Miért valljátok keresztényeknek magatokat, (azok a keresztények) akik elfogadjátok az ősrobbanást és az evolúciót?

"Neked az az egyértelmú, hpgy azért világit mert a nap fénye verődik a róla a Földre, de az írás meg azt írja, hogy ezért lett teremtve. "

Te fel sem fogod, hogy mit írnak neked, ugye? :D

"Én meg ezeknek vagyok a kritikusa!

- amiben egyetértünk hogy nem minden az aminek látszik"

Kritikus gondolkodást nem csak ezekre hanem mindenre kikéne vetíteni, saját világnézetedre is.

Valaminek a nem értése nem bizonyíték isten létezésére. Csak egyszerűen még nem értjük!

Vikingek a villámlásokat, aztékok a napfogyatkozást, Ótestamentum a világ keletkezését, mintahogy valamennyi vallásnak van saját elképzelése a világ keletkezéséről, akkor ezeket nem értették, rámondták isten. Te ezt már úgy veszed, hogy az a tökéletes válasz. De már tudjuk a villámlások, napfogyatkozás okát és 14 milliárd éves Univerzumról is.

Csak tájékozódni kell, nem csak egy 2000 éves könyvből, hanem a szakirodalmakból.

"a teremtés a mi naprendszerünk"

Ilyet nem mond a Biblia, ezt csak te rakod hozzá! ;-)

Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van - hol utal ez arra, hogy csak a naprendszer?

Légy következetes!

"Valaminek a nem értése nem bizonyíték isten létezésére."

Igaz! Viszont ha valamint értünk, az még nem golyózza ki Istent a világból. Ha mondjuk egy szép kerek elmélettel magyarázni tudjuk az ősrobbanást és bizonyítékokkal is alá tudjuk támasztani, az annyit jelent, hogy értjük (ill. nagy valószínűséggel helyesen értjük) az univerzum létrejöttének fizikai aspektusát. Arról viszont, hogy vannak-e ennek más, metafizikai aspektusai, arról semmit nem mondtunk, és nem is mondhatunk. A fizikai és a metafizikai megközelítés egyszerűen nem kompatibilis egymással. Nem lehet az egyikből a másikba "átnyúlva" érvelni. Az ilyen érvek érvénytelenek.

""Igaz! Viszont ha valamint értünk, az még nem golyózza ki Istent a világból""

Ez is igaz! De különféle istenképeket kizár, köztük a Biblia istenképét is. Most mondanám, hogy olyan isten a legvalószínübb, aki Ősrobbanással elindította Univerzumunkat, azóta semmit nem szólt bele működésébe. De e mellett is 0 bizonyíték van, mint más istenkép mellett, csak ez tűnik ti szó használatotokkal hihetőbbnek. Ilyen istenről azonban felesleges beszélni, mivel nem szól bele Univerzumunkba.

(Jómagam véleménye szerint, a bizonyítékok nem isten létezése mellett szólnak, így én is epárton vagyok).

"De különféle istenképeket kizár, köztük a Biblia istenképét is."

Ebben végül is egyetértek. Mondjuk én a Biblia istenképére eleve emberi alkotásként tekintek. Ugyanakkor abban hiszek, hogy a Biblia metafizikai szempontból érvényes és az ember számára hasznos dolgokat tartalmaz. A "bizonyíték" szóval viszont óvatosabban bánnék, mivel ahogy írtam, a két területet ilyen szempontból szigorúan el kell választani. Fizikai bizonyítékot a metafizikában elfogadni nem lehet, és viszont. A metafizikai terület másként működik, és a problémák, meg az ilyen viták abból adódnak, ha ezt nem ismerjük fel. A bibliai istenképet lehet ütköztetni a Korán istenképével, vagy mondjuk a hindu istenfogalommal, de a fizikai világgal nem, mert akkor "hamis eredményt" kapunk.

#33

"Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van - hol utal ez arra, hogy csak a naprendszer?"

Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent , ami AZOKBAN van- hol utal ez arra hogy ezekbe az Univerzum benne van?

Az azokban meghatározás kizárja az Univerzumot,

Kérdező neked.

Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Nincs említés olyan közös ősről, amitől származott volna minden faj (evolúció).

