Miért nincsenek jó keresztény zenék?

Azért nincsenek jók mert mindegyik kivétel nélkül ugyanarról szól. Bocsánat van két variáció:

- fantasztikusan csodálatos vagy istenem

- bűnt követtem el és most nagyon szomorú vagyok

Erre a két témára már több ezer számot, egyszerűen nincs tovább mit mondani és ez a zene minőségén is hallatszik. Olyan mintha neked lenne mondjuk egy macskád meg egy üveggolyód és csak és kizárólag erről a két dologról írhatnál verset.

Ja bocsánat van meg egy téma: a világ gonosz és nem ért meg téged, engem is csábít a világ bűne de most aztán mar istenbizony téged választalak istenem forever.

"akiknek Bach János passiója, H-moll miséje nem ad élményt zeneileg, az el van veszve"

Akkor a világ nagyon nagy része el van veszve, sajnos. Én nem vagyok zeneileg képzett, különösebb zenei műveltséggel sem rendelkezem, de nagyon szeretem a zenét. Különböző kultúrákból, különböző stílusokból sok mindent meghallgatok, azt keresve, hogy mi az, ami megfog, ami valamilyen módon hat rám. Bizonyos irányokba tudatosan igyekszem bővíteni a zenei műveltségemet. Ezt csak azért írom le, mert arra akarok kilyukadni, hogy az átlagnál azért egy kicsivel nagyobb kitekintéssel és műveltséggel rendelkezem zenei téren. De még így is hosszú út volt számomra, hogy érteni és élvezni tudjam például Bachot.

Egy átlagos fiatal viszont, legyünk őszinték, nem fogja tudatosan szélesíteni a zenei látókörét, azt "fogyasztja", amit elé raknak, ami a kortárscsoport és a média által meghatározott divat. Vagy éppen, ha hívőről van szó, azt amit a gyülekezete kínál neki. És az ugye, mint fentebb megbeszéltük, nem egy színvonal.

És hadd hangsúlyozzak még egy dolgot, ami végül is az első hozzászólásom lényege lett volna, de úgy tűnik elsikkadt: a keresztény zenékből én a spiritualitást hiányolom. A zenei élmény önmagában ezt nem feltétlenül adja meg. Mint írtam, vannak nagyon jó zenék, amiket szívesen hallgatok, de nem adnak semmilyen felemelő érzést. Az mondjuk valószínűleg eléggé szubjektív, hogy kinek mi adja meg ezt a felemelő spirituális élményt, ebben lehetnek jelentős eltérések. De szerintem egyértelműen létezik egy bizonyos színvonal, ami alatt tuti biztos, hogy senki nem számíthat spirituális felemelkedésre... :)

De, vannak könnyűzenei darabok, amik igazán spirituális élményt tudnak nyújtani. Igazából ott kell lenni, és megtapasztalni. Monitor előtt ülve sajnos nem jön át. Ez pont olyan, mint aki a tévében nézi a misét.

Amikor hillsongon voltam ott én megtapasztaltam, igazi érzelmi töltést éltem át, és élek át vasárnaponként, amit csakis Isten képes nyújtani a Szentlélek által. Ilyen féle érzelmi átszellemülést semmi más nem válthat ki. Ez is erősíti a hitem, és az elkötelezettségem iránta. Sajnálom, hogy a legtöbb keresztény soha meg sem tapasztalja a hitnek ezt az oldalát, mert ragaszkodik bizonyos dogmákhoz. Nincs semmi rossz a gitarban meg a dobban, se a kihangosítással, vagy a fényefektekkel.

Voltam én katolikus komolyzenei koncerten is egy gyönyörű templomban ahol a kórus nagyrészt latinul énekelt. Na abban mi volt a mondanivaló?

Az a kevés otthoni keresztény fiatal többsége már alapból ódzkodik a karizmatikus Istentiszteletektől a hitgyüli meg a felház jó hirneve miatt, de szerintem aki valóban Isten kereső annak ki kéne próbálnia ezt is.

