Csak én vagyok, aki fél a Pokoltól ? Mit tegyek? TOVÁBBI INFORMÁCIÓ LENT....
Azt kezdem érezni, hogy egyre inkább kezdek eltávolodni Istentől és ez megriaszt nagyon.Vallásos neveltetésben részesültem, a szüleim, főleg édesanyám mélyen hívő vallásos volt, minden vasárnap jártunk családdal templomba. De már akkor is úgy éreztem, hogy nem teljesen saját indíttatásból járok misére, hanem azért, hogy anya szeressen engem és ne haragudjon rám, mert nem akarná hogy a fia elkárhozzon.
Egyházi iskolába is jártam, ami szintén egyértelmű iránytűt mutatott az Élet értelmezésével kapcsolatban és az erkölcsökkel kapcsolatban. Azonban már több éve kiléptem ebből a közegből úgymond a Nagybetűs életbe, és a spirituális, teológiai dolgok úgy érzem háttérbe szorultak a világi dolgokhoz képest.
Úgy érzem minden összeomlott körülöttem, az összes barátom elhagyott, családi problémák és viszályok is befigyeltek.
Rengeteg feldolgozatlan traumán mentem keresztül. Ezeknek a traumáknak, és a problémáim hatására egyre messzibbnek tűnt nekem Isten, hogy nem veszi észre a problémáimat.
Illetve - nagy riadalmamra- az utóbbi időben elkezdtem magamnak kérdéseket félteni, és a vallást megkérdőjelezni.
A Bibliával kapcsolatban is elkezdtem a kritikus gondolkodást, nem veszek mindent már szó szerint, mert egyszerűen sok dolgot logikátlannak és ésszerűtlennek tartok benne.
Hovatovább van olyan parancs, törvény, amivel nem értek egyet és megkérdőjeleznem. (persze nem a gyilkosságra gondolok, tehát nem ilyen fajsúlyos dologra gondolok)
És nagyon megvagyok ijedve és rettegek, mert azon kapom magam, hogy a vallást nem fogadom el kritikátlanul, a tanítást meg a Bibliát úgy ahogy van. Emiatt viszont nagyon nagy bűntudatom, mert szembe megyek a szüleim, illetve a gimnáziumi vallásos, keresztény neveltetéssel, amiben részesültem.
Nagyon félek, és nem tudom mit csináljak, én nem akarok a Pokolra jutni, tehetetlen vagyok és nagyon félek....
Na figyelj! Nagyon szétesett a figyelmed, és nem a lényegre figyelsz, illetve parazitikus hurkok, hibás megerősítések vannak a fejedben. De ezt meg lehet törni.
Először is, baromi könnyű magadat veszett ügynek gondolni, és az alapján azt mondani magadnak, hogy nem is érdemes segíteni rajtad. De ide figyelj! Péter apostol háromszor megtagadta Jézust. Pál apostol pedig üldözte a keresztényeket és Krisztust, mielőtt leesett a lováról és megtért. Jákob magával Istennel viaskodott. Ha ők megmenekültek, akkor AKÁRKI megmenekülhet, te is ugyanúgy.
Másrészt Isten szeret téged, és várja, hogy megértsd ezt. A tékozló fiú elherdálta apja vagyonát, meg disznók közt élt a végén. Az emberi lét mélypontján volt, és amikor visszament az atyjához, hogy csak legalább az ólban meghúzódjon, az apja örömmel fogadta, és ünnepséget rendezett, felruházta, átölelte, visszafogadta.
Isten nem elpusztítani és megbüntetni akar, hanem megmenteni. Márpedig ha ő ismer téged annyira mint te önmagad (sőt, annál sokkal jobban), és így is szeret, akkor abban azért lehet valami nem? Erre a szeretetre te ugyanúgy méltó vagy, és önmagad szeretetére is ugyanúgy méltó vagy.
Lásd, itt most nem törvényekről beszélek, hanem alapelvekről. Az isteni törvények alapján nem csak te volnál elveszve, hanem mindannyian. De Isten hajlandó mindenfajta törvényszegést és megbotlást megbocsátani, mert szeret.
Az a hit, ami nem esik át válságon, nem is igazi hit :) a kételyeid nem kárhoztatnak, csak azt mutatják, hogy gondolkodó ember vagy.
És végül, szintén nagyon fontos: ne félj segítséget kérni másoktól! Nem könnyű elsőre abban az állapotban, ahol vagy, de hidd el, vannak, akik segítenének rajtad, mert mondjuk szeretnek embereken segíteni. Ha akár egy pszichológushoz elmész, meg fogod látni, hogy nem vagy egyedül, rengeteg ember küzd ilyesfajta problémákkal, és ugyanúgy van rá gyógyír, mint a torokgyulladásra. Az, aki te vagy, nem azonos a gondolataiddal, hanem mélyebben húzódik annál. Most a gondolataid megbetegedtek, és fájdalmat okoznak neked, de ez orvosolható és gyógyítható.
Nagyon rossz nekem. Állandóan gyötrő és kínzó gondolatok vannak bennem. amik úgy törnek fel, mint a tüzes vulkán. Forronganak érzelmeim, állandó stressz.
Néha-néha rámtör a pánik. Nem szeretem magam.
Lassan ott tartok, hogy be kéne feküdnöm egy szanatóriumba pár hónapra, és ha kikúráltak engem, megpróbálni visszailleszkedni a társadalomba.
Eddig elvetettem a nyugtatókat, de a lelki problémáim előbb-utóbb testi tüneteket fognak produkálni. A lelki kínokat pedig tudnám talán tompítani.
