Hol szerepel a Bibliában, hogy Isten szemében a házasság esküvőt jelent?
Az írásokban inkább ennek ellenkezőjét látjuk. Pl. amikor Izsáknak feleséget hozott Ábrahám szolgája, akkor annyi történik a lány családja részéről, hogy megkérdezik, akar-e elmenni a leendő férjéhez, majd amikor találkoznak, akkor Izsák "beviszi anyja sátorába" Rebekát, és ezután felesége és szereti őt. Ennyi.
A nem kanonikus írásokban találunk mennyegzőket, pl. Tobit könyvében, a József és Ashenát történetben is. És persze maga az Úr is mond ilyen példázatokat, és a prófétáknál is megvan ez a jelkép (Ézs.62:5, meg egyéb helyeken a házasság, a feleség mint Isten népe).
Azonban egyetlen helyen sincs kijelentés arról, hogy feltétlen szükséges egy közösségi, netán állami rendezvény ahhoz, hogy Isten előtt tiszta és élő legyen a házasság köteléke. Két személy közös döntése, és az első együtt hálás - ennyi érvényesíti a dolgot.
Szia
Az első házasságot Ádám és Éva között maga Isten kötötte, és ez mintául szolgált az elkövetkezendő időkre.
De amikor törvényeket és szabályokat adott Isten a Törvény által, ott azt látni, hogy szabályozta a házasság intézményét is, és főleg a nők védelmében hozott törvényeket.
A keresztény időben, amelyben Krisztus óta élnek azok, akik engedelmeskednek neki, szintén szabályozva lett az, hogyan legyen Isten előtt elfogadható a férfi és nő kapcsolata.
Erről a Róma 13:1, 2 ír:
Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában. Aki tehát ellenszegül a hatalomnak, az Isten elrendezésével száll szembe; akik szembeszálltak azzal, ítéletet fognak magukra vonni.
Az orzág törvénye, amelyben élünk, CSAK azt a párt tekinti házasnak, akik az anyakönyvezető előtt törvényes házasságot kötötnek. Az idézetben azt olvassuk Istentől, hogy "akik szembeszálltak azzal, ítéletet fognak magukra vonni."
Ha azt akarom, hogy a házasságomon Isten áldása legyen, akkor azzal a tanáccsal kell kezdeni, amit Isten ad, és persze a többi tanácsát is megfogadni, amelyek a boldog házasság elérése céljából ad.
Pál szerint a keresztények „az Úrban” házasodjanak (1Kor 7,39).
Erről lehetne vitatkozni, hogy valamiféle egyházi jóváhagyást, áldást, vagy közreműködést is érthetünk-e a kifejezés alatt.
Ignác és Tertulliánus szerint a keresztény házasságkötés összekapcsolódik ezekkel.
Antiochiai Ignác (~110)
Úgy illik, hogy a vőlegények és menyasszonyok a püspök helybenhagyásával keljenek egybe, hogy a házasság az Úr szándékának megfeleljen, és ne az ösztönös kívánkozás szerint történjék. Minden Isten tiszteletére legyen.(Polikárphoz V.2.,ók-3.194)
Tertullianus (~200)
Honnét lehetne elegendő erőnk ama házasság boldogságának ecseteléséhez, melyet az Egyház kötött egybe, melyet az áldozat erősít meg, az áldás megpecsétel, az angyalok hirdetnek és érvényesnek tekint az Atya? Hiszen jogos és helyes házasságot még a földön se kötnek a gyermekek atyáik beleegyezése nélkül….Némelyek példájától fordulj el e szavak erejében. Nem szabad másképpen házasságot kötniök a hívőknek, s ha szabadna is, nem volna ajánlatos. (Feleségemhez II.9, ók-12-225)
@ Kimondatlanul azt látom a kommentedben, hogy aki nem tartja fontosnak a ceremoniális, mások előtt tartott fogadalmat az ledér, mert hajlik a cserélgetésre.
Pedig ez meg sem fordult a fejembe, bár lehet benne valami.