"..elsikkadt: a keresztény zenékből én a spiritualitást hiányolom"23

- azért lehet ez, mert ha előítélettel hallgatja valaki, akkor nem a zenét hallja, hanem saját prekoncepcióját (itt jelesül, hogy: nem szereti a kereszténységet). Érvényes ez minden műalkotásra. Olyan tudatállapotban lehet "venni", ahogyan keletkezett: ihletett zenét /festményt/verset: ihletett tudatállapotban fogja az ember.

Ezt az inverz tudatállapotot hívják katarzisnak.

Nem lehet rögtön kritikával venni: azt később lehet, mikor túl van a befogadó élményen. Akkor mint tárgyra tekint a befogadó ember, alanyi-tárgyi kettősségben, és véleményt alkot.

De az igazi spirituális (jelentése: szellemi) alkotás nem alanyi-tárgyi kettősségben születik- hanem egy Egy-ség élményből - ez az ihlet.

És a befogadás is ezen a tudatállapot szinten lehetséges.

Hétköznapi tudatállapoton lehet gazdasági megfontolásból 'verset' 'zenét' írni (éljen Rákosi, vagy koncertbevétel), de nem biztos, hogy a befogadónak megéri ez...sőt..

Az biztos, hogy az élő zenének egészen más hatása tud lenni, és ez csak a helyszínen, az eseményt átélve tud igazán hatni. Úgy vélem ugyanakkor, hogy az igazán jó zenének monitoron és hangszórón keresztül is át kell ütnie. Élőben persze fokozottabb a hatás és a befogadás is más a hely, a hallgató közösség és főleg az élőben játszó, "elérhető" közelségben lévő zenészek hatásának kitéve, mint otthon egyedül. Ez (jó esetben) egy felfokozott lelki-érzelmi állapot, amiben az ember fogékonyabb bizonyos hatások befogadására. Az otthoni nyugalomban viszont talán jobban el tud mélyedni a zenei mondanivaló lényegében.

"amit csakis Isten képes nyújtani a Szentlélek által. Ilyen féle érzelmi átszellemülést semmi más nem válthat ki."

Lehet, ezt én nem vitatom. Viszont én ilyen átszellemülést csak szúfi és indiai zenék hatására értem el... :)

"itt jelesül, hogy: nem szereti a kereszténységet"

Ezt nem mondanám. A kereszténység bizonyos gyakorlati megnyilvánulási formáival voltak/vannak gondjaim, nem magával a kereszténységgel.

Viszont: manapság spirituális zenei inspirációért (nagyon ritka kivételektől eltekintve) senki sem a kereszténység felé fordul, hanem elsősorban a keleti zenei világ felé. Ennek mi lehet az oka? Az, hogy a nyugat annyira elszakadt már a saját kulturális és vallási gyökereitől, hogy meg sem próbál abból meríteni? Vagy inkább az, hogy a keleti vallási és ehhez kapcsolódó zenei világban ténylegesen sokkal bővebben forrásozik a spiritualitás?

"senki sem a kereszténység felé fordul, hanem elsősorban a keleti zenei világ felé." -hát a "senki" az túlzás.. kedvelem magam is a kelti zenéket - de nem szellemibb az általam küldötteknél, Bachnál, vagy maradjunk a gregoriánnal. Vagy a Valam-szigeti szerzeteseknél. A slágereknél persze szellemibb - de ott is vannak hitvány slágerek. Nem egy szinteket hasonlítasz össze. És a "programzenék" nem olyan jók. Egy Bach korál, vagy egy szvit - szellemibb- isteni eredetű. Bach, Handel minden műve végén megköszönte, hogy ilyen szépet írhatott nekünk Soli Deo Gloria S:D:G: Egyedül Istené a dicsőség - ez az előzőekhez kiegészítés - honnan "jön " az ihlet? az intuíció?

Ez nagyon szép, ajándékba küldöm, Ravi Shankar lányát,Anushkat tanítja: https://www.youtube.com/watch?v=plN0W9ju63U