Téged mi győzött meg arról, hogy van Isten?

Ahhoz, hogy az ész szerinti istenfogalomhoz (van, személyes, végtelenül ilyen meg olyan) eljussunk, alapvetően az kéne, hogy a filozófia alatt ne minden hasonló dologgal foglalkozók gondolatainak salátáját, hanem az igazság feltérképezését, következtetések levonását és rendszerezését lássuk.

A görögök bizonyos szintig eljutottak, de elvesztek okoskodásaikban (Róm 1, 18-22). Platón noha vallotta a lélek hallhatatlanságát, a legfőbb Jó létezését, de elfogadhatónak tartotta a fogyatékos, gyenge csecsemők a hegyről való lehajítását, Arisztotelész pedig őt még messzebb felülmúlta, őtőle származik Aquinói Szent Tamás első istenérve is, de a rabszolgaság számára is tűrhető volt, na és Istent nem a semmiből teremtőként fogta fel, mert elve az "ex nihilo nihil fit" (a semmiből nem lesz semmi) volt, amely máig a materialisták nézete.

A "keresztény filozófia" (már ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni) nem - mint sokan gondolják - összemosta Platónt Jézussal, hanem elsősorban az ókori filozófia problémáit tágította ki a Kinyilatkoztatáson keresztül. Tehát amikor okságról, létről, analógiáról beszélünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ezek speciálisan a keresztény bölcselők fogalmai az ókori örökség talpalapzatán.

Más szempontból pedig a nagybetűs "Tudomány" alatt ma csak a matematikát, a természettudományt és a pszichológiát értjük. A többit - ha nem is nevezik áltudománynak -, de meghagyják az élettelen bölcsész hamburgerpultosoknak. A fentiek közül egyik se alkalmas a természeten túli kérdésekre, se semmiféle rendszerezésre.

16:33

"az ókori filozófia problémáit tágította ki a Kinyilatkoztatáson keresztül."

A filozófiát nem lehet kinyilatkoztatással "kitágítani". Valahányszor megpróbálták, vagy ad hoc feltevésekkel kibővített világnézeti "filozófia" lett belőle, vagyis igazából nem filozófia - , vagy pedig maradt a filozófia elválasztva a kinyilatkoztatástól (pl.: a filozófus magánéletében hívő, de amikor filozofál, akkor a filozófiájában ennek nyoma sincs: így filozofáltak az újkorban), esetleg a filozófia megpróbálja magába olvasztani a kinyilatkoztatást, de ezzel meg is semmisíti (mint a klasszikus német filozófiában).

"a nagybetűs "Tudomány" alatt ma csak a matematikát, a természettudományt és a pszichológiát értjük."

A pszichológiát hagyjuk ki a játékból. Szóval tudomány = fizika és ami ráépül (kémia, biológia).

"A filozófiát nem lehet kinyilatkoztatással "kitágítani". Valahányszor megpróbálták, vagy ad hoc feltevésekkel kibővített világnézeti "filozófia" lett belőle, vagyis igazából nem filozófia - , vagy pedig maradt a filozófia elválasztva a kinyilatkoztatástól (pl.: a filozófus magánéletében hívő, de amikor filozofál, akkor a filozófiájában ennek nyoma sincs: így filozofáltak az újkorban), esetleg a filozófia megpróbálja magába olvasztani a kinyilatkoztatást, de ezzel meg is semmisíti (mint a klasszikus német filozófiában)."

Ez a probléma nem újkori. A XIII. századi averroisták is ugyanezt, a kettős igazság tételét vallták. Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-jét ezekkel a problémákkal kezdi.

A "keresztény filozófia" fogalmának problémáját legjobban Étienne Gilson "A középkori filozófia szelleme" című munkája mutatja be és von le következtetést.

"A "keresztény filozófia" fogalmának problémáját legjobban Étienne Gilson "A középkori filozófia szelleme" című munkája mutatja be és von le következtetést."

