Csak én vagyok, aki fél a Pokoltól ? Mit tegyek? TOVÁBBI INFORMÁCIÓ LENT....
Azt kezdem érezni, hogy egyre inkább kezdek eltávolodni Istentől és ez megriaszt nagyon.Vallásos neveltetésben részesültem, a szüleim, főleg édesanyám mélyen hívő vallásos volt, minden vasárnap jártunk családdal templomba. De már akkor is úgy éreztem, hogy nem teljesen saját indíttatásból járok misére, hanem azért, hogy anya szeressen engem és ne haragudjon rám, mert nem akarná hogy a fia elkárhozzon.
Egyházi iskolába is jártam, ami szintén egyértelmű iránytűt mutatott az Élet értelmezésével kapcsolatban és az erkölcsökkel kapcsolatban. Azonban már több éve kiléptem ebből a közegből úgymond a Nagybetűs életbe, és a spirituális, teológiai dolgok úgy érzem háttérbe szorultak a világi dolgokhoz képest.
Úgy érzem minden összeomlott körülöttem, az összes barátom elhagyott, családi problémák és viszályok is befigyeltek.
Rengeteg feldolgozatlan traumán mentem keresztül. Ezeknek a traumáknak, és a problémáim hatására egyre messzibbnek tűnt nekem Isten, hogy nem veszi észre a problémáimat.
Illetve - nagy riadalmamra- az utóbbi időben elkezdtem magamnak kérdéseket félteni, és a vallást megkérdőjelezni.
A Bibliával kapcsolatban is elkezdtem a kritikus gondolkodást, nem veszek mindent már szó szerint, mert egyszerűen sok dolgot logikátlannak és ésszerűtlennek tartok benne.
Hovatovább van olyan parancs, törvény, amivel nem értek egyet és megkérdőjeleznem. (persze nem a gyilkosságra gondolok, tehát nem ilyen fajsúlyos dologra gondolok)
És nagyon megvagyok ijedve és rettegek, mert azon kapom magam, hogy a vallást nem fogadom el kritikátlanul, a tanítást meg a Bibliát úgy ahogy van. Emiatt viszont nagyon nagy bűntudatom, mert szembe megyek a szüleim, illetve a gimnáziumi vallásos, keresztény neveltetéssel, amiben részesültem.
Nagyon félek, és nem tudom mit csináljak, én nem akarok a Pokolra jutni, tehetetlen vagyok és nagyon félek....
Mert ha Isten útját járom, akkor végtére is feladom a magam útját, mert nem biztos hogy az én utam és Isten útja homlokegyenest, pontról pontra megegyezik.
Én tényleg, semmi bajom a kereszténységgel, szeretem Istent. És alapvetően a vallással sincs semmiféle hagyom. De a legintimebb, legprivátabb dolgaimban hadd legyen már legalább egy hangyafasznyi mozgásterem.
Nem tudom ez is olyan abszurd, hogy Isten még azt is nézi, mit csinálok a hálószobámban? Legalább ennyi teret hagyhat a, a többi tanítással mélységesen egyetértek.
HA mindig másnak akarsz megfelelni, akkor a tested és a pszichéd is lázadni fog ellene, teljesen természetes módon. Ahhoz, hogy magasabb céloknak megfelelj, először biztosítanod kell önmagad egészségét és stabilitását. Nem kell az emberi természeteddel szembemenned ahhoz, hogy Istennek megfelelj, de nem is kell átadnod magad. Amit lefojtasz, az mindig visszajön később, mint egy démon. Megpróbálhatsz zsarnokoskodni önmagaddal, de ritkán szokott ez bármi jóra vezetni hosszútávon.
Ezt meg kell tárgyalnod önmagaddal. Ülj le reggel az ágy vagy a fotel szélére, és tett fel magadnaka kérdést: szeretném, ha ma jó napom lenne, és ne legyen a végén lelkiismeret-furdalásom. Mi az, amit hajlandó vagyok megtenni ezért, és mi az, amire nekem van szükségem?