Az a baj, hogy a nyugtató csak a heveny tüneteket kezeli, magas vérnyomás, szívverés stb.., de attól a mélyen nem fognak megoldódni a problémáim.
Ilyen állapotban lehet, hogy még munkára sem vagyok képes. Az embereket is szisztematikusan kerülöm, a rossz tapasztalatok miatt. Csomó kérdés van a fejemben, de ahelyett, hogy válaszokat kapnék, hatványozódik a kérdések száma.
Minél mélyebbre megy valaki a lelkében, annál több trauma fog előtörni, és ezek olyanok, mintha tüzes vasat nyomnának a bőrömhöz, kínzóak.
Annyira szeretnék újra boldog lenni, nevetni, mosolyogni, szeretni és szeretve lenni.
"Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen."
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is –
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy huzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
József Attila is depressziós volt, ezért írta a verseket. Ebből a szempontból rokonlelkek vagyunk. Az más kérdés, hogy ő Magyarországon híres költő volt, ha nem a leghíresebb. Én meg egy senki vagyok, egy kis pont, tű a szénakazalban.
Csak aztán nehogy én is a sínen kössek ki.
József Attila sem volt híres, míg élt.
Amúgy meg a gyógyszeres kezelés szükséges. Pont. Úgy nem tudsz kiigazodni önmagadon, hogy az agyad folyamatosan túlélő fight or flight üzemmódban van.
Mi innen nem tudunk többet segíteni, és ha azt várod, hogy egy komment majd megváltoztat dolgokat, akkor csalódni fogsz. De ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezen segíteni, csak nem feltétlenül itt. A valláskritika rovat nagyon flame war, ahol bizony alacsonyan szállnak az epés megjegyzések. Errefelé nem az empátiájukról híres emberek szoktak kommentelni.
Én is voltam elég súlyos depresszióban, és rajtam is a kombinált gyógyszeres és pszichoterápia segített. Gyógyszer kell, mert valamivel ki kell kapcsolni a hibásan beállt túlélőüzemmódot, és újraindítani az agyban az ingerületátvivő anyagok felvételét. A pszichoterápia pedig azért, hogy a hibás gondolkodási mintázatokat megtörd. Kell egy külső szempont, akinek ha azt mondod, hogy nincs értelme semminek, akkor tőled függetlenül meg tudja neked mutatni, hogy nem így van.
Vissza lehet ebből jönni, csak meg kell kérni a megfelelő embert, hogy segítsen. Jelenleg egy olyan kognitív szűrő van a fejedben, ami torzítva mutatja neked a világot meg magad. Ezt ki lehet igazítani.
Tegnap este nagyon ki voltam lelkileg, negyed óráig sírtam a fürdőszobában.
Azt is észreveszem magamnak hogy csaponganak a gondolataim. Egyik nap tök mást gondolok, mint a másikon.
Magam sem tudom hogy mit akarok már. Az a baj, hogyha 2 dolog közül kell dönteni, akkor mindenképp rosszul járok, ha A dolog mellett döntök, le kell mondanom B-ről, ha B mellett, akkor meg le kell mondanom A-ról.
Tegnap már körvonalazódott, hogy itt hagyom a francba ezt az egész világot, és elmegyek szerzetesek, de most még az tudatosul bennem, hogy milyen sokmindenről le kéne mondanom, és lehet többet veszítenék, mint nyernék vele.
És szeretném egyrészt a saját utamat járni, de hogyan, ha megkérdőjelezem a vallást és van olyan pont, amivel nem értek egyet?
Adjam fel az eddigi 18 éves neveltetésemet? Mindig meg akartam felelni anyámnak meg az Istennek.
Ha elmegyek szerzetesek, akkor meg félek nem lesz onnan visszaút ebbe az életbe.
És nem tudom le tudnék e mondani az Evilági dolgairól.
Ez szerintem egy súlyos tudathasadásos állapot amiben vagyok, megspékelve egy jó adag depresszióval és bipoláris zavarral.
Kedves 18 éves fiatal,
Egyáltalán nem ritka az a helyzet amiben te most vagy, sőt mondhatni teljesen természetes. Ez a mai világ sajnos kikényszeríti a valódi emberi kapcsolatok hiányát, a technológiai fejlődésnek ez az árnyoldala.
Amire neked most szükséged van az egy szerető közösség, ahol hasonló korú fiatalokkal találkozhatsz, beszélgethetsz. Nem tudom hol laksz, melyik településen, így sajnos nem tudok ajánlani ilyet.
Egy dologban biztos lehetsz: Isten nagyon szeret téged és mindent elkövet azért, hogy boldog légy, csak nyugodj meg, és próbálj imádkozni, amit ide leírtál azt mondd el Istennek is, és légy csöndben, biztos vagyok benne, hogy meg fog szólítani, engem is megszólított!
A pokoltól ne félj, mert az nem más, mint minden halott tartozkodási helye a Biblia szerint (a héber seol és a görög hádész kifejezéseket fordítják ezzel a magyar szóval). Mindenki oda kerül halála után, és onnan lesz a feltámadás az igazaknak az örök életre, a gonoszoknak pedig az ítéletre. Ebben biztos lehetsz, teológiát végeztem, tudom.
Azt is tudom, hogy te egy nagyon jó ember vagy. Kevesen jutnak el ilyen önismeretre, és kevesen vallják be azt amit te most itt bátran megtettél. Igen, te egy bátor ember vagy!
Szívesen adok neked még tanácsot, keress bátan akár privátban, de kérdezhetsz itt is!
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!