Isten igazságos egyáltalán?

Ha minden héten jártál imaházba, akkor miért nem ismerted meg Istent?

Tudod, ha engem akarnál megismerni, akkor nem hiszem, hogy örülnék annak, ha nem tőlem kérdeznél dolgokat, hanem kibeszélnél egy anonim oldalon.

Üdv

Én is elég sok nehéz és kegyetlen oldalát megtapasztaltam már az életnek, személyesen, vagy körülöttem lévők által.

Ezzel együtt azt gondolom, rossz oldalról közelíted a kérdést

a vallásos emberek sokszor azzal áltatják magukat, hogy a hitükkel bebiztosítják magukat, hogy egy viszonylag zökkenőmentes életet kapjanak cserébe Istentől a jóságukért.

De ez nincs így, és Isten éppen az ellenkezőjét ígéri, és többnyire jól láthatóan be is tartja.

A hit nem csokiautomata, ahol fölül bedobod az imát, alul kiesik a jó élet.

Ha megnézed, a Bibliai próféták, vagy akár a Szent Család, és Jézus rengeteget szenvedtek életük során.

Legjobb példa Szűz Mária élete. Gyerekkorától Istennek nevelik, imádkozik, alázatos. Eljegyzik Józseffel. Ezután megkapja a felkérést Istentől, igent mond rá, és szűzen teherbe esik. József elsőre nem hisz neki, paráznasággal vádolja, amiért abban az időben megköveztek egy nőt, de minimum örökre kiközösítették. Aztán József megenyhül, de a vád mind a mai napig Márián ragad a hitetlenek között.

Aztán telnek a hónapok. A császár kihirdeti a népszámlálást, és Máriának el kell indulnia a megterhelő útra, nem előbb, és nem később, hanem 8-9 hónapos terhesen.

De ez nem elég, mert miközben mások találnak emberi szállást Betlehemben, őnekik már csak egy istálló jut.

Megszületik Jézus. Mária, akinek a helyében már így is sok ember hite megingott volna, azt gondolhatta, vége a szenvedésnek. De nem, mert száműzetésbe kell menekülniük a gyerekére vadászó Heródes gyerekgyilkos katonái elől.

Simeon is biztosítja róla a boldog anyát, hogy tőr fogja átjárni a szívét, miközben más anyukák csak a dicséreteket és a jókívánságokat hallgatják.

Emberileg mindezt milyen lehet átélni? Szörnyen nehéz!

Aztán felnő Jézus, de addigra Mária korán elveszti a férjét, és mikor azt hihetné, hogy legalább majd Jézus továbbviszi az ácsműhelyt, és nyugodt élete lehet öreg napjaira, Jézus úgy dönt, vándortanítónak áll. Persze Mária aggódik a fiáért, és mellette akar lenni, így követi őt a nyugalmas falusi életet feladva.

Követi őt egészen az utolsó napokig, amikor végignézi, hogy a fiát ártatlanul elfogják, és úgy végzik ki, ahogyan csak a legmegátalkodottabb bűnözőket szokás.

A hit próbája éppen ebben áll.

Isten igazsága nem részrehajló, és komplex, az egész emberiségre igazságos: aki hisz benne, annak megkönnyíti a bejutást az örök életbe, de nem könnyíti meg az evilági életét. Aki többre tartja az evilági életet a hitnél, annak megadja a könnyű életet a földön, de nem adja meg az örök életet.

Vagy-vagy. Két úton nem lehet járni egyszerre. És ez így igazságos is.

pont olyan igazságos mint a rózsaszín unikornis meg a cerberus, mondjuk a minotaurusz mindet űbereli

nemlétező dolgoknak nem lehet igazságérzete

De igen! Pontosan ebben áll az igazság.

Az élet alapból nagyon nehéz. A hívő ember Istennel és alázattal tud boldog benne, nem berzenkedik, ha nehézségbe ütközik, hanem kér, türelmesen vár, és reménykedik. De Isten csak akkor tud segíteni, ha teljes bizalommal vagy felé, és nem türelmetlenkedsz akkor sem, amikor éppen nagyon rossz az élet.

Van egy mondás, hogy Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Ez így igaz.

Aki nem hívő, az sokszor azért gazdagabb, sikeresebb, stb a földi életében, mert Isten megadja neki az itteni talmi boldogságot, ha már a hit boldogságát nem igényli.

Aki igényli a hit boldogságát, az olyan értékeket kap Istentől erre az életre, mint a szeretet, a barátok, a moralitás.

Ezek örök, lelki értékek, míg a gazdagság, a szépség, a siker vagy az egészség csak a földön érnek bármit is.

De egyszerre az összes ajándékot senki sem kapja meg, sőt, az ember természeténél fogva vagy az egyik tipusú ajándékban, vagy a másik típusúban tud gondolkodni.

én is ugyanazokat a tényeket mondom, amiket amiket te is látsz.

Most haragudni akarsz Istenre, és értem, hogy miért. Isten is érti nagy valószínűséggel.

Nem baj. Ha nem veszíted el a hitedet, az ilyen ingadozás belefér.

Úgy is mondhatnám, amíg haragszol Istenre, addig hiszel a létezésében és a hatalmában, csak úgy érzed, magadra hagyott. De igazából neked kell visszatalálnod hozzá, esetleg rátalálnod, ahogy eddig még soha.

Az lenne a baj, ha nem haragudnál rá, ha nem hinnéd, hogy létezik...

De ne gyűlöld. Még a legrosszabb percedben is gondoskodik rólad, azzal, hogy levegőt biztosít a föld köré, és vizet, és minden életfeltételt... Erre senki más nem lenne képes.

Imádkozz így:

Istenem, tudom, hogy gyűlölsz engemet, szegény rabszolgádat, mégis szeretnélek arra megkérni, hogy űzd ki belőlem az ördögöt, az elmémből, gondolataimból, az érzelmeimből, a cselekedeteimből, a vágyaimból, teljes elmémből, teljes lelkemből és teljes testemből!

Ezután meg fogsz könnyebbülni.