Kedves keresztények! Amikor barátkozás céljából új emberekkel ismerkedtek meg, akkor feltételezitek a másikról, hogy azonos a hite a tiétekkel?

Ismerkedni egy teljesen vallásfüggetlen dolog. A vallás helye a négy fal közt van. Otthon, a templom, szentély, bármi, aminek nevezi az adott vallás a saját épületeit. Teszek rá, ha valaki keresztény, zsidó, muszlim, budhista, bármi, leszarom, amíg rám, a hitetlenre, vallástalanra nem akarja rátukmálni, ráerőltetni. Vannak ismerőseim vegyesen, vallásos és vallástalan egyaránt (bár nyilván főleg hozzám hasonlóan vallástalanok, habár ez nem szándékos, tehát nem eszerint válogatom meg a barátaimat, hanem szimplán mert olyan körökben mozgok akarva/akaratlanul)

Aki ilyesmi szempontok alapján ismerkedik (haverkodik, barátkozik, vagy társat keres), hogy vallás, politikai irányultság, vagy akár bőrszín, stb, az vallástól, bőrszíntől mindentől függetlenül egy büdös gyökér.

1

Ha Jézus is így gondolkodott volna, akkor bizony nem halt volna meg senkiért.

Az élet forrása, aki Isten titulussal rendelkezik, nem így gondolja. Persze Ő nem hozott létre vallást, de mindig is elvárta, pont ez miatt, hogy csak olyan emberekkel alakítsunk ki "SZOROS" barátságot, akivel egy érdeklődési kör, hit, és gondolkodású.

Ez persze nem azt jelenti, hogy más emberekkel nem lehet beszélgetni, csak óvatosan kezelendő, mennyire engedjük közel.

Egyébként azzal, hogy büdös gyökérnek nevezett az első válaszoló, az Ő dolga. Most vehetnénk úgy hogy "megsértett". De nem veszem úgy, tovább lépek, és inkább, ahogy Jézus is tette, imádkozom érte.

De a kérdésedre a válasz:

Nem feltételezem, mert ez a beszélgetés során úgy is kiderül.

Igen kerültem.

Elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy így vélekedik Rólunk. Megköszöntem az őszinteségét, és tovább léptem tisztelettel.

Pont olyan gőgös és dacos vagy, mint a "főnököd".

azért se engedsz a helyes útnak.

Egyszer kerültem ilyesmi helyzetbe. Korábban református hittanra jártam, mert nagyon szerettem a Tanárnénit, de végülis nem lettem hívő. Mikor felsőben választani kellett hittan és erkölcs között, az erkölcsöt választottam, míg egy barátom a hittant. És mivel tudta, hogy én is azt tanultam valamikor, sokszor mesélt a gyüliről, és kérdezgette, hogy nem akarok e vele menni.

- Most szombaton lesz ilyen *gyülis cucc*, gyere el velem.

- Én nem vagyok vallásos.

- Azt hittem hittanos voltál...?

- Az voltam, de nem vagyok vallásos.

- Ja, jó.

Aztán elmesélte milyen volt, hogy érezte magát, és többet nem hívott ilyenekre.