Keresztények tudják hogy a Biblia tele van népirtásra és tömegmészárlásra felszólító paranccsal?

Sára beleegyezett, hogy Ábrahám bemenjen a szolgálólányhoz. Isten nem egyezett bele, mert a szolgáló Hágár gyermeke nem az ígéret gyermeke volt, ugyanis nem ezt ígérte meg Isten! Hanem azt, hogy Sárától lesz gyermeke, aki az isteni ígéret birtokosa: Izsák (Isaac). A szolgáló gyermeke Ismael, az arabok őse, Isaac pedig az izraeliták őse, Jákób (később Izrael) apja.

Ez egy lényeges és fontos történet a Bibliában. Úgy történt meg, ahogy a Bibliában le van írva, Isten nem hazudott.

A muszlim arabok és afrikai muszlimok nagyon békések, amikor 'Allah Akbar' felkiáltással gyilkolják az utcán sétáló békés nem muszlim beállítottságú embereket (persze pusztán "önvédelemből" teszik nyilván!).

Muhammad először a megjelenő lény erőszakossága miatt gondolta azt, hogy a sátán jelent meg neki. A felesége azt mondta: ha lehúzom a bugyimat, és elmegy a lény: akkor Istentől van, ha nem megy el: akkor a sátán az.

Eljött a lény, Muhammad felesége lehúzta a bugyiját: a lény elment. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a lény Istentől jött. :)

(gyengébbeknek: a sátán angyala így csapta be Muhammad kereskedőt)

"nyilván szexrabszolgának"-véled.

Csakhogy ez pont nincs benne a szövegben. Esetleg feleségnek. Esetleg szexkapcsolat nélküli szolgálónak.

Nagyon muszlimos a gondolkodásod, a muszlim basáknak volt szexrabszolga seregük, háremnek hívták őket.

A Biblia nem így gondolkodik a nőkről, és Isten, mint Muhammad és a sátáni ihletettségű Korán.

Az tényleg primitív történet Mohamed feleségéről, hogy tesztelte a gonosz angyalt, vajon Istentől van-e? De nem én találtam ki, nem is a Bibliából származik, hanem Muhammad és a neje követték el ezt a butaságot, sötét butaságuk nem a kereszténységet minősíti!

"Úgy érted ezek a népirtások nem történtek meg? Csak szimbolikusan értendő? Sajnos nem értem amit írsz."

Valami megtörténtsége és szimbolikussága nem áll ellentétben egymással. Én úgy gondolom, hogy megtörténtek, de nem a megtörténtségük teszi a történetet igazzá. A szimbólum egy olyan kép, ami több jelentésrétegben érvényes és igaz. Az igazság nem egy adott jelentésrétegből ered, hanem az összes egységében rejlik.

Olyasmi, mint az ember. Ha egy történet igazságát a szavak elsődleges szótári jelentésében keresed, az olyan, mintha egy adott embert pusztán anyagi felépítésén, szerkezetén, és testi funkcióin keresztül próbálnád megérteni. De tudjuk, hogy egy ember létének vannak anyagi vetületén túl lelki rétege, szellemi rétege, társadalmi vonatkozásai, és az ember mindezen dolgok egységéből születik. Az emberi mivolt nem ezek egyikéből fakad, hanem abból, ahogyan az egész összejátszik.

A szimbólumok léteznek, sőt, vehetjük úgy, hogy létük valójában primordiálisabb annál, mint amit anyagnak vagy eseménynek nevezünk. Úgy vélem, hogy a bibliai történetek megtörténtek, de az igazságtartalmuk nem pusztán ebből fakad. Sőt, az sem biutos, hogy valami igaz csak azért, mert megtörtént.

"Hát nem. Nők és gyermekek legyilkolása, pont hogy a gonosz szolgálatának a képe. SOHA nem lehet nők és gyermekek legyilkolása a gonosz elleni küzdelem képe. Nálad a rossz egyenlő a jóval."

Az ártatlan gyermek képében megjelenő gonosz a horrortörténetek gyakori eleme. A gyermek valóban jellemzően az ártatlanság, romlatlanság KÉPE. A romlott gyermek pedig lehet épp egy társadalom végleges romlásának szimbóluma, ami már megújulni is képtelen. Egy zársadalmi szintű romlás pedig még a gyermekek fejére is ítéletet hozhat. Nem igaz, hogy bűneinknek csak ránk nézve van következménye.

"Szerintem ezek a versek szó szerint értendőek."

