Miért nem akar egyik keresztény egyház sem megértő lenni a homoszexuálisokkal szemben?

Az teljesen a te maganugyed, hogy homoszexualisnak tartod magad, de hogy az osszes egyhaz es hivo is oruljon ennek, tisztelje az iranyultsagodat es igy be is fogadjon, az mar a hivok es az egyhazak jogait csorbitana.

Amikor nyilvanosan kikered magadnak, hogy miert nem akarnak megertoek lenni, akkor a velemeny nyilvanitashoz valo jogukat piszkalod.

Miert akarjak allandoan a melegek egy szuk kissebbsegkent a tobbseg jogait csorbitani?

Nem szeretnék senkivel vitatkozni csak egy másik álláspontot szeretnék felvázolni amit a tisztelt kommentelők valószínűleg soha nem gondoltak végig.

Tegyük fel, hogy adott egy kisfiú. Keresztény családban nevelkedik, keresztény eszmék szerint, azokat betartva, mélyen vallásos emberként fejlődik a személyisége. Megvan a hite, bizodalma Istenben. Azt tanulja, hogy Isten jó, Krisztus szeret.

Eléri a fejlődésének azt a szakaszát amikor elkezd kialakulni a szexualitása. És rájön, hogy valami nincs rendben. A többi fiú azt méregeti, hogy kinek melyik kislány tetszik. Ő igazából nem tud választani. Arra gondol, hogy biztosan csak későn érik, majd megtalálja azt aki tetszeni fog. Hisz ezt hallja mindenkitől.

Aztán eljön az idő amikor megváltoznak az éjszakai álmai (mint mindenkinek). Ekkor megijed. Nem tudja ez mi lehet, nem érti az egészet. Csak azt tudja, hogy ezt soha senkinek nem mondhatja el. Reménykedik, hogy ez majd elmúlik. Elkezdődik az elfojtás.

Szépen lassan, évek alatt rájön, hogy ő más mint amit elvárnak tőle. Az a világ amit egész életében igaznak fogadott el elkezd összeomlani körülötte. A templomban eddig ő volt a jó (hisz betartotta a parancsolatokat, minden kis szabályt, segített mindenkin akin tudott) és most hirtelen, saját akaratán kívül, gyűlölt, megvetett, kirekesztett ellenség lesz. Eljátssza azt, hogy az akit elvárnak tőle, bár tudja, hogy ezzel is bűnt követ el, hisz hazudik. Hazudik mindenkinek, mindenkor. De azt is tudja, hogy nem mondhatja el azt, amit már biztosan tud mert kitagadja az a közösség amiben felnőtt; az egyetlen amit ismer és szeret.

Az sok hazugság és elfojtás, a magány szépen lassan felőrli a lelkét. Az ilyen emberek nagyon nagy százaléka (statisztika) öngyilkosságba menekül.

A "megoldások" rendkívül meggyőzőek.

- Vállalj cölibátust vagy élj hazugságban egy ellenkező neművel. - Hadd fordítsam meg a kérdést. Akik ezt tanácsolják azokat megkérném, hogy gondolják végig a fenti két tanácsot és legyenek szívesek egyet választani és a szerint élni. Egy meleg (nem biszexuális) ugyanannyira képtelen heteroszexuális kapcsolatban élni mint amennyire a hetero sem képes elképzelni magát homoszexuális kapcsolatban.

- Hagy el a vallásod.

Akármelyik mélyen vallásos embert meg lehet kérdezni. Elhagyhatod a vallásod, megtagadhatod a hited de mélyen legbelül az ember azt fogja érezni, hogy ezzel saját magát és Istent is megtagadja.

Tudnék még sok mindent írni a korábbi kommentekre, mert mélyen sértő és megalapozatlan válaszokat olvastam de azt hiszem ezt sem fogja elolvasni senki.

Csak azt nem értem, hogy ha Isten mindenkit szeret Ti miért gyűlölködtök?

#31 "vélemény"

Álltalános vélemény a melegekről egy keresztény facebook oldalon.

"Gázkamrába az összessel" "genetikai hulladékok""selejtek" "patkányok" "lelőni az összeset"

Segítsetek! Főleg a kereszténységben jártas emberektől kérdeznék.

A fentieket elolvasva felmerült bennem egy kérdés amit nem tudok feloldani (felületes ismereteim vannak).

Tehát azt mondjátok, hogy ha egy homoszexuális férfi/nő Istennek tetsző életet akar élni akkor tartózkodnia kell a "homoszexuális cselekedetektől" (ez pontosan mit is jelent? gondolom a szexuális együttlétre gondoltok) mert az bűn. Valaki azt is írta, hogy ha erre nem kerül sor (mármint az együttlétre) akkor nincs probléma azzal, ha két azonos nemű személy "szereti egymást".

Tudomásom szerint Krisztus legnagyobb ajándéka az emberiség számára a bűnbocsánat. "A Jóisten a megtérő bűnösnek mindig megbocsájt". Emlékeim szerint a Biblia több helyen is hoz olyan példabeszédeket, hogy gyilkosok, tolvajok, paráznák megtérnek, és bűnbocsánatot kapnak. Vagy ott van pl Szent Pál, aki megtéréséig üldözte és gyilkolta a keresztényeket.

