye egy dologban megegyezhetünk: a semmiből nem lesz semmi!

Tehát nem tehetsz fel olyan kérdést, hogy "hogyan teremtett Isten a semmiből meg mindent..." Valami mindig is volt, csak az a kérdés, hogy mi, vagy ki volt az?!

Minden világnézettől függetlenül egyetért abban a legtöbb tudós, hogy az Univerzumnak van kezdete, tehát volt olyan "időszak", amikor az Univerzum még nem létezett (de olyan nem lehetett, hogy "semmi sem volt"). Mivel ez így van, ezért: vagy véletlenszerű a Világegyetem létrejötte és mai elrendeződése, tartama, vagy nem-véletlenszerű, s ez esetben értelmes akarattal létrehozott.

Filozófiailag sem nagyon tudunk kitalálni harmadikat (ami sem nem véletlen, sem nem akarat) de tudományosan megközelítve a dolgot, sohasem tapasztaltunk egy dolog okaként más okot, mint vagy a véletlent, vagy az akaratot. (Egyetlen lehetséges ok lehet még, de ez csak látszólagosan létező harmadik lehetőség: a törvényszerű. Ha jól meggondoljuk, akkor ez a lehetőség nem lehetséges mint harmadik, hiszen honnan vannak a természeti törvények, amelyek által valami törvényszerű? Mivel a Világegyetem kezdettel bír, ezért a természeti törvények megint csak vagy véletlenül jöttek létre, alakultak olyanná, mint amilyenek lettek, vagy szándékos teremtés eredményeként. Tehát újra csak kettő van: a véletlen, és az akarat)

Hasonlóan igaz ez a következőre is: Valami vagy él, vagy nem él. Filozófiailag sem nagyon tudunk kitalálni harmadikat (ami sem nem élő, sem nem nem-élő), de tudományosan megközelítve a dolgot, sohasem tapasztaljuk egy dologról egyszerre, hogy él, és hogy nem él. Valami vagy él, vagy nem él.

Az egyik oldalon tehát van egy élő "valaki", akinek tetteit, produktumát intelligens akarata rendezi, a másik oldalon pedig az élettelen anyag, amit a véletlen alakít. Ezért ismét csak oda lyukadunk ki, hogy vagy egy Élő intelligens akarat a legelső indítóok, vagy az élettelen anyag, s az azt formáló véletlen.

Ez eddig érthető?

Az előző részben azt fejtegettük, hogy alapvetően kétféle indítóoka lehet a Világegyetemnek: az anyag, vagy az Isten.

Ha az anyag ez az ősok, akkor a ma érzékelhető világmindenség, az anyag véletlenszerű változásainak végterméke.

Ha Isten a mindenség ősoka, akkor egy intelligens, teremtő akarat megnyilatkozásaként jött létre az Univerzum.

De vajon melyik volt? Hiszen elvileg egyiket sem zárhatjuk ki, mert egyikről sincs közvetlen bizonyítékunk!

A véletlent két dolog jellemzi:

1. Céliránytalan összevisszaság, melyből tökéletesen hiányzik a tervszerűség, és a rendszerűség.

2. Az állandóság teljes hiánya, mint ami minden stabilitást nélkülöz.

Ebből a definícióból nyilvánvalóan következik a következő tétel: véletlenszerű elrendeződés = káoszszerű összetétel.

- A valóságban a rendezettség létrejötte és fennmaradása(!) sohasem céliránytalan összevisszaság eredménye, hanem intelligens akarattal rendelkező lény produktuma.

(Ha azt állítjuk, hogy magában az anyagban van a titok, a képesség mindarra, amit ma magunk körül látunk, akkor is felmerül az a kérdés, hogy az anyag eme fantasztikusan összetett és bonyolultan egymásra épülő tulajdonságai, törvényei, vajon nem kiáltanak-e intelligens tervező, alkotó után? Csakúgy, mint az ember által készített logikai kirakós játékok, amit millióféleképpen lehet alkalmazni, de igen hosszas tervezés eredménye, hogy pl. egy Puzzle hibátlanul kirakható legyen. Eszünkbe sem jut feltételezni, hogy ezen játékok a természet vak erőinek, a véletleneknek a termékei!)