Továbbra is fenntartom, szó szerinti értelmezés egyszerűen nem létező dolog. Amikor az emberek azt mondják, hogy valamit szó szerint értenek, akkor azalatt azt értik, hogy a fejükben lévő előfeltevésekkel leginkább konform módon értelmezik.

"én úgy képzelem például a zsidók ki akartak irtani egy népet, de ezt a Tóra nem engedte, ezért átírták a Tórát. Ilyen népirtásokat hamisítottak bele, hogy ezzel igazolják aljas tetteiket."

El lehet képzelni ezt is. Kérdés, hogy mi szükségük lett volna erre, ha eleve annyira aljasak voltak. Nem lett volna célszerűbb simán megtenni? Ha annyira rossz arcok voltak, akkor mire a Biblia?

"Nem írtam olyat hogy aki hitetlen az a Mennyországba jut."

Most már értem. Akkor ezt a részt nem értettem félre.

"Életük utolsó pillanatáig megtérhetnek." Ennek mondjuk ellent monda a Korán azon része, ami épp azt írja, hogy haldoklás közben már nem fogadja el a bűnbánatot. De, amúgy értem mire gondolsz.

"Fontos tisztázni hogy az iszlám vallás szerint a hívő keresztények és zsidók valójában muszlimok." De, kik azok? Én ezt nem értem. Kikről beszél egyáltalán Mohamed, akik szerinte ugyan azt vallották mint ő? Léteztek ilyen közösségek, csak ma már nem léteznek? Vagy hogy kell ezt érteni szerinted? Mert ma, aki abban hisz amiben Mohamed, az muszlim. Mivel annyira konkretizálta a tanításait, hogy képtelenségnek tartom, hogy a muszlimokon kívül bárki is teljes egészében eltudja fogadni és ne találjon benne valamit, amivel nem ért egyet. Így én ebben csak annyit látok, hogy nem zárja ki, hogy a többi vallásból is betérhetnek emberek az iszlámba, de más helyeken meg egyértelműen elutasítja azokat, akik nem hisznek el minden egyes sort a Koránból. (Akik vitatják az áyákat.) Tehát látszólag elfogadó, de kizárásos alapon senkit nem lehet ebbe a kategóriába belesorolni. A sábeusok pl. nem tartották prófétának Jézust, sem Ábrahámot. Most akkor ez nem baj, hiába ütközik a Koránnal a hitük? Leírja, hogy ez nincs rendben szerinte, tehát kikről beszél, mint hívők? Miben hisznek? Mert ezek szerint nem a saját vallásukban, hanem Mohamed kinyilatkoztatásaiban.

"Keresztények és zsidók szerint egy arab nem kaphat kinyilatkoztatást Istentől." Félre értesz, te szent könyvre gondolsz. Én úgy értettem, hihették pl. egy arab szentnek, vagy tanítónak, aki a prófétálás karizmájával rendelkezik és hirdeti az igazságot az arabok között. A többi néppel nem foglalkozik részt már megtárgyalták előttem, de szerinted az nem hiteles. (Jónás) Csak meg lett hamisítva, hogy úgy tűnjön mintha foglalkozna Isten a Bibliában a többi néppel, pedig valójában nem is. Mivel ennyire ragaszkodsz ehhez a nézetedhez, ezt akkor hagyjuk is.

"Az iszlám szerint Allah minden néphez küldött prófétákat." És mégis, furcsa mód, akiket név szerint említ, azok mind zsidó próféták voltak. Nem említ egy Zoroasztert vagy egy Buddhát sem, vagy bárkit, aki nem szerepel az Ószövetségben. Azt sem értem, hogy ha Allah áyájit nem lehet elferdíteni akkor az elődöknek, hogy sikerült? Valamint ugyan az a könyv küldetett le nekik is, mint Mohamednek? Ez ilyen értelemben biztos, nem igaz. A koránban van egy csomó rész, ami csak Mohamedre és az akkor élőkre vonatkozik. Gondolom, csak a tanítás volt ugyan az. Adózni kell, meg imádkozni, meg ellátogatni a Kába kőhöz stb.

