Keresztények miért voltak ellenségesek a más vallásúakkal?

Ez ennél egy kisit azért bonyolultabb. (Ne aggódj, a kérdésedre is válaszolni fogok.) Konkrétan Perzsia vagy Transzoxánia nem úgy lett muszlim többségű, hogy néhány békés térítő meggyőzte őket arról, hogy ez az egy igaz hit. Az iszlamizáció a kérdéses területek katonai erővel történő meghódítását követően kezdődött el. Kétségtelen, nem azzal kezdték, hogy kardélre hánytak mindenkit, aki nem tért meg rögtön, de ha úgy adódott, nem finomkodtak, diszkriminálni meg diszkrimináltak a maguk és az áttérők javára. Alaposan. Aztán meg: az arab félszigeten a Próféta hadjáratai előtt nem sok muszlim élt. A „pogányokat” gyakran eléggé erőszakos eszközökkel vették rá, hogy a hitükről kitérjenek, s a művelet elég hatékony volt: Szaúd-Arábiában gyakorlatilag csak muszlimok élnek, Katarban és az Emirátusokban a keresztények legnagyobbrészt ugyanúgy bevándorlók, mint nálunk a muszlimok. A régi „bálványimádókból” (aligha meglepő módon) jobbára semmi nem maradt.

A kérdésedre válaszolva: egy politeista rendszer (mint például a rómaiaké), de akár egy henoteisztikus is meglehetősen tágas, és kényelmesen bővíthető igény és ízlés szerint. A rómaiakat nem zavarta volna a keresztények Istene – ha hagyják integrálódni a nagy finomvegyes panteonba, ahová a rómaiak rendre felvették/beépítették a közel-keleti istenségeket. A kereszténység (ahogy az iszlám is) ugyebár monoteista vallás. Ugyanez fordítva nem működik, és a a politeista rómaiak számára magától értetődő felállás egy monoteista doktrínán belül értelmezhetetlen. Ezért üldözték a keresztényeket a kora-császárkorban, és ezért üldözték a keresztények a „pogányokat” a késő-ókortól kezdve. Mert a két rendszer nem kompatibilis.

Szia!

Sajnos különbség van keresztények, és magukat kereszténynek nevező emberek közt. A keresztény szó szerint értve az, aki Krisztust követi. Azok akik visszaéltek ezzel a fogalommal onnantól, hogy a kereszténység államvallássá lett nem nevezhetjük keresztényeknek.

Ugyanez a helyzet a muszlimokkal is. Nyilvánvaló, hogy te őket véded a magukat keresztényeknek nevező erőszakos emberekkel szemben, de ugyanez fordítva is igaz, nagyon sokan követnek el terrorcselekményeket "Allah nevében" is. Nyilvánvalóan általánosíthatnánk ebből is, és feltehetnénk jogosan a kérdést, hogy a muszlimok miért voltak ellenségesek a más vallásúakkal, akiket "gyaúr kutyáknak" neveztek...

Üdv. Péter

"ellenben Európában alig maradtak őslakos muszlimok"

Ne zavarjon, hogy Európában nem voltak őslakos muzulmánok. Mind az Ibériai-félszigetre, mind a Balkánra hódással jöttek be...

Tényleg, ha valaki ennyire hülye történelemből, miért tesz ki ilyen kérdést? Majd ha kijártad a gimit és leérettségiztél töriből, akkor visszatérhetünk rá.

Szia!

Maga Krisztus tanítja, hogy "tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon...és szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt. 7:13-14)

Üdv. Péter

(A 11-es viszontválasza következik.)

1. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az érveid megállják a helyüket, a fent hivatkozott esetekben (Perzsia, Transzoxánia, Arab-félsziget) pl. aligha. Ha Perzsiát vesszük (rájuk külön is kitérsz), a szászánidák serege valóban nagyobb volt (hogy mennyivel, nem egyértelmű: az arab források nyilván túloznak), de ezt az előnyt jól kigondolt stratégiai döntések révén dolgozták le a kalifátus csapatai. A helyi népességnek már mindjárt az arabizációs törekvésekről is megvolt a véleménye.