- A véletlent, mint rendező és rendezettséget fenntartó erőt el kell vessük, mert az céliránytalan összevisszaság.

- A galaktikus és globális szintű rendezettség okaként, intelligens rendező akaratot kell feltételezzünk.

- Intelligens rendező akarat csak élő, intelligens lény része lehet.

- Két alapalternatívánkat figyelembe véve: vagy az anyag, vagy az Isten az ős-ok, de mivel az anyag nem élő, nem intelligens, és nem rendelkezik rendező akarattal, így egyik alapalternatívánkat elvetve (az anyagot), szükségképpen a másodikat, Istent kell, a globális szintű rendezettség okaként megjelöljük.

Ez csak egy piciny része annak a logikai eszmefuttatásnak, mellyel értelmesen érvelni lehet. Az Értem tudósai komoly kísérletekkel igazolják az anyag nem véletlenszerű voltát.

"Ugye egy dologban megegyezhetünk: a semmiből nem lesz semmi!"

Érdekes, hogy egy filozófiai eszmefuttatást mindjárt egy empirikus fizikai tapasztalattal kezdesz. Igazából semmi filozófiai akadálya nincs, hogy a semmiből keletkezzen valami. Ez a megmaradási tétel egyrészt tapasztalati, másrészt megmaradási törvények érvényessége biztosítja. A Noether-tétel értelmében az időbeli eltolás és az energia áll párban. Konyhanyelven mondva: ha az idő homogén, akkor az energia megmarad és viszont. A világegyetem keletkezésekor azonban az idő nem volt homogén (pláne nem folytonosan differenciálható), hisz akkor keletkezett, ezért az energiának sem kellett megmaradnia feltétlenül, tehát akár a semmiből is keletkezhetett. Sőt, keletkezhetett akár másik univerzumokból is, ahol számunkra az idő és tér csak ebben az univerzumban létezik és semmilyen módon nem tudunk hatást gyakorolni a szülő univerzumra. Ami az empíriát illeti, az embernek csecsemőkorától kezdve beleég az agyába, hogy nincs semmi, meg a semmiből nem lesz valami, de ez nem logikai szükségszerűség.

"Tehát nem tehetsz fel olyan kérdést, hogy "hogyan teremtett Isten a semmiből meg mindent..." Valami mindig is volt, csak az a kérdés, hogy mi, vagy ki volt az?!"

Ha itt most az lesz az eredmény, hogy Isten volt az, ami örökké volt, akkor nem értem, hogy miért elfogadható egy Isten örök léte, az anyagi világé meg nem.

Összességében érteni vélem, amit írtál, de nem értek vele egyet, viszont ennek ellenére belépek a világodba és azon belül érvelek.

"Mivel a Világegyetem kezdettel bír, ezért a természeti törvények megint csak vagy véletlenül jöttek létre, alakultak olyanná, mint amilyenek lettek, vagy szándékos teremtés eredményeként. Tehát újra csak kettő van: a véletlen, és az akarat"

Ez egy végtelen regresszus. Ha csak nincs elementáris, önmagában lebegő akarat (amit definiálni kellene egyébként is), akkor az akaratot is törvények v. a véletlen állítja elő, tehát vég eredményben csak a "véletlen" van. (Szintén definiálni kellene a véletlent.) (Vegyük figyelembe itt azt is, hogy intelligens létformát csak egyet ismerünk, az embert, tehát az intelligenciáról és a tudatról alkotott elképzeléseink meglehetősen korlátosak.) A véletlen meg nem lehet akarat, mert a te szóhasználatodból az sejlik elő, hogy a véletlennek pont az az egyik definíciója, hogy nincs benne szándék. Na és hát ez itt a lényeg: rend nem csak szándékból lehet. Pl. ha egy zsákba 10 golyót rakok bele, véletlenszerűen pirosat és kéket, van esélye annak, még ha nagyon kevés is, hogy véletlenül mind a 10 csak piros lesz, vagy csak kék. Ha ez után bármit is csinálok a golyókkal, akkor ez a rend szépen megszokott lesz (hogy a zsákban talált golyók mindig kékek), holott véletlen az alapja. Semmi nem zárja ki azt (jelen tudásunk szerint), hogy a természeti állandók és törvények véletlenszerűen lettek azok, amik, viszont most már mi, a világegyetem részei belülről nem tudjuk őket megváltoztatni és azok, mint szabály vannak a továbbiakban jelen, de csak ebben az univerzumban. Van is egy koncepcionális fogalom, az omniverzum, amely az összes lehetséges fizikai törvény, dimenzió, természeti állandó és állapottal leírt univerzumok halmazából áll. Az omniverzum tartalmazná így a mi univerzumunkat is, meg sok másikat is, amelyek lehet, nem stabilak, nem jön létre rajtuk az élet, stb. Ebben a formában nem kell, hogy akarattól függjenek a természeti törvények, hisz minden kombináció "létezik", de mivel ez a konkrét világ, amiben vagyunk, volt alkalmas arra, hogy az értelmes élet létrejöjjön, ezért látjuk mi azokat a törvényeket, amiket. (Antropikus elv)