Igen, a középkori filozófia története nagyon szépen megmutatja, hogy a filozófiát és kinyilatkoztatást nem lehetett egy rendszerré összekalapálni, így szétváltak.

Régebben erősen hajlottam hinni ilyesmiben,mélyen megnyugtató volt "tudni",hogy van felettünk egy olyan "lény",aki szeret,rendszerbe rakta a világot és életet ad a halál után.Ennél nyugodtabb időszakom nem is lehetett volna hittem akkor....

Aztán jött a gondolkodás időszaka.Miért is hallgat ennyire.Nem látok szinte semmit mindabból a jóból,ami belőle eredhetne,pedig minden eszköze meglenne rá.Ráadásul a környezetemben levő tényleg elhivatott emberek olyannyira belementek az egészbe,hogy más témáról már nem is lehetett beszélni velük.Mikor merészeltem feltenni olyan kérdést (ellenvetést),ami nem illett a "rendszerbe",egyszerűen hül.ének néztek (démonizált lettem).Ott valami elkezdődött...

Elkezdődött az ÉLET!!!

Ma már nem félek semmilyen mesebeli/mitológiai lénytől,aki megbüntet,ha rossz vagy,vagy alkalomadtán "parázna" gondolataid támadnak:)

Természettudományokat tanulok és kikerekedett a világ.

Fel kéne végre ébredni végre az emberiségnek,hogy a sorsunkat mi alakítjuk.

Okosan,háborúmentesen kéne élnie minden nemzetnek.Itt és most élünk.Nem figyel semmilyen e világi/túlvilági/fene tudja milyen világi lény,aki kicifrázza majd a hátsód,ha meghalsz.Mindössze okosan kell felhasználni a tudást,amit eddig sikerült összeszedni és élni az emberi alkotóképesség lehetőségével.

Az ember legnagyobb ellensége maga az ember.

Nincs Isten.

Ennyi.

"Az ember legnagyobb ellensége maga az ember."

Milyen igaz.

"Magasztallak Atyám, menny és föld ura, mert azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen Atyám, így láttad jónak. Mindent nekem adott át az Atyám, és senki sem tudja, ki a fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a fiú ki akarja jelenteni.”Lk 10,24-26

"A gyermekek előtt: Mi jellemzi alapvetően a gyermek látásmódját: „A világ végső okába vetett megingathatatlan bizalom: ezért nincs szüksége azokra a félelem elleni biztosítékokra, melyek a gyermeklétet messze maguk mögött hagyó felnőttek életét alapjában torzítják.

Saját kicsinységének tudata hajszolja az egyént arra, hogy egyre nagyobbá, egyre felnőttebbé váljon, mígnem saját mértékén teljesen túlnő, míg léte álképességek, álkészségek, végtelen homlokzata mögött felismerhetetlenül eltorzul.” /Drewermann

„Aggodalmával ki tudná közületek megnyújtani életét akár csak egy arasznyival is.” /Mt 6,27/

Jézus a hegyi beszédben mintha éppen ezt a saját nagyság iránti igyekezetet minősíteni: a saját életünket nem tudjuk sem időben sem kiterjedésében megnyújtani.

„A gyermek olyan ember, aki megtanul hátat fordítani a nagyok és nagyság-mániások világának. A nagyok hatalma, hírnév- és karriervágya, pénze nem vakítja el. Ebben az értelemben maradhat valaki gyermek, a hit értelmében: akinek Istenbe vetett bizalma legyőzi az emberektől való félelmét.

Az emberek ahelyett, hogy a teremtés csendes zenéjére figyelnének, szépen berendezkednek egy hideg, érzelemmentes, cinikus és reménytelen világban. Bámulatos mennyire képesek az emberek arra, hogy ne várjanak, ne reménykedjenek már semmiben."R-N.Z.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy 38 évesen újra ilyen reménykedő, Istenben bízó gyermek tudok lenni, amióta felébredtem.