Mi győzött meg Isten létéről?

"Valóban? és az élethez szükséges erőt, energiát honnan kapta az a kis molekkula?"

Tudomásom szerint az életerő elméletet már megdöntötték:

[link]

A molekulák egyébként is csak anyagi részecskéke:

[link]

A molekulák egyébként atomokból épülnek fel, hogy azok honnan vannak, lásd itt:

[link]

"Egyesek írják itt, hogy a tudomány. Nos, ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy természetesen mindenki úgy vélekedik, ahogyan akar, viszont azért elmondom egyesek kedvéért, hogy a Kent Hovind féle evolúciótagadó áltudomány nem Isten, hanem a hülyeség mellett bizonyíték."

Ki beszélt itt Kent Hovind-ról? Én általában véve említettem a tudományt.

"Ebben a rovatban egyesek amikor a tudományra hivatkoznak, akkor Hovindot értik rajta egyesek. A 35%-os pl. biztos, ezért szóltam."

Hovind már lejárt lemez. 35%-os fanatikusunk egy ideje már Werner Gitt propagamdát nyomat, annak ellenére hogy eddig minden egyes alkalommal rommá lett cáfolva bármelyik idézett agymenése.

Kedves Rachel,

Egy kis humort próbáltam belevinni a válaszomba S nem mártírt játszani. Milyen "jó", hogy ebben is találtál sértegetésre okot adó momentumot.

"Egy kis humort próbáltam belevinni a válaszomba S nem mártírt játszani. Milyen "jó", hogy ebben is találtál sértegetésre okot adó momentumot."

Azok után, hányszor írtad már le a Tanúkat mentegetve, hogy Jézust is üldözték, majd magyaráztad bele minden kritikába vagy egyet nem értesbe hogy mennyire üldöznek, csak hogy magadat Jézussal hasonlóvá téve találj önigazolást, nos... Elég nehéz ezt komolyan venni tőled...

Semmi.

Volt közel egy teljes évem, amikor úgymond próbáltam keresni Istent (a katolikus közösség keretén belül, ha ez számít valamit, bár szerintem a hit és a vallás nem feltétlenül függnek össze). Komolyan vettem a dolgot, olyannyira, hogy saját magamat is megleptem: heti misék, egy közösségbe kezdtem el járni heti rendszerességgel, imádkoztam, lelki gyakorlatokra látogattam el, vallásos események után érdeklődtem (konkrétan részt vettem saját költségen - nem kis összegért - egy 1 hetes, 1500km-re lévő rendezvényen is úgy, hogy senkit nem ismertem; egyébként a hely és hangulat csodás volt, nem bántam meg) és próbáltam választ találni minden kérdésemre, miközben a lehető legtöbb vallását őszintén gyakorló emberrel beszélgettem a témáról.

Semmi sem változott, semmi sem lett más... sem körülöttem (leszámítva az új ismeretségeket), sem bennem. Zajlott az élet ugyanúgy, ahogy a keresésem előtti 23-24 évben. Akadtak jó dolgok és kevésbé jók is. Illetve történtek olyan rossz dolgok is, amik ha egy isten akaratából származnának, erősen megkérdőjelezném a gyakran rá aggatott "jóságos" jelzőt.

Szerintem mindenki a saját maga kis rövid életének a kovácsa. Lehet hinni és remélni, hogy egy felsőbb hatalom mindent kézben tart és gondosan egyengeti minden egyes ember útját a neki szánt legjobb végkimenetel irányába, illetve megbocsájt mindent, ha őszintén megbánjuk tetteinket, de ez véleményem szerint csak saját magunk becsapása (lenne) annak érdekében, hogy a mindennapjainkat és a lelkiismeretünket nyomasztó dolgokat könnyebben el tudjuk viselni a nehezebb időszakokban. Mert egyébként tapasztalatom szerint nagyon sok hivő embernél csak akkor kerül igazán előtérbe Isten jelenléte / fogalma, ha nem igazán állnak jól a dolgok és bármit megtenne, hogy jó irányba változzon a helyzet. Mikor minden remekül megy, valahogy kissé háttérbe szorul mindez... :)