Ez az egész természetesen spekuláció, de bármilyen egyértelmű, a semmi, a véletlen, az "akarat", az "intelligencia" bizony nem olyan egyszerű fogalmak és egyáltalán nem következik semmiből, csak tapasztalatból az, hogy bizonyos törvényeket mi alapaxiómáknak veszünk.

"de tudományosan megközelítve a dolgot, sohasem tapasztaljuk egy dologról egyszerre, hogy él, és hogy nem él. Valami vagy él, vagy nem él"

Az életet kellene először definiálni akkor.

"Az egyik oldalon tehát van egy élő "valaki", akinek tetteit, produktumát intelligens akarata rendezi, a másik oldalon pedig az élettelen anyag, amit a véletlen alakít."

Na, itt van egy hatalmas logikai csúsztatás. Az, hogy valami él és valami intelligens nem jár szükség szerint együtt. Már a Földön is van ellenpélda: baktérium, káposzta, stb. Én azt is el tudom képzelni, hogy lehet egy nem élő is intelligens (gép). Továbbá azt is értelmezni kellene, hogy ha nincs idő, akkor az intelligencia és az élet hogyan viszonyul ehhez. Az intelligens rendszerek "állapotgépek" (tehát van időbeli vonatkozásai)? Ha kell hozzá idő dimenzió (ha más nem, akkor az intelligencia által végzett gondolati műveletek sorrendje miatt), akkor milyen idő volt az, ami a világegyetem ideje "előtt"/"kívül" volt/van?

"A véletlent két dolog jellemzi:

1. Céliránytalan összevisszaság, melyből tökéletesen hiányzik a tervszerűség, és a rendszerűség.

2. Az állandóság teljes hiánya, mint ami minden stabilitást nélkülöz."

Itt megint problémás az egész. A véletlen szerű történések időbeliségében miért ne jelenhetne meg egy rendet tartalmazó alrész? Pl. ha veszem az összes lehetséges, 100 karakteres sorozat (mondjuk magyar abc-t véve) halmazát, abban benne lesz az _összes_, 100 karakter hosszú értelmes magyar mondat, de az összes ilyen angol is. Sőt, az összes lehetséges magyar mondat bármely 100 karaketer hosszú részlete is benne lesz. Ha a karakterek sorrendje lehet idő dimenzió is, nem számít. Olyan rendszer is elképzelhető, hogy egy kezdőpont véletlenszerűen van kijelölve, de ha az megvan, onnantól már törvények viszik a rendszert tovább. Ha nincsenek törvények, akkor is végtelen sok olyan kombináció létezik, amelyek úgy néznek ki, mintha lennének benne törvények. Pl. Az "ABCABCABCABCABCABCABC..", 100 karakteres sorozat is benne van az összes lehetséges, 100 karakteres sorozatok halmazában.

A stabilitás meg aztán végképp képlékeny fogalom, definiáld.

"véletlenszerű elrendeződés = káoszszerű összetétel."

Te itt inkább arra gondolsz, hogy szabálytalan elrendeződés, mert a fentiek alapján a véletlen is kihozhat valamilyen rendet, mert a véletlen egy nagyobb halmaz, aminek a részhalmaza a rend.

"A véletlent, mint rendező és rendezettséget fenntartó erőt el kell vessük, mert az céliránytalan összevisszaság."

Az előbbiek alapján azonban látható, hogy a káosznak lehet rendet mutató részei is térben és időben is.

