Hol szerepel a Bibliában, hogy Isten szemében a házasság esküvőt jelent?

49-cel egyetértek!A házasság az örök életről szól. Megkísérli számokkal kifejezve:a kettőt visszavezetni az Egy-be. Ezért szent. A szent mindig erről szól.

Azért az mégiscsak érdekes, hogy a szakrális rítus itt senkinek semmit sem jelent. Ez a vaskor, a kór.

Nekem jelent, és szerintem azért nincs leírva a szentkönyvekben- mert annyira része volt az archaikus embernek a szakrális ünnepek megtartása - l. a lenullázott 4. választ - hogy nem kellett leírni az Evangéliumokban, levelekben. Vannak külön szertartás könyvek- minden vallásban.

*

"Ki is szerkeszti egybe??? Ember, ceremónia, tanúk jelenléte? Szó sincs erről! ISTEN! Az első házasságnál Isten konkrét volt.""

Ádám és Éva? Konkrétan. Megteremtette ezt, igen.

Igen, Isten szerkeszti egybe - egy szakrális rítus keretében - a pap szolgálata ezt teszi - az esküvőn.

*

Miután az egybeszerkesztés Isten szava, a rítus és a papi szentelés emberi ez a kettő nem nem egyeztethető össze.

jó annak, aki hallja Isten szavát, minden nélkül, csak úgy a vakvilágban. Sokaknak viszont kell a segítség: ez a szakrális szertartás...

Hogy mi "perdöntő Isten előtt" - az jobbára hit kérdése, hacsak nem a Jóistenhez van szerencsénk a kérdező személyében.

*

Ha szertartás keretei közt kezdődő házasságban él két ember, de csak testi kapcsolat van, vagy érdek, az fogyatékos, mert az ember test-lélek-szellem, és az eggyé válás csak az egész embert érintően történik meg. Tehát akkor hiába, az látszat házasság - nem szent.

"parázna", ha úgy tetszik, ha nem szeretik egymást, ha hűtlenek, akkor is.

Ha egy férfi és egy nő együtt él -testi-lelki-szellemi kapcsolatban, akkor az függetlenül attól, hogy volt-e szertartás vagy sem,

valószínű - hogy Isten előtt tiszta és jó és az örökkévalóság felé mutat.

Indoklás: Mert az Isten szeretet - Ὁ θεὸς ἀγάπη ἐστίν -1Jn4,16

" Tetszik már értelmezni?"

Nein.

*

Minden Istentől ered - Isten a Lét Esse est Deus, ahogy a skolasztikusok mondják - és a Lét létesülteken keresztül jelenik meg. A Nap, a Hold a csillagok, a fák, madarak, a koaguláló koacervátum cseppek, az ószövetségi teremtésleírás, az Evangéliumok, levelek, Bach H-moll miséje (ő minden műve végén meg is köszöni Istennek, hogy ilyet írhatott nekünk:), a Toldi trilógia, az Út és Erény könyve, Platón művei, a blikk cikkei, a számla a boltban, a menterend, a falfirka a pályaudvar mosdójában (csak az a fény egy másik szűrön haladt át, mint a Tao te king, és elsötétedett).

--

A szubjektumtól függ, hogy mikor hol milyen dologban érzi átsugározni az isteni fényt a létesülteken keresztül. Nekem volt részem revelatív erejű szertartáson részt venni (ezzel egyedül érzem magam a gyakorin, és lepontozottnak). Volt olyan is, hogy sötétben marad(tam) nem érzetem Istent - holott mint ahogy te is mondtad: "Isten mindenütt ott van."

--

A tapasztalás alanyától nem független soha a tapasztalás.

--

Egész különleges élményen keresztül is világosság áradhat át bennünk, intuitív pillantok, időn-téren kívül vagyok - és ha ihletetten le tudja valaki írni, akkor "átadható" egyébként hülyének néznek és lepontoznak a gyakorin.

--

egy ilyen ihletett átadás:

Weöres Sándor:

Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:

mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,

bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal

súrolta s tovalibbent —

így néha megérezheted

önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,

és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled

még innen a halálon.