Én azt mondtam, hogy az a házasság, amit annak tekintünk. A magyar állam azt tekinti házasoknak, aki aláír az anyakönyvvezetőnél. A Katolikus Egyház meg a többi felekezet pedig nyilván mindegyik a saját szabályait követi.
Természetesen azok is tarthatják magukat házasoknak akik semmilyen társadalmi csoport hivatalos jóváhagyását nem igénylik, mert mondjuk nem vallásosak, az állam szabályait pedig feleslegesnek tartják.
Miért ne működhetne egy kapcsolat? Lakatlan szigeten is lehet élni házasként. Viszont könnyen lehet, hogy akik nem
vállalják fel az állam által előírt házasságot, s még inkább a szigorúbb egyházi elvárást, azok statisztikai értelemben könnyebben szétmennek. Hiszen a társadalmi elvárás s a megfelelni akarás erőket mozgósít. Ha olyan szervezetben vagyok ahol bűn a válás, akkor nyilván több erőfeszítést fogok tenni, ha problémák vannak. Ha pedig csak az érzelmekre építek és leszarok minden külső tekintélyt és elvárást, ha nincsenek a saját érzelmeimnél is magasabb eszméim, akkor az érzelmek kihűlésével az együttélés is véget ér.
Csakhogy épp a hivatalos, ceremoniális házasságoknál van meg az a veszély, hogy az érzelmek elmúltával odébbállunk, és kezdjük elölről valaki mással, hiszen csak egy papír/rábólintás/ügyintézés kell hozzá, és újra "házasnak" mond a világ.
Éppen hogy abban az esetben, amikor valaki nem a világ vagy egy - akár felekezeti - szervezet kedvéért erőlteti meg magát, hogy egyben tartsa a házasságot, hanem kizárólag az Isten előtt tett saját esküje és meggyőződése az alap, épp ilyenkor tud erős lenni a kitartás (már persze, ha megvan az élő kapcsolat az Örökkévalóval).
Szp72!
Köszönöm a válaszodat, bár találtam benne egy csúsztatást:
„Ha valakit nem érdekel a közösség elvárása és véleménye, sem a segítsége akkor természetesen azt csinál, amit akar s azt nevezi vagy tekinti házastársának, akit jólesik, akár mindennap másikat vagy egyszerre többet is.”
Mintha azt sugallanád, hogy aki Isten előtt és nem emberek előtt házasodik, az eleve kicsapongó. Amúgy az itt szóba hozott „többet” kifejezést meglovagolva, Istennek sehol a Bibliában nincs ellene a többnejűség. Nagyon sok próféta élt több nővel. Csak egy hihetetlen szélsőséget megemlítve: Salamon 1000 feleségét, de folytathatnám Jákobbal is akár. Persze találunk monogám kapcsolatokat is bőven, mondjuk Ábrahám esetében.
Pietrosol!
Köszönöm a válaszod. :)
Andizsuzsi!
Nem tudom betéve a Bibliát oda-vissza, én naivan úgy gondoltam, hogy talán van itt valaki, aki tud olyan helyet benne, ahol szerepel erre való utalás. Kövezz meg.
#29! és KZitus!
Róma 13 nem szelektál. Minden világi hatalomnak feltétlen engedelmességet hirdet, nincs szelektálás, hogy ami nem tetszik, vagy ellene megy a Bibliának, azt ne. Márpedig a keresztények nagyon sokszor ellene mentek hatalmak döntéseinek. Ez az egyik fele, a másik, hogy az állam nem teszi kötelezővé a házasságot, és jelenleg Magyarországon alkotmányellenes hátrányosan megkülönböztetni a nem házas párokat a házas pároktól és alkotmányellenes a házas párokat előnyben részesíteni a nem házas párokkal szemben. Csak sajnos ezt sok keresztény, amikor ezeket az igehelyeket hozzák fel, valahogy elfelejtik. Nem mellékesen nincs ceremóniához kötve. Ez egy szerződés, és nincs másra szükség, csak egy állami képviselőre, aki jelen esetben itt egy anyakönyvvezető, a házasulandók és két tanú aláírására. Nincs helyhez, nincs időhöz, nincs vendégekhez, és nincs ceremóniához sem kötve. És jelenleg nem kötelező és nincs előnye sem és ennek elmaradása esetén hátránya sem.