"Az iszlám szerint nem pusztán azért kerültek eluszításra ezek a népek mert hitetlenek, hanem mert üldözték, gyilkolták a hívőket és Isten maga pusztította el őket, nem emberekkel gyilkoltatta le őket." Az nem probléma, hogy csatákról van szó? Hogy az idézett rész, az még Mohamed előtti hitetlen népekre vonatkozik, akik kard által haltak meg? A kardot bizonyára fogta valaki. Hogy fizikai háborúra szólítja fel a hívőket, hogy öljenek meg a zaklatóikat és verjék le a zavargásokat és aki nem akar harcolni, az gyáva és büntetésben részesül? Ez teljesen ellentétes Jézus tanításával! Az Ószövetséget kéred számon a keresztényeken, olyan dolgokat, amik még Jézus eljövetele előtt történtek, egy más korban, más élethelyzetben. Ami nem tekinthető örök parancsnak, hanem egy csak akkor, csak abban az időben értelmezhető és csak arra helyzetre vonatkoztatható. De, az nem zavar, hogy Mohamed mit mondott, milyen útmutatást adott a muszlimoknak, ami számodra ma is érvényes lenne, ha figyelembe vennéd és nem próbálnád szépíteni a teljesen egyértelmű kinyilatkoztatásait. Ez a kettős mérce.

"Pedig nekem úgy tűnt eléggé megkérdőjelezed azt amit a Korán ír" Mivel nem tekintem Isten szavának és tévedhetetlennek sem. Teljesen mindegy, hogy mit ír a Korán, ha az nem igaz.

"Meg egyébként sem lehet annyi a magyarázat hogy Isten ítélt,"

Miért ne? Úgy beszélsz, mintha szerinted Istennek nem lenne joga ítélni, holott a Koránban konkrétan az áll, hogy "Allah szigorú büntető", még csak nem is könyörületes, hanem szigorú. Isten könyörületes, de szereti az igazságot is. És mint írtam, mi nem olyan szemszögből látjuk a dolgokat, mint Isten. Ez nem az Isten útja kifürkészhetetlen szöveg. Hanem azt mondom, hogy az események láncolatát mi nem látjuk át. Egy tett tűnhet a mi szemszögünkből igazságtalannak, miközben pl. egy sokkal nagyobb rosszat akadályoz meg, amit mi nem látunk. Valamint lehetnek olyan körülmények, mikről mi nem tudunk. A háborútól nem lesz senki jobb ember, de felfogja a tetteik következményének a súlyát. Az izraeliták, amint kijöttek Egyiptomból, bálványt építettek. Szerinted mit fogtak fel Isten terveiből, vagy egyáltalán Istenből? Van olyan értelmezés is, hogy ez csupán az Izrealiek interpretációja volt és Isten nem adta parancsba. Meg más magyarázatok is vannak, de én jelenleg nem ezt a verziót tartom helyesnek, ezért nem ezt írtam. Szerintem ezeknek a városoknak a pusztulása figyelmeztetések voltak a környező városoknak és a zsidóknak is, előkép is volt és ítélet. Mint pl. Szodoma és Gomora pusztulása. Egyébként nem a hitük miatt történt ez velük, hanem a bűneik miatt. A gyermek áldozatok, a boszorkányság, paráznaság stb. miatt. Hogy kaptak-e figyelmeztetést vagy sem, valószínűleg igen, mivel türelmi időt hagyott nekik Isten. Egyébként Pál beszél a pogányokról, akik törvény nélkül is betartják a törvényt, mert az a szívükbe van írva és a lelkiismeretük a jó irányba terelgeti őket, így a lelkiismeret, folyamatosan figyelmezteti a pogányokat is. Vannak olyan általános igazságok, amikre mindenki eljut. Hogy a pokolra jutnak sem feltétlenül igaz. Szodomáról és Gomoráról azt mondja Jézus, hogy Jeruzsálemnek rosszabb sorsa lesz az Ítélet napján. Szóval ki tudja? Nem mi ítélünk.

[link]

Mária Omár lányának, Hafszának a szolgálójaként dolgozott, aki Mohamed egyik felesége volt. Egy nap Mohamed elment Hafsza házába, és ahogy megpillantotta Máriát, eldöntötte, hogy közösülni fog fele. Kiagyalt egy hazugságot és megszabadult Hafszatól. Azt mondta neki, hogy az apja, Omár akar vele találkozni. Amikor Hafsza elment, Mohamed az ágyba vitte Máriátt és közösült vele. Hafsza találkozott az apjával és megbizonyosodott arról, hogy ő nem küldetett érte, ezután visszatérve otthonába az ajtót zárva találta (belülről). Leült az ajtó elé, és addig ott ült, míg jeles férje be nem fejezte tevékenységét a szolgálólánnyal. Mikor az ajtó kinyílt és Mohamed kijött, Hafsza észrevette, hogy verejték csöpög az arcáról, és rájött, hogy mi történt. Ettől hisztériás rohama lett, és arról panaszkodott, hogy Mohamed átverte azért, hogy élvezni tudja a szolgálólányt az ágyban. Mohamed kérlelte őt, hogy nyugodjon meg és engesztelőleg megígérte, hogy nem fekszik le többé Máriával, ezenkívül megparancsolta Hafszanak, hogy ezt a titkot nem oszthatja meg másokkal.

