Csak én vagyok, aki fél a Pokoltól ? Mit tegyek? TOVÁBBI INFORMÁCIÓ LENT....

Azt kezdem érezni, hogy egyre inkább kezdek eltávolodni Istentől és ez megriaszt nagyon.Vallásos neveltetésben részesültem, a szüleim, főleg édesanyám mélyen hívő vallásos volt, minden vasárnap jártunk családdal templomba. De már akkor is úgy éreztem, hogy nem teljesen saját indíttatásból járok misére, hanem azért, hogy anya szeressen engem és ne haragudjon rám, mert nem akarná hogy a fia elkárhozzon.

Egyházi iskolába is jártam, ami szintén egyértelmű iránytűt mutatott az Élet értelmezésével kapcsolatban és az erkölcsökkel kapcsolatban. Azonban már több éve kiléptem ebből a közegből úgymond a Nagybetűs életbe, és a spirituális, teológiai dolgok úgy érzem háttérbe szorultak a világi dolgokhoz képest.

Úgy érzem minden összeomlott körülöttem, az összes barátom elhagyott, családi problémák és viszályok is befigyeltek.

Rengeteg feldolgozatlan traumán mentem keresztül. Ezeknek a traumáknak, és a problémáim hatására egyre messzibbnek tűnt nekem Isten, hogy nem veszi észre a problémáimat.

Illetve - nagy riadalmamra- az utóbbi időben elkezdtem magamnak kérdéseket félteni, és a vallást megkérdőjelezni.

A Bibliával kapcsolatban is elkezdtem a kritikus gondolkodást, nem veszek mindent már szó szerint, mert egyszerűen sok dolgot logikátlannak és ésszerűtlennek tartok benne.

Hovatovább van olyan parancs, törvény, amivel nem értek egyet és megkérdőjeleznem. (persze nem a gyilkosságra gondolok, tehát nem ilyen fajsúlyos dologra gondolok)

És nagyon megvagyok ijedve és rettegek, mert azon kapom magam, hogy a vallást nem fogadom el kritikátlanul, a tanítást meg a Bibliát úgy ahogy van. Emiatt viszont nagyon nagy bűntudatom, mert szembe megyek a szüleim, illetve a gimnáziumi vallásos, keresztény neveltetéssel, amiben részesültem.

Nagyon félek, és nem tudom mit csináljak, én nem akarok a Pokolra jutni, tehetetlen vagyok és nagyon félek....