*

Te kérdeztél valamit, én pedig válaszoltam. De vitatkozni nem fogok veled sem. Mindenki Isten előtt felel önmagáért, ezért joga van választani, neked is, nekem is. Ha vitázni akarsz, menj, és vitatkozz Jézussal, a Bibliával, vagy akivel csak akarsz. Az, hogy engedelmeskedjetek minden emberi rendelésnek, felszólító mód, és ez alól egyetlen kivétel, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embernek, lásd ApCsel 4,19; 5,29. Ha a két feltétel között nincs ütközés, akkor nincs kibúvó. Természetesen nem a portásbácsi rendeléseiről van szó az otthonomban, hanem felhatalmazott tekintélyekről, amilyen a király, a polgármester, az iskola- vagy gyárigazgató, az országgyűlés, stb. Ráadásul minden felhatalmazott személy csak abban a körben rendelkezhet, amire a tekintélye kiterjed, ezen kívül vannak Isten által megadott privát ügyek, amiben az ember egyéni belátására van bízva a dolog, ilyen dolgokban még a király sem rendelkezhet. Azonban a házasság nem egyéni döntés csupán, hanem legalább két ember döntése, ráadásul a társadalomnak is áment kell mondani rá, ahogyan Isten is megteszi. Jogi tény, hogy a társadalom azt fogadja el házasságnak, ahol a nyílvános házasságkötés megtörtént. Ahol ez elmarad, az a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb vadházasságnak nevezhető, manapság még annak sem, csak élettársi kapcsolatnak. Az igaz, hogy a törvény ezt is legálisnak tartja ma már, de egyrészt nem házasságnak, másrészt Isten egyáltalán nem mondott rá áment, hiszen a felek sem tették meg. Ha a házasság csak egy papír lenne, akkor nem ódzkodnának ellene sokan. A házasság elkötelezettség, amit az a bizonyos papír bizonyít. Ettől az elkötelezettségtől ódzkodnak az emberek. Az más kérdés, hogy sokan mégis elválnak. Ez igaz. De mi köze ennek a kérdéshez?

Amúgy a Biblia nem a társadalomról rendelkezik, hanem Izraelről és az Egyházról. Ennek megfelelően az egyházi zsargon szerint világi emberek azt csinálnak, amit akarnak, mindenképpen meg kell térniük ahhoz, hogy a bibliai rendelkezéseknek értelme legyen az életükben. Ezt jelenti az, hogy "mikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok". Ez persze nem abszolút értelemben vett szabadságot jelent, csak azt, hogy a bűnös ember nincs benne az Istennel való szövetségben, ugyanis elmaradt a szövetségkötés, ami szintén tanúk előtt történik. Szövetség hiányában azonban a szövetségre kimondott kötelezettségek érvénytelenek, ám a felelősségrevonás időpontja mindenképpen közeleg, és ha a törvény nem is vonatkozik minden emberre, és a kegyelem sem árad rá minden emberre, de az ítélet mindenkit elér, és az ítélet alapja az igazságosság, a méltányosság és a jogosság. Vagyis bár ahogy egy házasságon kívül élő pár sem házasságtörő abban az értelemben, hogy megtörte volna a házassági szövetséget, abban az értelemben azonban igen, hogy házasság nélkül nem is jogos a kapcsolat, akkor sem, ha világi törvények egyenrangúvá teszik a házasságot, a paráznasággal.

Amúgy a legelső házasság alkalmával még két emberből állt az emberi társadalom, ezért meglehetősen hibbant elvárás lett volna ennél szélesebb emberi nyilvánosságot követelni, ráadásul Ádámot és Évát Isten adta össze, meg sem kérdezte, hogy akarják-e. Ezzel szemben a klasszikus házasságkötés alkalmával megkérdezik a feleket egyesével, hogy akarják-e a dolgot. Ehhez hasonlóan bolondság volna egy lakatlan szigeten megkövetelni két embertől, hogy először fáradjanak az anyakönyvvezetőhöz, vagy a lelkészhez. Nincs sem lelkész, sem anyakönyvvezető. Ráadásul maga a zord valóság kényszeríti bele a feleket a szövetségbe. Ám abban biztos vagyok, hogyha mégis kiszabadulnak ebből a szorult helyzetükből, utólagosan legalizálni kell a házasságot a társadalom előtt is. Az Ószövetségben volt egy törvény, ami kissé hasonló jogi helyzetet jelent:

"Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül." (2Móz 22,16)

Vagy:

"Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják őket: Akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst [siklust], a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében." (5Móz 22,28-29)

Tehát el kellett vennie feleségül a kor rendtartása szerint, és soha nem válhatott el tőle, noha az Ószövetség egyéb esetekben engedélyezte a válást, ahogy Jézus mondta, a szívetek keménysége miatt. Ám a házasságkötés nélkül létesített egyetlen olyan szexuális kapcsolat, amire nem mondott a törvény azonnali halált, sem legalizálta a házasságot utólagos házasságkötés nélkül, bár ilyen esetben nyilván nem rendeztek lakodalmat, hisz a házasságkötés pusztán jogi mederbe terelte a már fennálló tényeket. Ehhez a jogi mederhez azonban Isten ragaszkodik. Akinek füle van hallja. Akinek nincs, az vitatkozzon csak tovább.