Hafsza képtelen volt megtartani a titkot, és mindent elmondott barátnőjének, Aishanak, aki szintén Mohamed ellen fordult. Ez a két fiatal hölgy más feleségekkel összefogva sok gyötrelmet okoztak Mohamednek. Eldöntötte, hogy mindegyik feleségét megbünteti azzal, hogy nem fekszik le velük egy hónapon keresztül. Megfosztani a feleségeket a szextől és megverni őket, különböző formái a Korán által javasolt büntetéseknek. (Korán 4:34. )

"

Bár Mohamed esküt tett, hogy nem lép szexuális kapcsolatba a szolgálólánnyal többé, mégsem tudott ellenállni a kísértésnek. Ez egy elég bonyolult helyzet volt. Megoldást kellett találni rá, és senki más nem segíthetett, csak Allah. Semmi sem lehetetlen, ha a mindenható isten az ingujjadban van. A menny és föld teremtője közbelépett, és zöld utat adott a prófétának vágyai követésében. A Tehrím szúrában Allah engedélyezte Mohamed kilengéseit, és hogy ne törődjön feleségei panaszával. Kérhetünk ennél többet? Allah annyira aggódott Mohamed érzéki örömeiért, hogy nagylelkűen MINDEN FÉRFINAK engedélyezte az igéretek megszegését.

"

"

4. Mohamed, a kínzó

(Részlet a Mohamed megértése című könyvből)

Ibn Ishaq (ejtsd ájszek), Mohamed első életrajzírója mesélte el Kheibar meghódításának történetét. Beszámol arról, hogy Mohamed minden figyelmeztetés nélkül megtámadta a zsidók lakta erődvárost, és sok civilt lemészárolt miközben azok menekültek. Az elfogottak között volt Kinana is. Ibn Ishaq ezt írja:

Kinana al-Rabit, aki a Banu Nadir törzs kincsének őrizője volt, az apostol elé vitték, aki a kincsről kérdezősködött. Ő azt állította, nem tud annak hollétéről. Egy zsidó járult (Tabari szerint „vitték”) az apostol elé, aki elmondta, korábban látta Kinanat, ahogy minden reggel egy bizonyos romhoz megy. Amikor az apostol azt kérdezte Kinanatól „Tudod-e, hogy ha megtaláljuk nálad a kincset, megöllek?”, ő azt válaszolta „Igen.” Az apostol parancsot adott, hogy ássák ki a kincset, és egy részét meg is találták. Amikor a maradékot követelte, ő megtagadta a kérését, ezért az apostol a következő parancsot adta al-Zubayr Al-Awwamnak: „Addig kínozd, amíg ki nem szeded belőle, hogy mije van.” Így az tüzet gerjesztett, és a mellkasára helyezte úgy, hogy majdnem belehalt. Ezután az apostol Mohamed b. Maslamát hívta, aki bosszúból bátyja, Mahmud megöléséért, levágta Kinana fejét.[1]

Aznap, amikor Mohamed halálra kínozta a fiatal Kinanát, tizenhétéves feleségét, Safiját egy sátorba hurcolta, ahol közösült vele.

"

"

6. Az önimádó Mohamed

Részlet a Mohamed megértése: Allah prófétájának lélekrajza (Understanding Muhammad: A Psychobiography of Allâh’s Prophet) című könyvből.

A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve (DSM) szerint a nárcisztikus személyiségzavar „rendszerint a kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben (fantáziára és viselkedésre kiterjedő) nagyzásban, a csodálat igénylésében és az empátia hiányában megnyilvánuló általános sajátosság.”

Más szavakkal a nárcisztikus személy tipikusan az az ember, aki szenvedélyesen keresi önmaga kielégülését, uralomra tör és kritikátlanul igyekszik (ambíció). Hajlamos eltúlozni szakértelmét, tehetségét és képességeit.

A nárcisztikus ember kórosan hazudozik. Egyenesen a szemedbe néz, Istenre esküszik, miközben a legnagyobb hazugságot mondja, amit valaha hallottál. Azt állítja, hogy nem tesz meg valamit, miközben épp annak ellenkezőjén mesterkedik.

