A házasoknak szabad a válás?

Igen.

Ha a hűtlenséget kérdezed, akkor már nemet mondtam volna.

Szia

Sajnos ma nagyon magas a válások száma. De mivel te, bibliai szemszögből kérdezed, én a keresztényekre vonatkozó válás lehetőségéről írok, nem a mózesi törvény szerintiről.

Jézus Krisztus a hegyi beszédében kijelentette: „Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el” Máté 5:31, 32. Miután pedig leszögezte a farizeusoknak, hogy a válás Mózes általi engedménye nem az az elrendezés, mely „kezdettől fogva” érvényben volt, így szólt: „Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” Máté 19:8, 9

Jézusnak a Máté 5:32-ben és 19:9-ben olvasható szavai tehát azt jelentik, hogy az egyetlen indok a válásra, amely ténylegesen felbontja a házasságot, az a másik fél által elkövetett por·neiʹa. Krisztus követője a válásra adott ezen lehetőséggel élhet, ha szeretne, és az ilyen válás szabaddá teszi arra, hogy házasságot kössön egy kereszténnyel, aki megfelel a bibliai követelményeknek. 1Kor 7:39.

Malakiás 2:16a –ból: “Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene”

Mit mond Jézus a válásról?

Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”

"Azt sem értem miért követ el házasságtörést az aki olyan asszonyt vesz el akitől elváltak."

Jézus arra is rávilágított, hogy ha egy férj vagy feleség nem paráznaság (gör.: por·neiʹa) miatt folyamodik váláshoz, akkor az újra házasságot kötő fél házasságtörővé válik. Még az az egyedülálló férfi is vétkessé válik házasságtörésben, aki egy ilyen elvált asszonyt vesz feleségül Máté 5:32

Márk 10:11, 12

Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene, ha pedig egy asszony a férjétől elválva máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.”

Pál is írt erről:

Róma 7:2, 3

A férjes asszonyt például törvény köti a férjéhez, amíg az él; de ha meghal a férje, feloldatik a férjének törvénye alól. Így tehát, amíg a férje él, házasságtörő nőnek mondanák, ha más férfié lenne. De ha a férje meghal, szabad annak törvényétől, úgyhogy nem házasságtörő nő, ha más férje lesz.

Különbséget kell tenni válás és válás között. Ha valakit elhagytak (a társa elvált, hogy mással lehessen) vigasztalásra és támaszra szorul az egyház részéről és nem megvetésre, megbélyegzésre vagy kiközösítésre. Ugyanez a helyzet akkor, ha a válás azért történt, mert a másik fél alkoholizmusa (játékfüggősége, csapodársága, brutalitása stb.) ellehetetlenített az együttélést. Különösen nehéz a helyzet, ha a felek hívőként kötötték meg a házasságot. De az az ember, aki veri a családját, elissza a családi pótlékot vagy rendszeresen mással hetyeg, nehezen nevezhető hívőnek. A helyreállásáért meg kell tenni mindent, de ha nem akar felhagyni a rendetlen és bűnös életmódjával, akkor a végén mégis csak „legyen olyan, mint a parázna és a vámszedő”, vagyis nem lehet őt a hívő ember mércéjével mérni. (Mt18). Az pedig a társa döntése kell legyen, hogy egy ilyen helyzetben meddig tart ki mellette, hiszen „nem vettetett rabszolgaságba a keresztény férfiú vagy nő az ilyen dolgokban”. Gyakran találkozni mondvacsinált ürügyekkel, hogy miért lehetetlenült el az együttélés.

A váláson átesett hívők közül sokan szeretnének újraházasodni, de szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy az ember által kimondott válás Jézus tanítása szerint nem teszi „szabaddá” a feleket. Újraházasodni ezért csak házasságtörés árán lehet. Egyszerűbb a helyzet, ha valamelyik fél már megtette ezt a lépést, azzal ugyanis a másikat felszabadította. Ne kezdeményezzünk új kapcsolatot addig, amíg a válás után a házasság - így vagy úgy - el nem dől. Ne kezdjen hívő elvált emberrel, pláne válófélben levővel addig, amíg annak korábbi házassága le nem záródik egyértelműen. Az emberek hajlamosak gyorsabban továbblépni, ha kecsegteti őket egy új kapcsolat. Egy hívőtől az a becsületes, ha nem kezdeményez semmilyen viszonyt válófélben levő emberrel. Miért venné magára annak ódiumát, hogy ő adta meg a kegyelemdöfést egy házasságnak, amit esetleg meg lehetett volna menteni? Egy válás (vagy megözvegyülés) után is érdemes hosszabb időt (egy évet) várni, távolságot nyerni, helyreállni mielőtt az ember újabb kapcsolatba fogna.

De mi van akkor, ha házasságtörés történt, vagy az újraházasodás csak házasságtörés árán lehetséges? Van-e lehetőség helyreállni egy ilyen bűnből?