2. Ami a „pogányokat” illeti, nem biztos, hogy India jó példa. Pl. a kereszténységnek sem igazán sikerült megvetnie a lábát a térségben (a jezsuita missziók és a brit-holland-portugál expanzió ellenére), az iszlámról meg nem állítanám, hogy nem ért el részsikereket, l. Pakisztán és Banglades. Inkább újból a fenti példámra hivatkoznék: az Arab-félsziget preiszlám vallásainak nyoma sem maradt, a nem muszlim népesség gyakorlatilag teljes egészében bevándorló kisebbségekből áll. A magam részéről úgy gondolom, a zoroasztriánusoknak azzal volt szerencséjük, hogy Irán elég hamar meglépte a síita fordulatot, és a síiták már csak kénytelenségből is inkább hajlamosak voltak a történelem folyamán mindig együttműködni a máshitűekkel.

3. Érdemes figyelembe venni, hogy az iszlám eleve politikai projekt is, és terjeszkedését rögtön hódítással kezdte. A kereszténységet misszionáriusok terjesztették el a Földközi-tenger teljes medencéjében, az atrocitások pedig főként azután kezdődtek, hogy a kereszténységet A nem-keresztény Constantinus és utódai megtették egyfajta hatalomtechnikai eszközzé. MInt fent írtam, ettől függetlenül a konfrontáció egy megerősödő szigorú monoteista és egy szinkretista-politeista modell között persze hosszútávon elkerülhetetlen volt, és ez nem mentség számos dologra, ami ezt követően történt, de nem tudjuk, hogy miként alakult volna a történet, ha ezek a kereszténységnek nem inherens részét képező politikai történések nem folynak bele az események kimenetelébe (vö. egyébként Dél-Amerika meghódítását, ahol szintén hasznosították mint legitimációs bázist a tényt, hogy a „vadak” nem keresztények, de a spanyolokat-portugálokat elsődlegesen gazdasági-politikai célok mozgatták).

3. Óvatosabban kezelném az őshonos keresztény közösségek kérdését is. Európa esetében is érvelhetnénk azzal, hogy a bosnyákok és az albánok köszönik szépen. A Maghreb viszont a kalifátus hódításai előtt a kereszténység egyik nagy fellegvára volt. Mi maradt ezekből a keresztényekből? A koptokat (és az ők helyzetük sem éppen rózsás) leszámítva semmi. Az újabb kori vallásközi konfliktusokat pedig kár volt ebben a formában belekeverned a kérdésbe. Az nem érv, hogy Szíriában a SZUNNITA MUSZLIMOK (és nem a nagyjából szekuláris rezsim) talán még jobban gyűlölik a keresztényeknél (akiket gyakran inkább csak elüldözni akarnak, bár durvább atrocitásokra is volt jónéhány példa) az alavitákat és a drúzokat. Ennyi erővel (reductio ad absurdum) ha egyaránt irányultak keresztes hadjáratok a Szentföldre és a francia albigensek ellen, akkor a dolog teljesen rendben volt, mindenkit üldöztek ez van, nincs itt semmi látnivaló. Azt pedig te sem gondolod komolyan (azt remélem), hogy csak üres „sírás” az, hogy JELENLEG a Közel-Keleten, Dél-Ázsiában (pl. Pakisztán), a Maghrebben vagy Afrika szarván jobb kereszténynek lenni, mint (a hivatalosan keresztény többségű) Európában vagy Amerikában muszlimnak.

4. A 16-os agresszív, ad hominem-elvű, kétségkívül nem igazán kulturált hangnemű megjegyzésével már csak azért sem értek egyet, mivel nekem úgy tűnik, nem arról van szó, hogy tájékozatlan vagy (ellenkezőleg), hanem inkább arról, hogy nagyon erős prekoncepcióid vannak. Az eredeti kérdésedre fent adtam egy lehetséges választ (véleményemet továbbra is fenntartom), erre azonban egyáltalán nem reagáltál. Olyan (a vita alapján), mintha nem is a kérdésre keresnél választ, hanem azt akarnád bizonyítani, hogy a már előre megfogalmazott válaszod (A KERESZTÉNYEK GONOSZAK!! (szemben az emberséges iszlámmal)) helytálló. Ezt kicsit furcsállom, és kérlek, mindenképp javíts ki, ha e tekintetben tévednék.