Az 1980-ban és 1994-ben megjelenő DSM-III, illetve DSM-IV, valamint az európai BNO-10 a nárcisztikus személyiségzavart egyhangúlag a következőképpen definiálja:

Rendszerint a kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben (fantáziára és viselkedésre kiterjedő) nagyzásban, a csodálat igénylésében és az empátia hiányában megnyilvánuló általános sajátosság. A diagnózis kimondásához az alábbiak közül 5 (vagy több) kritérium megléte szükséges:

Saját fontosságáról nagyzoló érzése van (pl. saját teljesítményét, tehetségét eltúlozza, megfelelő teljesítmények nélkül is elvárja, hogy kiválónak ismerjék el).

Gyakran fantáziál határtalan sikerről, hírnévről, ijesztő erőről vagy korlátlan hatalomról, éleselméjűségről (agyi nárcizmus), szépségről (testi nárcizmus), vagy ideális, örök, mindent legyőző szerelemről vagy szenvedélyről.

Meggyőződése, hogy unikális, különleges teremtmény, akit csak hozzá hasonló, a társadalmi ranglétra magas fokán álló emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, vagy kellene társuljanak vele.

Túlzott mértékű csodálatot, hízelgést, figyelmet és megerősítést vár el, ezek hiányában pedig arra vágyik, hogy félelmet keltő és közismert legyen (nárcisztikus utánpótlás).

Feljogosultság érzése, azaz indokolatlanul különlegesen kedvező bánásmódot vagy az elképzeléseivel való automatikus és teljes együttműködést vár el.

Interperszonálisan önző, azaz kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy saját céljait elérje.

Empátiája hiányzik: képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit.

Folyton irigységet érez, vagy azt hiszi, mások irigylik őt.

Arrogáns, fennhéjázó viselkedés vagy attitűd, ami a dühkitörésig fokozódik, ha frusztrált vagy konfrontálódik. [1]

Ezen jellemvonások közül valamennyi megtalálható volt Mohamednél. Ő volt Allah küldötte és a próféták pecsétje (Korán, 33:40), Mohamed önmagát Khayru-l-Khalq-nak tekintette („a Teremtés Legjobbika”), egy „kitűnő példának” (Korán, 33:21) és kimondatlanul is arra utalt, hogy „több fokkal magasabbra emelték más prófétáknál” (Korán, 2:253). Azt állította, „előnyben részesítették” (Korán, 17:55), a „teremtények iránti irgalomból küldték el őt” (Korán, 21:107), „dicséretes rangra” emelték fel (Korán, 17:79), egy olyan pozíciót kapott, amit – ahogy mondta – senki más nem kaphatott meg rajta kívül, ez pedig a Könyörületesség Helye, a Mindenható jobb kezénél, közvetlenül annak ragyogó trónusa mellett. Más szavakkal, ő lenne az a személy, aki tanácsot ad az Istennek azt illetően, kit kell a pokolba küldenie és ki az, aki bebocsátást nyerhet a mennyországba. Az alábbiakban csupán néhány, a Koránból vett megalomán kijelentés olvasható Mohamedtől és az ő kitüntetett szerepéről.

A következő két vers meggyőzően mutatja Mohamed saját magáról alkotott fontosságát és nagyzolását:

Allah és az angyalai dicsérik a prófétát. Ti hívők! dicsérjétek ti is és üdvözölve üdvözöljétek őt! (Korán, 33:56)

…hogy higgyetek Allahban és a küldöttében és segítsétek s tiszteljétek őt, s magasztaljátok őt reggel és este! (Korán, 48:9)

Annyira el volt telve magától, hogy a következő szavakat adta bábistenének szájába:

„Bizony nagy erkölcsi érzületű vagy” (Korán, 68:4) és „világító lámpás légy!” (Korán, 33:46).

Ibn Sa’d feljegyezte, amit Mohamed mondott:

“A világ lakói közül Isten az arabokat választotta. Az arabok közül is a kinánákat. A kinánák közül a Kurajs törzset (Mohamed törzse). A Kurajsok közül Bani Hashimot (az ő klánja). Bani Hashimból pedig engem.” [2]

Az alábbiakban Mohamed önmagáról tett állításai olvashatók, a hadísz alapján.

A legelső dolog, amit Allah, a Mindenható megteremtett, az én lelkem volt.

Elsőként az Úr létrehozta az én tudatomat.

Én Allahtól való vagyok, a hívők pedig tőlem. [3]

Miként Allah nemesnek teremtett, egyúttal nemes tulajdonságokkal is felruházott.

Ha nem rólad lenne szó (Oh, Mohamed), nem hoztam volna létre az univerzumot. [4]

"

Ez az undorító, hazudozó Mohamed hogy imádta és imádatta már magát!