"A galaktikus és globális szintű rendezettség okaként, intelligens rendező akaratot kell feltételezzünk."

Miért kéne?

Akkor menjünk egy lépést vissza az időben.

Honnan létezik az Univerzum, a tér, s benne az anyag? Ez az emberiség, és a Világegyetem legnehezebb kérdése. Mégis a kérdésre alapvetően kétféleképpen felelhetünk: öröktől fogva volt, vagy valahonnan lett.

Ahhoz, hogy belássuk, nincs harmadik lehetőség, végezzünk el egy gondolat-kísérletet: Próbáljuk elképzelni a "semmi" fogalmát és "létezését". Milyen lehet a "semmi"? Milyen lehet az, amikor nincsen tér, nincsen anyag a térben és nincsen idő sem ami "eltelik felettük"? Milyen az az állapot, amikor semmi sincsen? Sőt, amikor a gondolat-kísérletünk által elképzelt "semmi" sincsen!? Ezek után próbáljuk elképzelni, hogy ebből az "abszolút semmiből" egyszer csak lesz-e valami?

Tudjuk azt, hogy minden létező dolog okkal létezik, melyet egy (valamilyen) okra vezethetünk vissza. A természettudományban ez a kauzalitás törvénye (oksági törvény). Ám az általunk elképzelt "abszolút semmiben" nincsen okozat, nincsen semmi látható vagy láthatatlan produktum, vagy állapot, de még ok sincs! Mivel nincsen benne ok, így az okozathoz sem vezethet a "lehetőség útja", hogy az okból okozat, a semmiből valami legyen. Se ok, se lehetőség, se okozat nincsen! Ebből a gondolat-kísérletből nyilvánvalóan következik az, hogy a semmiből sohasem lesz valami, a semmi mindig semmi marad!

Azt viszont cáfolhatatlanul tapasztaljuk, hogy a világmindenség, benne a Föld és az ember létezik. Ha pedig mi vagyunk, s ha a körülöttünk érzékelhető világegyetem létezik, akkor van létező, vagyis létezik a "valami". Már pedig a semmiből sosem áll elő a valami, láttuk!

Folytassuk a kísérletet magunktól visszafelé.

Kérdés: Mi honnan vagyunk? Válasz: Szüleink produktuma vagyunk.

Kérdés: És a mi szüleink honnan vannak? Válasz: Az ő szüleik produktumai.

Kérdés: És az első ember honnan van? Válasz: "Valaminek" a produktumai.

Kérdés: Mi ez a "valami"?

1. válasz variáció: A "valami" maga az anyag. (Az élettelen anyag, pl. evolúció által hozott létre minket.)

2. válasz variáció: A "valami", az nem valami, hanem "Valaki"! A Valaki maga az Isten. (Vagy hívhatjuk bárminek, pl. "Legfelsőbb Lény"-nek stb. de egy a lényeg "Élő Intelligencia", az élettelen "nem-intelligens" anyaggal szemben.)

Kérdés az első válasz adóhoz: Az anyag honnan lett? Válasz: Az anyag örök.

Kérdés a második válasz adóhoz: Az Isten honnan lett? Válasz: Az Isten örök.

S itt be is fejeződik a gondolat-kísérlet, mert nincsen értelme tovább kérdezni. Ha ugyanis mégis tovább kérdeznénk, akkor ugyan ide jutnánk vissza. Nézzük miért:

Első variáció: Kérdés: "Isten honnan lett? Talán Őt is teremtette valaki?" - Ebben az esetben újra elkellene játszani az előbbi kérdés-feleletet, és a sok "De Ő honnan lett.... és az Őt teremtő honnan lett.... és az Őt teremtő- teremtő honnan lett..." stb. kérdések úgyis oda vezetnének, hogy KELL lennie egy abszolút legelső oknak amiből minden lett, mert semmiből sosem lesz valami! A valami (a produktum) azonban létezik, ezért kellett hogy a Valaki mint legelső ok létrehozza a produktumot, az okozatot.

Épp így igaz ez az anyag kérdés felvetésénél is.

Második variáció: Kérdés: "Honnan lett az anyag?" Válasz: "Egy előző anyagból." (Pl. "őstojásból", "matematikai szingularitásból" vagy hívhatjuk bárhogy.)

