Hol szerepel a Bibliában, hogy Isten szemében a házasság esküvőt jelent?

Nem kerülöm ki, ezek a kérdéssel kapcsolatos gondolataim voltak. Trollnak még nem hívtak itt, akkor ez is megvolt.

*

Szerintem? nem.

A Biblia (szemlélete) szerint: Áldatlan. De ha nem méltóan fogadják az áldást akkor is az.

Nem értek rá tovább.

Viszontlátásra.

A házasság előtti szexet nem szükséges a Bibliából igazolni. Megváltozott a társadalom. Régen a lányokat azonnal férjhez adták az első menses után, 13-14 évesen. Nem szerelmi hanem családi biznisz alapon. A leggyakoribb házassági mód a nagybácsi-unkahúg illetve az unokatestvér volt. A lányok egyfolytában szültek. A gyermekhalandóság óriási volt. A leggyakoribb halálok a nőknél a szülés volt.

Mára már teljesen megváltoztak a társadalmi viszonyok. Nincs értelme a legszebb éveket régmúlt erkölcsi ideák alapján elfojtással, szenvedéssel kezelni. Ilyen tilalom amúgy sincs a Bibliában.

Tulajdonképp sehol. A házasság alapvetően nem attól házasság, hogy templomban, anyakönyvvezetői hivatalban, fehér ruhában, esküt téve, papírt aláírva, nagy vigadozást csapva vagy akármilyen formaságokat betartva történik.

A házasság attól házasság, hogy annak tartják: elsősorban maguk a házas felek, másodsorban az őket körülvevő társadalom. Előfordulhat, hogy a magukat házasoknak tekintőket a társadalom nem tekinti házasoknak, mert nem tudtak vagy nem akartak a hivatalos formaságoknak eleget tenni.

A keresztény egyházak elvárják a tagjaiktól, hogy tudomásuk legyen a házasság létrejöttéről, ezért megkövetelik az egyházi házasságkötést. Ha valaki fontosnak tart egy közösséghez való tartozást akkor nyilván betartja az ottani szabályokat és formaságokat. Ha valakit nem érdekel a közösség elvárása és véleménye, sem a segítsége akkor természetesen azt csinál, amit akar s azt nevezi vagy tekinti házastársának, akit jólesik, akár mindennap másikat vagy egyszerre többet is.

Sziasztok!

Szp72!

Kimondatlanul azt látom a kommentedben, hogy aki nem tartja fontosnak a ceremoniális, mások előtt tartott fogadalmat az ledér, mert hajlik a cserélgetésre.

Ez úgy maflaság ahogy van.

Másrészt azok az emberek is a társadalom részesei, akik nem tartják fontosnak a külső szemlélők előtt kötött házasságot.

De meg is lehet fordítani a dolgot. Kinek erősebb a hite? Akinek ceremónia, sokadalom, pap, lelkész...kell a házassághoz vagy, akiknek elég egymás szemébe nézve fogadalmat tenni?

Nehéz a válasz, hiszen a Biblia sehol sem közli velünk konkrétan, hogy Isten mikortól tart házaspárnak két embert.

1. Isten csak akkor tekint házaspárnak egy férfit és egy nőt, ha azok törvényesen házasságot kötöttek:

Ezt a nézetet jellemzően azokkal az igékkel szokás alátámasztani, amelyek a hatóságoknak való engedelmességre szólítanak fel (Róm 13:1-7; 1Pt 2:17). Az érvelés úgy szól, hogy ha az állam bizonyos „papírmunka” elvégzéséhez köti a házasság elismerését, a pár alá kell, hogy vesse magát az előírt eljárásnak. A párok nyilvánvalóan csakugyan akkor cselekszenek biblikusan, ha engedelmeskednek a törvényeknek, mindaddig, amíg az elvárások ésszerűek, és nem ellenkeznek Isten Igéjével. A Róma 13:1-2-ben így olvassuk: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra.”

De gyenge pontjai is vannak e nézetnek, és problémák is felmerülhetnek vele kapcsolatban. Először is, házasságok már azelőtt is köttettek, hogy kormányok működtek volna a világon. Az emberek évezredeken át úgy házasodtak össze, hogy még csak nem is hallottak házassági anyakönyvi kivonatról. Másodszor, még ma is vannak olyan országok, ahol nem az állam mondja ki a házasság létrejöttét, és/vagy a kormányzat nem szab semmilyen feltételt a házasságkötéshez.

2. Egy pár akkor számít házaspárnak Isten szemében, ha részt vettek egyfajta hivatalos esküvői szertartáson.

Egyesek szerint, ahogy sok kultúrában az édesapa kíséri az esküvőn az oltárhoz a lányát, úgy vezette Isten is Évát Ádámhoz (1Móz 2:22), és ez volt az első esküvői „ceremónia”. János evangéliuma 2. részében arról olvasunk, hogy Jézus részt vett egy menyegzőn. Valószínűleg nem tett volna így, ha ellenezte volna ezt az ünnepet. Részvétele semmi esetre sem jelenti azt, hogy Isten előírná „menyegzők” vagy „lakodalmak” rendezését, arra azonban határozottan következtethetünk belőle, hogy az esküvői szertartás elfogadott Isten szemében.

Akkor tehát mitől lesz házasság a házasság Isten szemében? Talán a következő alapelvek segíthetnek az eligazodásban: 1. A jegyespárnak igyekeznie kell eleget tenni az állami hatóságok elvárásainak, feltéve hogy azok ésszerűek, és nem ütköznek a Biblia tanításával. 2. A jegyespárnak törekednie kell a házasságkötéshez kapcsolódó bevett kulturális és családi hagyományok követésére.

Mi történik akkor, ha a fentiek valamelyike nem teljesül egy pár esetében? Vajon házasnak tekinthető-e az ilyen pár Isten szemében? A kérdés megválaszolása végső soron csak Istenre és az érintett felekre tartozik. Isten ismeri a szívüket (1Jn 3:20), és Ő látja csak, hogy miről is van szó valójában: igazi házassági szövetségre léptek egymással, vagy csupán erkölcstelen szexuális viselkedésüket próbálják igazolni.

Kedves Kérdező!

Jogos a kérdésed.

A válaszolók zöme mellébeszélt.

A Bibliában nincs szó egyházi esküvő intézményéről,és ha jól emlékszem,azt a 13. században találták ki,és az egyházi kontroll erősítését szolgálta.

Addig,a házasuló felek,és szüleik szóbeli"szerződéskötése"folyt,amit rendszerint lakoma követett.

A férj,az első szexuális aktussal tette magáévá,jogilag feleségévé a hölgyet.

Néha,ez az aktus megelőzte a szerződéskötést,ami annak feltételeit megnehezítette.