Meg kell bocsátanom annak is, aki nem kér bocsánatot? Áldamon azt is, aki gyűlöl?

(Róma 12:19) 19 Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: „Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.”

Ha valaki kezébe veszi az igazságszolgáltatást helytelen módon, az Isten helyett cselekszik, mint ha azt mondaná, hogy elveszi ezt a jogát Istentől.

Nyilván ha olyan sérelemről van szó, amit törvényel lehet kezelni, akkor ha minden kötél szakad, a keresztény azért fizet adót, mert abból tartják fenn a hatóságokat.

21

nem erről szól.

Minden helyzet más, ezért kell lapelvekben gondolkodni, és nem úgy mint a törvényrendszerben: mert ott kereken meg volt írva ezt ne tedd azt tedd!

A krisztusi törvény a szeretetre épül. Ha ismered és szereted Istent, akkor elhiszed neki, hogy ő jobban el tudja rendezni azokat az embereket, akik az "igazakat" bántják. Mert ki az "igaz"? Aki mások viselkedésétől FÜGGETLENÜL azt teszik, ami az Isten szemében helyes. Ha Isten azt mondja imádkozzunk azokért akik bántnak minket, akkor azt is elmondja, miért tegyük ezt. Persze ezt az dott pillanatban nem könnyű megtenni, de hosszú távon teljesen iztosan megéri.

Visszatérve a példára:

ha ma megüt valaki, nem ésszerű azt másik nap is eltürni, mert az isteni törvények mellett a polgári törvény is létezik, amely szintén véd, és Isten a Rómaiaknak írott levélben azt az utasítást adja, hogy éljünk vele.

" Valaki rosszat tett ellenem. Megütött vagy bármi." - ez így túl széles skála. Egy hivatalnok hányszor élhet vissza a hatalmával? Talán annyiszor, ahányszor hozzá fordulsz. Vagy egy munkahelyi főnök? Vagy a szülő, aki visszaél a hatalmával, egy életre megnyomorítva gyermke életét? Vajon a gyermeknek hányszor kell megbocsátaia a szülőnek? szóval nem látom értelmét sorolni. Ezért írtam, hogy alapelvekben kell gondolkodni a megbocsátásról is, úgy ahogyan Krisztus is tette. Őt mennyi igazságtalanság érte a földi élete alatt? Éreztette ezt az emberekkel? Az írástudókkal, farizeusokkal keményen szólt, de nem azért, hogy bosszút álljon a sérelmeiért, inkább azért, hátha tanulnak belőle...és némelyek tanultak, tehát helyes imádkozni még az ellenségeinkért is.

" Én nem forralok bosszút, nyilván, hanem imádkozom érte. De másnap odajön hozzám, és megüt újra. Én megbocsátok neki, mert Jézus szerint ezt így kell tennem. Nem ütök vissza, nem gyűlölködöm, imádkozom érte, és ha ezek után segítségre van szüksége éppúgy segítek neki, mintha olyan lenne, aki szeret engem, stb. Helyesen mondtam, vagy sem?" - igen, jól következtetsz, hasonlót tett krisztus, amikor az írástudók titokban éjjel mentek hozzá tanulni tőle. Nem az ellenséget látta benne, inkább a megtérő embert. Te sem tudhatod, hogy a jó tetteid mire indítja másik embert...

Persze ez manapság már ritka mint a fehér holló...

Más a megbocsájtás és más a megbékélés. A megbocsájtás az, hogy elengedem a másik sértését, ez csak rajtam múlik. Mi erre kaptunk parancsot. A megbékélés már kettőn áll.

A megbocsájtás lényege az is, hogy én nem függök mások érzelmeitől, múltbéli tetteitől. Ha rágódom rajta és nem vagyok képes elengedni a másik hülyeségét, akkor azzal én kerülök függésbe a másiktól, és nekem lesz rossz. Az által vagyunk több, hogy felül tudunk emelkedni ezeken a sérelmeken és egyfajta szabadságot is ad.