Mi értelme van a szabad akaratnak?

"Mi értelme volt ilyesmit teremteni?"

Azért, hogy az ember az egyéniségének szabad kreativítást engedjen. És itt nem a Bűnre gondolok, hanem a környezet szépségének kialakítására.

Ugyanis az erkölcsi kérdésekben nem kapott szabad kezet az ember, minden másban igen.

Ezzel az ember az egyéniségének megfelelően tudja a környezetét felépíteni, széppé tenni.

Mit nyer vele Isten? -Mit nyer vele az ember?

Mindenkinek megvan a választása a jó és rossz között, szabad akarat meg azért jò, mert Isten nem droidokat teremtett...

Láthatod az angyalok se azok, mert Lucifer az 1/3ukat meg is győzte.., és most az embereket akarja hasonló módon.

Lucifer-Aki most Sátán

Ő se rossznak lett teremtve, hanem úgyan úgy szabad akaratú lénynek, de ő megirigyelte a hatalmat ezért lázadt fel, és mivel a szellemi lények okosabbak mint mi, így ők valószínüleg kezdetben is tudták mi az ami nem jó, így a sátán a lázadásakor a lwhető legtöbb gonosz dolgot magába szívta .

A szabad akaratot nem úgy értelmezem, mint a keresztények. Szerintem a szabad akarat, tágabb értelemben maga a szabadság, azt jelenti, hogy nem lehet előre megmondani valamit, mielőtt az adott dolog megtörténne.

Ezen belül két különböző szabadságról érdemes beszélni: elméleti szabadságról, és gyakorlati szabadságról. Az elméleti szabadságunk odáig vezethető vissza, hogy maga az Univerzum fizikája determinisztikus-e vagy nem. Ez egy eldöntendő kérdés, amire ha igen a válasz, akkor nincs valódi szabadság, következésképpen szabad akarat sincs, ha pedig nem a válasz, akkor az egész Univerzumnak van szabadsága, következésképpen mindennek, ami benne van. Isten tudja, hogyan teremtette a világot, de a kvantumfizika jelen állása szerint az Univerzum nem determinisztikus, tehát van némi szabad mozgástere (még ha ez makroszinten nem is érvényesül észrevehetően).

Az elméleti szabadságnak viszont a gyakorlatban elég kevés jelentősége van, mert akár van, akár nincs, a világról rendelkezésre álló tudásunk rendkívül korlátozott. Például mondhatom én azt, hogy egy ember viselkedése 100% pontossággal előrejelezhető a neuronjainak az egyenkénti megfigyelésével és kiértékelésével, ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Nem nyitogathatom fel az emberek fejét, hogy a neuronjait egyenként vizsgálgassam, és megmondhassam, hogy bűnöző lesz-e jövő héten. És még ez sem lenne elég: az egész Univerzum teljességét, minden részecske állapotait egyenként kellene regisztrálnom, hogy az előrejelzéseim egy determinált Univerzumban tényleg 100% pontosak legyenek. Ehhez viszont akkora számítógép kellene, amihez az Univerzum összes anyaga sem lenne elég. Szóval reménytelen vállalkozás. Szóval, ha az előrejelzés elméletileg lehetséges, de a gyakorlatban megvalósíthatatlan, az olyan, mintha nem is lenne. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyakorlatban egy ember szabad. Nincs rá mód, hogy biztonsággal előrejelezzük a tetteit. Nem ítélhetjük el egy bűnért, amit még nem követett el, mondván, hogy úgyis elkövetné (a jog persze ismeri az előkészület fogalmát, meg a bűnismétlés valószínűségét, mivel nem csak filozófia létezik, hanem rögvalóság is, ahol biztosítani kell a társadalom biztonságát).

Olyan értelemben van szabad akaratunk, hogy a döntéseinket senki (még mi magunk sem) jelezhetjük előre 100% biztonsággal. Ennek a gyakorlati haszna jelentős, lásd fentebb. Nincs előre megírt sorsunk, amiért bűnhődnünk vagy üdvözülnünk kell előre, forgatókönyv szerint. Biztonsággal ki merem jelenteni, az embernek van gyakorlatilag szabad akarata, az pedig, hogy ez végső soron valódi-e, vagy látszólagos, nincs gyakorlati jelentősége.

Isten szempontja viszont az elméleti szabadságról szól. Végső soron arról, hogy teljesen ura-e a világnak, amit alkotott, vagy csak részben (vagy semennyire). Kezében van-e egy nagy egyenlet, ami bármelyik t időpontban megmondja a világ aktuális és szükségszerű állapotát, vagy nem létezik ilyen egyenlet, és legfeljebb egy csomó alternatív lehetőséget lát, amik közül megtörténik valamelyik, de csak akkor derül ki, melyik, ha eljön az ideje.

Első esetben Isten mindenható és mindentudó, de nem létezik valódi szabad akarat, és az embernek, angyalnak ezért nincs felelőssége Isten felé, minden felelősség Istené, minden szál hozzá fut. Második esetben sérül Isten mindenhatósága, mindentudása, és felelőssége is csak részben hárul az emberre, hiszen ha Ő maga teremtette szabadnak a világot, akkor annak a kiszámíthatatlan működése is az ő akarata. Istennek valahol mindenképpen meg kell ennie, amit főzött, és úgy tűnik, a keresztény Istennek sehogy nem tetszik. Ő mindenható és mindentudó is akar lenni, de az emberekkel meg az angyalokkal is akarja elvitetni a balhét, a szabad akaratukért, amivel nem olyan döntéseket hoznak, amilyet ő akar. Ő determinisztikus világot akar, determináltság nélkül, és szabad akarattal. Ez viszont paradoxon.

A keresztény Isten szeretne fürdőzni a dicsőségben a mindenség teremtéséért, de nem szeretne felelősséget vállalni a felmerülő vádakra. Minden, ami bárkinek nem tetszik, azért más a hibás. Viszont mindenért Istennek kell hálásnak lenni. Isten tudja a világ jövőjét, de úgy kell csinálni, mintha bármi a te döntéseiden múlna, ami nincs előre meghatározva.

Az ember-Isten viszonylatban sem az ember, sem az Isten semmit nem nyer a szabad akarattal. Istennek kellene eldöntenie, hogy mit akar, és miután az van, nem meglepődni, megharagudni és dorgálni, mert Istenhez méltatlan. Isten attól Isten, hogy minden az ő akarata és kész.

"Ehhez szimplán egyéniségre van szükség, nem kell hozzá szabad akarat."

Nem? S ha Isten akarja meghatározni, hova milyen virágot ültess, vagy milyen ebédet főzz, és mit vegyél fel magadra? Ebben van szabad akaratod, amiben szabadon dönthetsz, egyéniség nélkül, amit magad fejlesztesz majd ki, az évek tapasztalatával.