Több mint egy század telt el azóta, hogy Johann Gregor Mendel biológus felfedezte az élőlények jellegének állandóságával kapcsolatos, öröklési törvényeket. A 20. század elején a tudósok érdeklődése hamarosan új tudományággá, genetikává vagy örökléstanná fejlesztette ezeket a természeti törvényeket. Ma már számtalan tényét ismerjük az állat- és növényvilágban végbemenő öröklési folyamatoknak.

A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten minden növényt és állatot "az ő neme szerint" teremtett meg. Hogy minden növény- és állatfaj az ő neme, fajtája szerint jelent meg a világon, az örökléstan már többször bizonyította. Minden állatnak megvan a fejlődését irányító saját génegysége. Noha egyes fajok nagyon hasonlíthatnak egymáshoz, olyan tulajdonságaik is vannak, amelyek csak az illető fajra jellemzők. Egyszerű példával élve például a kutya soha nem nyávog, a macska soha nem ugat. Ugyanígy minden növény- és állatcsaládnak megvan a maga sajátossága. A gének bonyolult összetételű nukleinsavakat tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre.

Bár egy fajban egy bizonyos határig változások is történhetnek, ám legnagyobb részük a rekombinációnak (vagyis a gének átcsoportosulásának) eredménye, ami nem jelenti a szervezet génegységének valódi változását. A génekben néha igazi változás is létrejöhet, de ez egyáltalán nincs hatással egy bizonyos faj alaptulajdonságaira. Például a röntgensugarak vagy vegyszerek kárt tehetnek a génekben, s előidézhetnek benne némi változást, ám egyetlen ilyen változás sem olyan természetű, hogy egy fajt másik fajjá alakítana át.

Az evolúció az egyik fajnak a másikba való átalakulását tanítja, általánosságban hogy a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből, gerincesek a gerinctelenekből, kétéltűek a halakból, a hüllők a kétéltűekből, a madarak és az emlősök a hüllőkből stb. jöttek létre. Ha szemléletesen magunk elé akarjuk képzelni, azt kell feltételezni, hogy az embernek az emlősállatok az ősei, az emlősöknek hüllő ősei voltak és így tovább.

Az állatok - néhány kivételével - egyetlen sejtből, a petesejtből fejlődnek ki. Ha megvizsgáljuk például egy közönséges tengeri sün petesejtjét, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy két részből - egy felsőből és egy alsóból áll, amelyeket egy pigmentsor választ el. Ezeknek a részeknek a felépítése mindaddig nem nem látható, míg a petesejt meg nem termékenyül; ekkor ugyanis a sejthártyába ültetett szemcsék feloldódnak, s a belőlük felszabadult vegyi anyagok megindítják a fejlődést. Ezek a vegyi anyagok tulajdonképpen hormonok, amelyeket a sejtmagban lévő kromoszómák génjei ellenőriznek. Így az öröklődés törvényei szabják meg, milyen irányú lesz a fejlődés, hogy minden egyed "az ő neme szerint" alakuljon ki. A tengeri sün petesejtjéből csakis tengeri sün fejlődhet ki. Sohasem történt meg, hogy helyette tengeri csillag, vagy valami más jött volna létre.

Az evolúciós elméletben az alaktani és genetikai alapon felállított törzsfák nem fedik egymást. A fajok közötti mozaikos hasonlóságok és különbségek miatt nem létezik egységesen elfogadott rendszertan. A feltételezett közös ősök csak feltételezések, és nincs nyoma annak a rengeteg átmeneti formának sem, amelyeknek az elmélet szerint létezniük kellene.

Az evolúció modern szintetikus elméletében elfogadott mechanizmus a mutáció. A mutáció az öröklődő jelleg megváltozását jelenti.

Ezt némely esetben a kromoszómákban levő gének átcsoportosulása eredményezi, leggyakrabban azonban a gének vegyi jellegének megváltozása okozza. Egy gén megváltozásával előidézett mutációra jó példa a közönséges muslica szemszínének megváltozása. A piros szemszínt "követelő" gén olyan vegyi transzformáción mehet át, hogy attól kezdve más árnyalattal - halványabb piros vagy barackszínnel - is megelégszik. A kísérletek tizenhat mutációját mutatták ki ennek az egyetlenegy génnek. De ne feledjük el, hogy ezek az átalakulások a muslica szervezetének csak egy parányi részére vonatkoznak. Nem ismeretes ellőttünk olyan nagy mértékű mutáció, amely egy új fajt hozott volna létre.