Kérdés: "És az honnan lett"? "Az meg egy még előzőből, és az egy még-még előzőből." Ennek megint semmi értelme sincs. Itt a matéria a legelső ok, ami létrehozta a világegyetemet, és az embert.

Leszögezhetjük: Mivel a semmiből sosem lesz valami, ezért a valaminek mint legelső oknak mindig is léteznie kellett. Ez a valami vagy az anyag, vagy nem valami, hanem Valaki és akkor az Isten. Tehát vagy az élettelen "nem intelligens" anyag, vagy az Élő Intelligencia az első indítóok.

Tudom, hogy az örökkévalóság fogalma előtt kénytelen meghajolni a véges emberi értelem és felfogni nem teljesen tudja, de nincs más alternatíva, csak e kettő:

ELSŐ ALTERNATÍVA: Mi vagyunk, és létezünk, tehát valahonnan vagyunk, tehát minden valahonnan van, tehát minden valami oknál fogva van, tehát kell, hogy legyen egy legelső ok, ami mindenek előtt, öröktől fogva létezett.

Ha ez az első lehetőség nem igaz, akkor csak ez marad:

MÁSODIK ALTERNATÍVA: Nincs legelső, örök indítóok, tehát (mivel nincsen), ezért okozat sincsen (a Világegyetem), tehát az okozat okozataiként nincsen a világegyetemből az ember (materializmus, ateizmus stb.), vagy nincsen közvetlen okozatként Istenből az ember (idealizmus, teizmus stb.) tehát a semmi, semmi maradt örökre.

Itt nagyon egyszerű a választás, hogy melyik alternatíva a helyes. Mivel mi vagyunk, és a világmindenség létezik, ezért egyetlen alternatíva felel meg a valóságnak, - az első!

Akkor viszont ha egy materialista ember azt mondja: "az anyag öröktől fogva létezik", ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen az ő hite szerint ez nem is lehet másként. És ugyanígy, ha egy istenhívőnek felteszik azt a kérdést, hogy: "Isten honnan van?" Semmi kivetni való nincs abban, ha azt feleli: "Ő öröktől fogva létezik."

Leszögezhetjük: Minden okkal létezik, kivéve a legelső okot, mely öröktől fogva van. A legelső örök ok, önmagának oka. Ha nem így lenne, akkor nálánál korábbra kellene visszamennünk, és kezdődne újra az egész "de az honnan lett" kérdéssorozat. A legelső ok tehát nem is létezhet másként, mint önmagának okaként. Ha nem lenne ilyen legelső örök ok, akkor nem lenne okozat sem, és a semmi örökre semmi maradt volna.

Az eddigiek, első ránézésre paradox tartalmat tükrözhetnek, hiszen ha minden okkal létezik, akkor hogy létezhet a legelső ok, ok nélkül? De ez szükségszerűség, és nem is lehet másként. Ha ugyanis nem lenne legelső indítóok, akkor semmi sem lenne, a semmi mindig semmi maradt volna. (Ma nem léteznék Világegyetem.) Ha viszont a legelső indítóok nem önmagának oka lenne (vagyis lenne valami más létesítőok amitől keletkezett), akkor azt kellene kinyomoznunk, hogy az a "mégelőzőbb ok" honnan lett, és akkor újra csak eljátszanánk az előző kérdésfeltevést: "De az honnan lett, és az azt megelőző honnan lett...? stb." Így tehát mindenképpen kellett lennie egy legelsőnek, nem mehetünk "visszafelé a végtelenségig", mert akkor megint csak nem lenne legelső indítok, s akkor okozat sem lenne. (Megint csak oda jutunk, hogy nem lenne Univerzum.)

Mivel azonban van Univerzum, így van legelső ok, ami nem függ semmi mástól sem, nem keletkezett semmi mástól, hanem önmagának oka, és öröktől fogva volt. Ez nem is lehet másként: Az oksági törvény alól EGYETLEN KIVÉTEL SEM lehet, csak az első ok. Az viszont TÖRVÉNYSZERÜEN kivétel KELL legyen, különben nem léteznék ma semmi.

Így tehát vagy az élettelen anyag, vagy az Élő Intelligens Legfelsőbb Lény (Isten) a legelső ok, mely öröktől fogva kellett hogy létezzék.