Ez tényleg olyan, mint egy tárgyalás. Néhányszor megteszed, és rá fogsz érezni. Valójában az imádság is ilyesmiről szól egyébként. Nem kell mindent egy lapra feltenni, az élet kompromisszumok sorozata.
Szia,
Az István a királyból jutott eszembe: "nincs más út csak az Isten útja..." :-)
Meg kell találni az egyensúlyt. Látod a tékozló fiú is visszatért, és végülis jó lett a dolga. Valahogy neked is rá kell találnod arra az útra, ami a tied, de egyezik az Isten szándékával. Nem tudom, hogy fiú vagy-e vagy lány, de hidd el létezik ilyen út!
Gondolj a szüleidre. Vajon ők szeretni fognak akkor is ha valami butaságot teszel? Persze, hogy szeretni fognak! Ugyanígy van ez Istennel is. Nem a cselekedeteid alapján fog szeretni, vagy nem, hanem azért mert a gyermeke vagy. És ezen a tényen nem változtatnak a cselekedeteid!
Nyilván mindenki azt szeretné, ha boldog lennél. Még és is! :-)
Üdv. Péter
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Nem tudom, csak olyan elérhetetlennek tűnik Isten. Azt érzem nem válaszol nekem.
És nem ad visszajelzéseket sem, hiába kérem. Magamra vagyok hagyva. Ha most Isten tényleg bűnösnek gondol engem, akkor egyszerűbb lenne ha most rögtön megölne engem, nem kéne halálomig várni.
Valahogy azt érzem, megszakadt teljesen a kapcsolatom a külvilággal is. Senkitől sem kapok visszajelzést, visszaigazolást. Távol vagyok mindenkitől.
Ha most ennyire nem foglalkozik velem senki, akkor meg feltehetem a kérdést, hogy mi alapján kérne engem számon, számoltatna el, vagy törne felettem pálcát bárki is, akiknek amúgy nem is vagyok fontos.
Kedves Kérdező,
Én itt vagyok és válaszolok neked, visszajelzek is visszaigazolok. Ahogyan írtam senki nem tör feletted pálcát, sőt. Éppen arra utaltam, hogy fontos vagy!
Ne az érzéseidre hagyatkozz, legyél nyitott!
Üdv. Péter
Miért akarnál megfelelni olyannak, akinek nem vagy fontos? Őt se érdekli akkor :)
De amúgy vigyázz, hogy ne kéjelegj a bűntudattal. Ha bánt a lelkiismereted, mondd meg neki, hogy érted, hogy mit akar, de akkor hagyjon téged érvényesülni.
Mondom, nem kell mindent egy lapra feltenni, hogy akkor most vagy így lesz, vagy sehogy. A zsarnokok és szolgák viszonyulnak így ehhez. A belső hangjaid nem rosszat akarnak neked, csak valamiért azt hiszik, hogy neked ez a jó, mert valamikor tényleg ez működött, vagy erre volt szükséged. De már nem ez a helyzet, be kell látniuk, hogy nem uralkodniuk kell rajtad, és neked sem rajtuk, hanem közösen együttműködni.
Az a baj, hogy nagyon szélsőségekben gondolkodok. Annyi sokminden hangot hall az ember.
Ahány ember, annyiféle hitvilág van, a vallásos közeg egy ideig menedéket adott, de kikerültem belőle és más a felállás.
Rengeteg vélemény van, és nem tudom, kinek higgyek. Ez a tengernyi információ, tengernyi vélemény, minden ember mást mond dolgokról, ebbe kele lehet kavarodni teljesen.
Kedves Kérdező,
A vallásos közeg mindig jó menedék. Ha van rá lehetőséged akkor érdemes keresni ilyen közeget. A felállás rajtad múlik. A lelkiismereted megmondja, hogy mi az igazság, csak adj időt magadnak, ha türelemes vagy Istennel, hidd el, hogy válaszol.
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!