A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak. Ehelyett legnagyobb részüket még károsnak is tekinthetjük, mivel a megváltozott szervezeteknek gyengül a létfenntartási képességük és így többségük kihal. Ez a természetes kiválogatódásnak nevezett folyamat valójában konzervatív tényező, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvja. A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodott élő szervezeteket hoz létre.

A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. Nem törődtek azzal, hogy a mutációk mindig torzszülötteket hoznak létre, amelyek rövid időn belül kihalnak.

Az evolúciós teória számtalan sebből vérzik. Nincs egységesen elfogadott, vagy akár részletesen levezetett elmélet az élet keletkezésére vonatkozóan. Gyakran elhangzik az az érv, hogy a földtörténet ősi szakaszában évmilliók teltek el, így volt rá lehetőség, hogy a kis valószínűséggel bekövetkező kémiai reakciók is lejátszódjanak, fokozatosan kialakítva az első élő szervezeteket. Azonban ez a sokat emlegetett időmágia nem segít. Ha a körülmények nem megfelelőek, akkor a kívánt vegyi reakciók nem indulnak be, sem egymillió, sem 1 milliárd év alatt - vagy ha igen, akkor már a legelső vegyületek instabilak lesznek, és a következő percben elbomlanak. A legtöbb kutató elismeri, hogy nem tudják biztonsággal kijelenteni, hogy alakult ki az élet a Földön.

Azt, hogy az élettelenből élő jött volna létre, vagy hogy egyik faj egy másikká alakuljon át, még senki nem figyelte meg - még laboratóriumi körülmények között sem. Az evolucionisták szerint ez a régmúltban játszódott le, bizonyítékai tehát legfeljebb történeti bizonyítékok lehetnének. Azonban ilyen bizonyítékok nincsenek. A paleontológia (őslénytan) leleteiből a kutatók az uralkodó előítélet alapján rakják sorba a leleteket. Az őslények létezése azonban csak arra utal, hogy sok olyan faj volt, amelyek a múltban kihaltak, de nem bizonyítanak semmiféle fejlődést.

Darwin még nem látott bele a sejtekbe, ma azonban a molekuláris biológia részletesen feltárta ezek belső szerkezetét. Így tudjuk, hogy bonyolult "molekuláris gépezetek" működnek bennük, amelyek "alkatrészei" olyannyira egymásra utaltak, hogy fokozatos kialakulásuk jóformán elképzelhetetlen.

"Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked." Jób 12, 7-8

A Biblia szerint senki nem mentegetőzhet, hogy nincs alkalma megismerni Isten hatalmát és fenségességét, mert ezek az isteni sajátosságok az ember számára világosan láthatók a természet világában. Ahogy figyelmesen körbenézünk a teremtett világban, mindenhol a szemünkbe ötlenek.

Kérdező és még

A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindenhatóságával; hiszen ha Övé minden hatalom, akkor képes egy pillanat alatt megteremteni a világegyetemet. Miért nyújtaná el nagyon hosszú korszakokon keresztül?

A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten lényével. Ha a fejlődési folyamat célja a hasonlatosságára teremtett ember volt, akkor Isten bizonyosan nem várt volna a geológiai idő legvégéig, hogy személyiséget teremtsen. Nem lehetett közösségben kőzetekkel vagy tengerekkel, sőt a dinoszauruszokkal vagy a gliptodonokkal sem.

A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindentudásával. A fejlődéstörténet az evolucionista geológusok értelmezése szerint az ősmaradványok alapján tele van kihalással, torzszülöttekkel, a fejlődés zsákutcáival. Az evolúció lényege a véletlen mutáció és nem a tudományos haladás.

A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten szeretetével. A feltételezett fejlődés legjobb bizonyítékai az ősmaradványok, amelyek ékesen beszélnek a kegyetlen, viharokkal és földmozgásokkal, betegségekkel és éhínségekkel, a létért folytatott küzdelemmel és erőszakos halállal teli világról. A Biblia alapján a bűn és a vele járó átok megjelenése előtt a teremtés tökéletes volt és nem léteztek ezek a dolgok.

A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten céltudatosságával. Ha Isten célja az ember teremtése és megváltása volt - ahogyan a teista evolucionisták feltételezhetően hiszik - érthetetlennek tűnik, hogy évmilliárdokat veszteget el céltalanul bukdácsoló fejlődéssel, mielőtt a lényegre tér.