Melyik a hit és melyik az önbecsapás?

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsd 11,1)

(Esztin de pisztisz elpidzomenón hüposztaszisz pragmatón elegkhosz ú blepomenón)

A "hüposztaszisz" jelentése alátámasztás, alap, lényeg, szubsztancia, az "elegkhosz" pedig bizonyíték, megbizonyosodás, meggyőződés.

Vagyis a hitnek fordított "pisztisz" a bibliai definíció alapján " hüposztaszisz", azaz alátámasztás, alap, lényeg, szubsztancia, illetve "elegkhosz", azaz bizonyíték, megbizonyosodás, meggyőződés egyszerre, és mint ilyen nem ingatag, hanem ugyanolyan sziklaszilárd, mint egy jogi procedura perdöntő bizonyítéke. Ez a bibliai hitre igaz, és a Biblia ígéretei kizárólag a bibliai hitre vonatkoznak. Tévedés, hogy a "pisztisz" szó elsődleges jelentése a hűség, ugyanis a görög szó a hűséget, a hitet, a bizalmat egyszerre jelenti, nem véletlen, hogy más nyelvek is közös szót használják ezekre a fogalmakra, még a magyar nyelvben is csak később hasadt ketté a hit és a hűség. De nem létezik olyan bibliai hit, ami nem hűség is egyben, és nem létezik olyan hűség, ami ugyanakkor nem hit.

Ha a "pisztisz" szót megfosztjuk a "hit" jelentésétől, és csak "hűségként" értelmezzük, akkor a Biblia bizonyos állításai zavarbaejtőek. Például a hűséget nehéz egyszeri cselekedetként értelmezni, a Biblia pedig olyan szófordulatokat használ, hogy az emberek egy adott pillanatban hitre jutottak, egy adott helyzetben hittek, és gyakorlatilag semmi más nem történt, mint az, hogy az akkor hallott beszédeket elfogadták, a szívükbe zárták, és igazságként kezelték. Míg a "hit" jelentés nélküli "hűség", ami már önmagában is ellentmondás, csak hosszabb idő, jellemzően életmű alapján mondható ki valakiről, amikor már minden kísértésen és próbán átment, mégis hűséges maradt. Nem könnyű a "pisztisz" szó értelmezése ott sem, ahol az embereket hitre szólítják fel. "Ne félj csak higgy!" (Mk 5,36)"Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!" (ApCsel 16,31)" Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek." (Mk 11,23-24) "És Simon maga is hitt, és megkeresztelkedvén Fülőppel tartott" (ApCsel 8,13) Pál apostol a hittel kapcsolatban a Róma 4-ben visszautal az 1Mózes 15,6-ra, amikor megjegyzi a Biblia, hogy Ábrám hitt Istennek, és az igazságul tulajdoníttatott neki. Az Újszövetség a "piszteuó" szót használja, ami a "pisztisz" igei változata. Ez alapján az Újszövetség, azonosította az Ószövetség "áman" szavát a "piszteuóval". Ennem a helyzetben pedig konkrétan az történt, hogy Isten tett egy ígéretet Ábrámnak:

"És monda Ábrám: Íme énnekem nem adtál magot, és íme az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És íme szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda neki: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul." (1Móz 15,3-6) Amit ebben a helyzetben Ábrahám tett, igen nehéz hűségként értelmezni, pedig a további leírások alapján tudható, hogy Ábrahám végig hűséges maradt Istenhez. Vagyis a hit gyümölcse a hűség, és csak addig tud valaki hűséges maradni, amíg hisz. Amikor valaki elveszti a hitét, akkor a hűsége okát veszti el, és hűtlenné válik.