Mi van akkor, ha egy homoszexuális pár cölibátusban él (ami szerintetek rendben van) és elkövetik a "bűnt" majd megbánják és a gyónás szentségében megvallják azt. Akkor most mi történik? Bűnbocsánatot nyernek és mehetnek a paradicsomba, vagy nem nyernek bűnbocsánatot és elkárhoznak?

Ha nem nyernek bűnbocsánatot akkor miért nagyobb bűn az, hogy két ember szereti egymást mint az, hogy valaki elveszi egy másik ember életét (ami a biblia szerint a legnagyobb bűn ahogy én tudom)? Illetve akkor erre miért nem igaz, hogy Isten minden megtérő bűnösnek megbocsájt?

Ha pedig megbocsájtatnak az ilyen félrelépések is akkor miért küldenétek koncentrációs táborba a melegeket amikor Ti magatok is biztosan vétkeztek, jártok gyónni és ezzel a bűneitektől megszabadultok? Ezek szerint a Keresztényeknek pont hogy védeni kellene a homoszexuálisokat a többségi társadalom ellen nem kirekeszteni, hisz ők csak vétkesek akik bűnüket megbánva megtisztulhatnak?

Nem értem, Segítsetek!

Én mélyen vallásos voltam. Nagyon sokat segítettem katolikusoknak és heti 2-3 napot azzal töltöttem, hogy Istent és a hitet szolgáljam. Nyaranta rendszeresen részt vettem lelki táborok szervezésében, keresztény közösségi túrákat lebonyolításában, étkeztetésben. Majd beiratkoztam a piaristákhoz gimnáziumba. Aztán történt, hogy az egyik pap vasrúddal vert meg, mert részegen nem tudta irányítani magát. Egy másik pap az iskolában eltörte az orromat, mert szünetben walkman-t használtam és nem voltam hajlandó odaadni neki a saját tulajdonomat képező walkmant. A harmadik pap megbuktatott fizikából, mert nem ceruzával írtam a házi feladatomat, hanem tollal. A negyedik biológiából buktatott meg, pedig minden feleletem és dolgozatom 4es, vagy jobb volt, de ő úgy gondolta, hogy nem értek hozzá.

És jöttek sorban a piarista rend kegyetlenségei.

És nagyon gyorsan rájöttem, hogy ez a vallás tönkre fog tenni, ha tovább is a része akarok lenni. 15 évesen még sehol nem volt a szexualitásom, de már rettegtem, ha papot látok és rájöttem, hogy a vallásom teljesen elkülönül a kereszténységtől. A jóság, a kedvesség és az odaadás nem fér bele a piarista (keresztény katolikus) tanításba. És elhagytam azt a hitet, ami kitaszított engem.

Nem a vallásomat hagytam el. Hanem azt a vallást, ami nem volt hajlandó befogadni. Az erkölcsi és lelki tartásom megmaradt és továbbra is hiszek abban, amiben előtte évtizedekig hittem. Csak magát az egyházat nem tartom hitelesnek és mérvadónak. A keresztény katolikusok nem azok, akikkel közös a hitem. Túl sok agresszió, kényszer, hatalommal való visszaélés és gyűlölet van azokban az élményekben, amiket ettől az egyháztól kaptam a hitemért és odaadásomért cserébe.

Továbbra is azt tartom, hogy aki látja (akár saját magától, akár mások segítségével), hogy az általa választott vallással nem tud egészséges lelki állapotban együtt élni, az vegye fontolóra a döntést, hogy a saját vallásával összefér-e az az egyház, aki mellett letette a voksát. Nem a földi helytartóinak felel az ember a keresztény vallásban, hanem az Istennek.

A tudomány, a pszichológia nincs benne a Bibliában, mégis életeket ment meg. Azaz nem keresztény dolog. Pusztán emberi. Mondhatni pogány. Sőt! Az egyház által üldözött is a történelem során. Akinek a lelkét gyötrik vallás címszóval az ebben a pogány, földi, emberi tudományban találhat kérdéseket, amikre a saját lelkiismerete és hite szerint tud majd választ adni. És azért, mert ez a válasz az egyházától idegen, attól nem lesz rossz, vagy kerülendő.

#37

Miért ne nyernének bocsánatot? Nincs olyan bűn, amit Isten ne lenne képes megbocsátani, ha az ember bűnbánó szívvel megvallja.

De ha két ember így együtt él, akkor mindig sokkal nagyobb a kísértés a bűnre.

#39

Köszönöm a választ! Ok. Tehát akkor a bűnbocsánat erre is vonatkozik. Kicsit előbbre vagyok.

"De ha két ember így együtt él, akkor mindig sokkal nagyobb a kísértés a bűnre." amit azzal bűntettek hogy kirekesztitek a melegeket. Pedig Jézus mondta, hogy "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.". Akkor a gazdagokat miért nem vetitek meg? Hisz aki gazdag az is nagyobb kockázatot vállal a bűnre. Sőt feltételezem Ti is mindent megtesztek annak érdekében, hogy jobb körülmények közt éljetek, gazdagodjatok (én is így teszek) annak ellenére, hogy ezzel a Mennyországba jutást nehezítjük.

A kérdésemre továbbra sincs válasz csak lepontozás!