Csak én vagyok, aki fél a Pokoltól ? Mit tegyek? TOVÁBBI INFORMÁCIÓ LENT....

Péterrel egyetértek. Adj időt magadnak, és még ami fontos, csinálj valamit, foglald le magad és a gondolataid. Nekem például segített, hogy egy raktárban vállaltam munkát, egyszerű, monoton ellenőrizgetést. Tudtam, hogy azt kell csinálni, nem kellett ezerfelé figyelni, nem kellett embereket kiszolgálni, de legalább emberek között voltam, és a nap végére kellőképp el is fáradtam. De legalább nem kellett a hülye gondolataimat hallgatnom addig se, mert a figyelmem az előttem lévő feladatra összpontosult. Meglepően sok energia tud így felszabadulni, ha az ember elkezd valamit csinálni, aminek van értelme (tehát mondjuk pénzt kap érte, valamilyen módon elismerik).

Elindulhatsz egy ilyen úton, és Isten ott lesz a végén és megvár türelmesen :) Ő is megérti, ha valakinek nyugalomra, békére, gyógyulásra van szüksége.

Kedves Kérdező!

Amikor kikerültél a "vallásos" közegből, bár földrajzilag nem mentél sehova, mégis egy másik országban találtad magad. Amit leírsz, azt kultúrsokknak hívják.

Fogadd el, hogy a világi és vallásos világ egyszerre létezik, egymással összefonódva. Kapcsolatban van egymással.

Mivel katolikus vagy, próbálok úgy fogalmazni, hogy értsd. A katolikus vallás sem választja szét a világi és vallásos dolgokat. Mindkettő lehet szent. A világi önmagában nem rossz.

Ami miatt a szüleid ragaszkodtak az egyházi gimnáziumhoz, az a saját félelmük volt. Attól féltek, hogy ők kevesek ahhoz, hogy megmaradj a vallásnál, lehetőleg ne sérülj túl sokat, és az egyháztól kértek és kaptak segítséget. Szeretnek, és tudják, hogy ők kevesek neked ezen az úton. A bajod az, hogy sosem láttál mást jól működni, szűk az a világ, amiben voltál. A valódi világ sokkal nagyobb.

„Egy kicsit szűk a világ nekem, keresem benne még a helyem…” - ezt más is megfogalmazta már, ezért teszem idéző jelbe! :)

De most idézek valaki mástól is: „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.” (Máté 11,28.)

Nem vagy egyedül! Évezredekkel ezelőtt is gond volt az, amit most átélsz. Van válasz!

Milyen nagy önvádat képes kreálni pl. ez a mondat az Igéből: Az az igaz istentisztelet, hogy meglátogatjátok a betegeket stb. Emberek képesek ebben járva annyira kiégni, hogy akár öngyilkossági gondolataik is vannak keresztényként – és nem is járnak messze ilyenkor az igazságtól! Csak félünk ebbe belegondolni!

Tudod mit? Hagyd már abba, amit csinálsz, úgyis belefáradtál! Az Ige így folytatja Máté evangéliumában:

„Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.”

Vegyél fel egy másik gondolkodási módot, egy másik teherhordó stílust, tanuld meg, hogyan járj Jézussal! Engedd, hogy Ő vezessen téged! Ne menj a magad feje után! Azaz „Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után!” (Pb. 3,5.)

Akiben bízol, arra fogsz hallgatni!

Egy árva szót nem szól a munkahelyről, a gyülekezetedről, a hobbidról, a tanulmányokról – ez az Élet nemcsak gyönyörűséges és gyümölcstermő és „szerencsés”, hanem valóban élet! Ez szabadság. Az egyén végső szabadsága.

És akkor most azon kell elgondolkodnod, hogy a vallás számodra csak szabályok betartása vagy az Élő Istennel egy személyes kapcsolat?

Ha csak szabályok miatt teszed, amit teszel, akkor hagyd abba. Ez nem azt jelenti, hogy dobd el az életed, hanem csak másik módszerre van szükséged.

Nem vagy alkalmatlan az életre, csak kevés az információd róla!