Pál írása nem mérvadó számomra, mert ő farizeus módon törvénykezett, és az Úr nevében prófétálta az eljövetelét, ami az ő idejében be fog következni. Márpedig Mózes 5-ben lévő Isten beszéde által ne féljünk attól a prófétától, aki az Úr nevében prófétál, és nem következik be a próféciája, mert az elbizakodottságában beszél. Én nem félek Páltól, nem tartom betartandónak a törvénykezéseit. Sajnos több esetben ellene ment Jézus tanításainak, és nem tudott kibújni a farizeusi köntöséből. Ő nem tanítónak, hanem apostolnak hívta el az úr, neki nem lett volna több dolga, mint hirdetni Jézust, amit maximálisan véghez is vitt, de nem lett sem tanítónak sem prófétának elhívva.
#30!
Szerintem jókat írsz. Az ószövetségi időkben is két fél, illetve szülők bólintása volt szükséges az egészhez, nem egyéb. A menyegző, amin Jézus is részt vett, és amire sokan hivatkoznak.
Az újszövetségben szó van menyegzőről. Ilyet nem tartalmaz semmilyen törvény. A nép nagyon sok formalitást átvett az „ősöktől” ami nem Isten rendelete. Ez nem feltétlenül baj. Jézus is járt menyegzőn, ott mutatta meg kizárólag a tanítványoknak, hogy ki is Ő. A menyegző több napon át tartó étkezés volt a két család között. Ez evés és ivás volt, de nem folyamatosan. Nem azt jelentette, hogy első nap délután összejöttek, és öt napig dáridóztak. Naponta egyszer összejöttek, és ettek, ittak, majd „elszéledtek”. Aztán másnap megint. Ez a két család szimbolikus összeforrása volt, ha úgy tetszik, ismerkedési napok, tervezési napok, megpecsételési napok, a törvény egy szóval sem említi. Nem attól házasok valakik, mert a család összejön dáridózni. Viszont a törvény értelmében nem mehetett a lány a szülők beleegyezése nélkül ahhoz, akihez akart. A lány teljes alázattal és szófogadással tartozott a szülők (apja) felé. A férfi sem rabolta el a lányt a szülőktől, hanem kikérte Tőlük.
Munyamunya!
Köszönöm az írásod, én is így látom. :) Főleg a második válaszodat, az állam által szentesített házasság az állam által felbontható. Isten által szentesített házasság felbonthatatlan, és ehhez egyetlen másodperc államilag elismert ceremónia sem szükséges.
Nincs az esküvőre vagy bármilyen házasság előtti formalitásra egyértelmű kijelentés a tórában, csak zsidó bölcsek, irástanulmányozó emberek tanitásai.
Az ortodox zsidók mindent a tórából vezetnek le, és náluk külön van az eljegyzés és a házasság.
Kikövetkeztették, hogy ahogy váláskor a férfinak válólevelet kell irni, úgy a házasság előtt is házasságlevelet kell irni. Találtak is ilyen házasságlevelet 2500 éveset, ami teljesen megegyezik a mai ortodoxok által irt házasságlevéllel, ami tkp egy házassági szerződés. A férfi kötelezettségeit nem elég szóban kimondani, hanem irásban is rögziteni kell és a vőlegénynek át kell adnia a menyassyonyának és az ő tulajdonába kell maradjon.. Ez a zsidó vallási esküvő legfontosabb része. Ez a hagyomány már a 2. Szentély megépitésekor életben volt, tehát Jézus egy ilyen mennyegzőn volt vendég Kánában.
Összegezve: Az esküvővel kapcsolatban is mint ahogy bármilyen más vallási vagy közigazgatási remdelkezésben ha valaki Izraelben nem hallgatott a papok vagy a birók utasitásaira, az elbizakodottságból cselekedett, igy a törvény szerint halálos bűn volt. Végső soron pedig Istennél van az itélet, hogy két emner kapcsolatát szentnek és törvényesnek tekinti-e, vagy tisztátalannak, paráznaságnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!