Jézus milyen, vagy melyik névre gondolt? Mert azt, hogy Jehova, azt minden Zsidó tudta, ha jól tudom?

EZ AZ!!!!

#10. válasz (Hallgatag) végre jó. xd

>>>>>>>> Krisztus az Atya kinyilatkoztatása <<<<<<<

Isten Jézusban a szerető atyai természetét fedte fel, és úgy ismertette meg a cselekedeteivel és a beszédeivel mindenkinek Istent, hogy ő Atya.

Ján 14:9 Monda neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?

Mi magunk is csak Krisztus által szólithatjuk Istent Atyánknak.

Akinek nincs közössége a Fiúval az még nem született meg Istentől és hiába szólitja Istent Atyának, még nem családtag.

Isten azt akarja, hogy higgyünk a Fiúban, és ugyanabból a fenséges győzelemből és örökségből részesüljünk mint Jézus.

@ rögtönutáló fajta vagy

Tévedésben vagy, biztos magadból indulsz ki. Én egyáltalán nem utálok senkit sem, sem téged, sem Jehova tanúit, sem mást. Hülyeséget írni tulajdonképp nem bűn. Miért utálnám azt, aki hülyeségeivel szórakoztat, s ezt megírhatom neki?

Persze lehet, hogy esetleg néha túlzásba viszem, s olyan érzékeny kis finom lelkeket, mint amilyen ezek szerint te is lehetsz megbánthatok. Bocsánat ha így van. Számomra a "hülyeség" minősítés nem különösebben sértő.

Az az elméleted, hogy az Ószövetségben alapvetően a Fiú beszél és cselekszik szerény véleményem szerint szamárság, méghozzá nagy. Az Ószövetség tanítása az, hogy egy Isten van, az Újszövetségé pedig, hogy Jézus ennek az Istennek a Fia. Ehhez nem kell nagy teológiai képzettség, csak el kell olvasni a Bibliát.

"Úgy tetszett az Úrnak (JHVH), hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr (JHVH) akarata." (Iz 53,10)

Az Ószövetségben a JHVH az maga az Isten, Jézus Krisztus Atyja. Az megint más kérdés, hogy akkora közöttük az egység, hogy amit Atya tesz, azt a Fiú is teszi, s aki az Atyát látja - már amennyire látni lehet - az a Fiút is látja - már amennyire lehet, s hogy a Fiú JHVH név örököse is, maga is JHVH.

Gondolom te meg az a fajta vagy, aki nem szokta beismerni, ha hülyeséget mond. Szerintem kevély vagy.

@ A gyengébbek kedvéért, a látomás nem azt jelenti, hogy az alany jelen van, ergo, nincs bizonyíték arra, hogy az Atya valaha elhagyta volna a Mennyet,

A mennyet egyedül Jézus Krisztus hagyta el, amikor emberré lett. Isten mindig és mindenütt ott van, benne élünk, mozgunk és létezünk, neki nem kell elhagynia mennyet, hogy ott legyen valahol. Amikor az Ószövetségben Isten úgymond leszáll az égből és el megy valahová, ez nem jelenti azt, hogy akkor csak ott van és máshol nincs ott. Ez gyerekes elképzelés.

Isten úgymond földre szállása, megjelenése emberi vagy égő csipkebokor, fergeteges tűz vagy akármilyen alakban pusztán csak egy jelképes látomás, valójában Istent nem lehet látni, nem maga Isten jön le az égből, hanem csak az az isteni megnyilvánulás.

A Logosz testté lett, és közöttünk lakozik(jelen idő!)

Jézus Krisztus az Atyaisten szava, Neve. Más szóval a formanélküli formát ölt. Akár a tenger (formanélküli) és a hullám (forma). A hullám nem vesz el a tengerből, nem ad hozzá, mindeközben kilép a Létből, Létesült lesz.

Ezt megéljük,minden percünkben, csak nem figyelünk rá. Szemléletesen - mert a gondolat is már forma, de jobban érzékelni a formanélküliből kilépést-, amikor a formanélküli gondolatból kimondom, leírom a gondolatot.

A formanélküli lényege, hogy "nincs sehol", "semmikor"

idő és tér feletti, más szóval a forma keletkezésével keletkezik az idő és tér.

egy koan

- Mielőtt kimondják, mi a szó?

- Mielőtt kérdeztél, feleltem.

@ Milyen jó, hogy az ítélet nem a te kezedbe lett helyezve, mert akkor most mehetnék a levesbe: megmérettem és könnyűnek találtattam!

Gondolom most is magadat vetíted belém, mert én egyáltalán nem kívánom a kárhozatodat, ilyen meg sem fordult a fejembe.

@ Pál is azt mondja, hogy a Krisztus követte a kivonuló Izraelt (1Kor 10,4).

"Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt." (1Kor 10,4)

Feltételezem, hogy Pál mindössze arról beszél, hogy ez a csodálatos vízfakasztó szikla előképe volt Krisztusnak, tehát nem szó szerint maga Krisztus. Ha mégis szó szerint úgy volt, az nagyon jó hír, mert akkor ez is a katolikus Eucharisztia tant erősíti.

Azt azonban nem igazán értem, hogy ha az a szikla tényleg Krisztus volt, akkor ez miért bizonyítja, hogy JHVH mindenhol Krisztust jelent? Le van írva valahol, hogy az a szikla JHVH?

Mellesleg én egyáltalán nem tagadom, hogy JHVH rejtetten Krisztust is jelentheti, hiszen ők annyira egyek, hogy amit Isten csinál és mond azt a Fia is csinálja és mondja. Mindazonáltal a JHVH alapvetően és elsődlegesen Krisztus Atyját jelenti, ez világosan benne van a Bibliában.

"Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette." (Zsid 1,1)

Az Ószövetség azon kevés helyén, ahol a Fiú is megjelenik, ott mindig csak az Atyát jelenti a JHVH:

"Azt mondta az Úr(JHVH) az én Uramnak(Adonáj): Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!" (Zsolt 110,1)

"Úgy tetszett az Úrnak (JHVH), hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr (JHVH) akarata." (Iz 53,10)

Ugye a zsidók, amikor Istennek áldoztak, az Atyának áldoztak, őt akarták kiengesztelni, nem a Fiút. A Fiú éppen azért jött, hogy megszerezze ezt a régen vágyott kiengesztelődést. Az egész Bibliának nincs értelme, ha azt állítod, hogy az Ószövetségi JHVH alapvetően Krisztus, s nem az Isten, vagyis az Atya.

@ Szóval, én nyitott vagyok a dologra, ha Isten azt mondja nekem, hogy tévedek, gondolkodás nélkül fogom a kukába dobni a fentieket, addig azonban megőrzöm.

Á, dehogy fogod, te ahhoz te túlságosan is kevély vagy. De ne legyen igazam.