S hogy miért jártam körül ennyire ezt a kérdést? Nos azért, hogy elfogadhatóvá tegyem azt a szügségszerűséget, hogy a legelső ok önmagának oka, és öröktől fogva volt.

"Ha csak nincs elementáris, önmagában lebegő akarat (amit definiálni kellene egyébként is), akkor az akaratot is törvények v. a véletlen állítja elő, tehát vég eredményben csak a "véletlen" van."

Jól mondod, hacsak nincs...

"(Vegyük figyelembe itt azt is, hogy intelligens létformát csak egyet ismerünk, az embert, tehát az intelligenciáról és a tudatról alkotott elképzeléseink meglehetősen korlátosak.)"

A "legfelsőbb intelligencia" forrása (ha van) számunkra közvetlenül valóban nem bevizsgálható, de indirekt módon a teremtett dolgokból érzékelhető. Valójában ezt mondja a bibliában a Róma 1:20 is.

"A véletlen meg nem lehet akarat, mert a te szóhasználatodból az sejlik elő, hogy a véletlennek pont az az egyik definíciója, hogy nincs benne szándék. Na és hát ez itt a lényeg: rend nem csak szándékból lehet. Pl. ha egy zsákba 10 golyót rakok bele..."

Vezessük be a definíciót két egyszerű példával, s figyeljük meg a véletlen jellegzetességeit: Ha egytől százig megszámozunk száz kockát, majd valamennyit összekeverve egy dobozba tesszük, s ezután bekötött szemmel találomra kihúzzuk őket, nagyon valószínű, hogy nem sorban egymás után húzzuk ki a kockákat! Sőt annak is igen kicsi az esélye, hogy először csupa párosat húzunk, és ha ezek elfogytak, majd azután jönnek a páratlanok. Mi lesz a valószínű? Nos az, hogy teljesen összevissza, minden rendszer nélkül fognak következni a számok, akár a lottó húzáson. Egymás után sokszor (akár több milliószor is) elvégezhetjük ezt a kísérletet, és az eredmény mindig ugyanez lesz: rendszertelen összevisszaság. Ha lesznek is benne részeredmények, melyek egymáshoz kapcsolódnak (pl. a 10-est a 9-es után húzzuk ki), de többségében nem ez lesz a jellemző, és a kísérlet próbálkozásának minden újabb és újabb neki fogása tönkre fogja tenni előző próbáink részeredményeit is!

Nézzünk egy másik példát is: Ha egy tucat piros és fehér golyót összekeverünk, aligha lehetne találomra csak pirosat kilapátolni. Ugyanakkor, ha ez a golyóhalmaz történetesen 10 db. darabjaira szedett és egymással összekevert 200 elemes puzzle kupac lenne, még nehezebb feladat elé állítanánk a véletlent, ha találomra akarnánk szétlapátolni az egy képhez tartozó elemeket! Itt is több milliószor elvégezhetjük a kísérletet, de az eredmény mindig hasonló lesz, s minden egyes próbálkozásunk tönkre teszi majd az előző próbálkozásunk esetleges részeredményeit!

A teizmus szerint céliránytalan összevisszaság képtelen létrehozni az Univerzum magasan kvalifikált rendezettségét, mert nem rendelkezik szelektív erővel, sem intelligenciával, sem kreativitással. Ugyanakkor amit véletlenül mégis létrehoz, azt a következő pillanatban már le is bontja, jellegénél fogva. Viszont az Univerzum alapvető rendezettséget hordoz. A bolygók és csillagok keringési sebességét, nem változtatják véletlen folyamatok, hanem óramű pontossággal haladnak.

Keringési irányukat és pályájukat sem változtatják véletlen folyamatok, hanem meghatározott pályákon és keringési iránnyal mozognak.

Az atomok világa ugyanilyen precizitással működik!

A teizmus szerint ez nem lehet a véletlen műve! A véletlen folyamatok káoszt teremtenek, de mi nem káoszban, hanem Kozmoszban élünk!

Nem tagadom, matematikai esélye van annak is, hogy véletlenül rend keletkezzék, de ez olyan parányi esély, ami a valóságban nem, csak papíron elképzelhető.

De a Világegyetem nem pusztán hallatlanul rendezett, hanem felfoghatatlanul komplex is!