Jézus adott ebben is példát a házasságtörő asszony esetével (Jn8). Az asszonyt halálos bűnben tetten érték, így a vétkességéhez nem fért kétség. Az írástudók célja még sem az igazság volt, hanem Jézusnak akartak csapdát állítani. A Tóra szerinti halálos ítéleteket ugyanis csak a római hatóságok jóváhagyásával lehetett végrehajtani (Jn 18,31). Ha Jézus a megkövezését szorgalmazza, a római hatóságokkal kerül szembe, ha nem, akkor Mózes törvényével. Az Úr nagyon körültekintően jár el. Nem menti fel a bűnöst azonnal, de a jelenlévők lelkiismeretére apellál. Ki az közületek, aki nem szorul megbocsátásra és kegyelemre? Nem tudjuk pontosan mit írt az Úr a porba, de vélhetően azoknak a bűneit, akik a fő hangadók voltak. Mindenki átérezte annak a súlyát, hogy ha ítél, maga is ugyanolyan ítélet alá esik, vagyis magára veti azt a követ. Elsőnek a „vének”, a tekintélyesek távoztak, azután a felhecceltek. Miután az emberek közül nem volt vádló, Jézus sem lépett fel vádlóként, hanem adott egy új esélyt a bűnösnek, de figyelmeztette, ezt ne arra használja, hogy újra vétkezzen: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn8,11).

A bűnbocsánattal mindig az a dilemma, hogy mikor kegyelmi aktus, és mikor bűnpártolás. Jézust is előszeretettel vádolták meg azzal, hogy a „bűnösök barátja”, mert szóba állt, sőt közösséget vállalt (együtt evett) bűnösökkel. Azokat a gyülekezeteket is előszeretettel vádolják meg a bűn pártolásával, akik áldásukat adják az újraházasodásra. Jézus egyértelműen kegyelem és irgalom párti volt, nem elveszíteni jött a bűnösöket, hanem megigazítani. Úgy fogalmazott: a betegnek van leginkább szüksége az orvosra. A megbocsátás és az irgalom gyakorlása annak a kockázatával jár, hogy a vétkesek félvállról veszik a bűneiket. De ez még mindig a kisebb veszély ahhoz képest, hogy egy vétkes, sebzett lelkiismeretű emberen még mi is taszítsunk egyet, holott Isten nem áldozatot akar, hanem a bűnösök helyreállását. Jézus tehát egyértelműen az új esély pártján állt. A jobbján függő latornak is kegyelmet ígért az életre pusztán a hite alapján. A döntő szempont tehát az, hogy valaki azért vétkezik, mert nem tartozik közénk, vagy azért, mert erőtlen vagy csapdába esett. Ki Júdás és ki Péter? Ehhez kell a Szent Szellem bölcsessége. Jézus a bűnöst azonban úgy mentette fel, hogy senkit sem bátorított arra, hogy félvállról vegye a bűnt.

A korinthosziak túl nagylelkűek voltak egy paráznával, aki az apjával együtt ugyanazzal a nővel hált, ezért Pál „röpgyűlést” rögtönöz és a gyülekezeti vének helyett (nevében) meghozza a kiközösítő határozatot:

„Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.” (1Kor5)

Máskor a fenyítés alatt álló testvér felmentését javasolja:

„Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet… Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Kor2)

Pál itt arra a fontos elvre mutat rá, hogy a legsúlyosabb fegyelmezésnek is az a célja, hogy a bűnöst megmentse. A gyülekezeti fegyelmet is felhasználja ugyanis az embergyilkos arra, hogy elpusztítsa az embereket, ahogyan az az egyháztörténelem során oly gyakran megtörtént. Pál pedig éppen arra figyelmeztet, hogy a nagy fegyelmező buzgóság nehogy ahhoz vezessen, hogy mi magunk Isten eszközeiből a Sátán eszközeivé válunk.

„Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt9,13)

Azt hiszem tévedsz Lucifer-666

" De a családi erőszak meg nem érdekel." - mivel sokkal de sokkal több van belőle mint azt bárki is felmérhetné, azt a hatalmas sokaságot biztosan érdekli, aki érintve van ebben.

Minden embert érdekelni kellene egyébként...

De ha ezt Istenre értetted, ő bizony szabályozza ezt a kérdést is. Rengeteg tanácsot ad, hogy harmonikus legyen a házasság.Pl."18 Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat férjeteknek, amint illik az Úrban. Ti férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket, és ne legyetek keserű haraggal irántuk. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek mindenben a szüleiteknek, mert ez igen kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek."Kolosszé 3:18-21

1Péter 3:7

" Ti férjek, hasonló módon továbbra is az ismeretnek megfelelően lakjatok velük, tiszteletet adva nekik mint gyengébb edénynek — a női nemnek —, mivel velük együtt örökösei is vagytok az élet ki nem érdemelt kegyének; hogy imáitok akadályba ne ütközzenek."

Az már másik téma, hogy miért nem fogadják mega tanácsot a házasok.

Mivel a férfi fizikailag erősebb a nőnél, ezért általában a nő van bántalmazva.