Ne azért ne csinálj dolgokat, mert félsz, hanem azért, mert meggyőződtél róla, hogy nem jó. Ez nem jelenti azt, hogy mindent próbálj is ki - van épp elég "őrült", aki már kipróbálta helyetted, tanulj a hibájukból, de azért néhány dolgot kipróbálhatnál. Pl milyen érzés mezítláb mászkálni nyáron az esőben és érezni, ahogy a pocsolya meleg vize körbeveszi a lábadat. És persze otthon mosd meg szappannal... Vagy ha még nem kóstoltad, kóstolj egy kis bort, mondjuk édeset - nem mondom, hogy húzd meg az üveget, csak egy kortyot. Ha nem tetszik, nem gond - én se vagyok oda érte. Édes likőrök jobban bejönnek. Ha kicsit becsiccsentesz, ne ijedj meg! Ezt a folyamatot a testedben Isten alkotta szabályok teszik lehetővé, de nem mindegy, hogy mire használod! Nem fog tetszeni az, hogy nem vagy ura magadnak, így szerintem nem fogod sűrűn tenni - ami jó is! A különböző kemikáliáknak kitett ember nem igazán méltóságteljes. :) De próbáld ki, és te mondd meg, hogy azért nem teszem, mert... Pl. én azért nem dohányzom, mert kegyetlen íze van... Mindenki, aki rászokott, azért tette, mert kényszerítette magát rá - mindenki teszi, aki vagány... Hát én sose tartoztam a vagányok közé, és örülök neki.

A másik - nekem úgy tűnik, nem is tudod, hogy ki vagy valójában. Ismerd meg magad, fogalmazz meg véleményt dolgokban - ehhez meggyőződés kell. És ahhoz pedig információ. Tanulj, és alkoss véleményt. Azok, akik miatt kellemetlenül érzed magad, mert azt hiszed róluk, hogy nekik minden megy, magabiztosak - belül ugyanolyan bizonytalanok, mint te, csak jobb színészek! Én sem tudok mindent. De van véleményem. Nem bebetonozott, meggyőzhető vagyok, és a próbálkozások közben információhoz jutok. Aztán gondolkodom. És véleményt alkotok. Tudod, felnőtt emberek nem azért fogadnak el dolgokat, mert egy konkrét ember mondta, hanem azért, mert meggyőződtek róla, hogy az rendben van. Lehet, hogy túl sok szabályt hoztak a szüleid és nem engedtek szabadon, amikor már lehetett - de ez pótolható.

Istennél szabadság van! Nézz körül akár csak itt. Hányféle gondolkodású ember van, és sokan vannak, akik másként gondolkodnak, mint Isten - mégis van levegő az orrukban! Az, ha elrontasz is valamit, vagy nem a "Nagykönyv" szerint csinálod, nem élet-halál kérdése! Viszont Isten veled jár, ha akarod. Ha a személyes kapcsolat mellett döntesz, olvasod a Bibliát, beszélgetsz Vele, ismerkedsz keresztény és nem keresztény emberekkel - meg fogod ismerni Istent is. És egy csomó olyan rutinod lesz, ami védi az életedet és az elmédet is.

"A valóság ismerete tesz szabaddá." Vagy ha egy másik fordítást idézek:

"Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”" (János evangélium 8,31.-32.)

Ha van személyes kapcsolatod Jézussal, és nem csak eljársz egy templomba, akkor meg fogod tapasztalni, hogy szeret téged.

"Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen." (1.János 4,18.)

A pokol nem neked készült! És nem azoknak, akik nem járnak templomba. Ez nem így működik. Az mehet a Mennybe, akinek "protekciója" van. :) Ha keresed Istent, meg fogod ismerni és meg fogod érteni a megváltást is. Azt, hogy valóban nem tudsz elég tökéletes életet élni ahhoz, hogy kiérdemeld a Mennyet. Viszont Jézus, aki maga Isten, otthagyta az isteni létet, emberré lett, hogy éljen egy életet, amit neked kellett volna, meghaljon, ahogy neked kellene - és feltámadt, majd a Mennybe ment, ahogy te is fogsz, ha nem magad akarsz fizetni a tökéletlenségért, ami az életedben van. Nem tudod kiérdemelni, de elfogadhatod. Igazából névre szólóan neked is megvan. Élj ezzel a lehetőséggel. Az életed nem attól lesz szent, hogy hol vagy (kolostor vagy kereskedelmi iroda...), hanem attól, hogy elfogadtad-e, hogy Isten megszentelt téged Jézus haláláért cserébe. Elfogadod-e, hogy Isten már szentnek tart, és nem kell érte tenned semmit? Elfogadod-e, hogy neki van igaza ebben, és nem az érzéseidnek, amik esetleg vádolnak ...

Rengeteget írhatnék még, de nem mindenki kíváncsi rá, aki ide jön. Írj privátban, ha még érdekel valami.

Hajrá!