Van egyáltalán keresztény eleme a karácsonynak?

"Ez eddig rendben is van, de mi a logika abban, hogy egy olyan napon tesszük ezt, ami még csak köszönőviszonyban sincs a tényleges dátummal?"

II. Erzsébet királynő április 21-én született.

A hivatalos születésnap jónius 14-én van.

De ez teljesen logikus és nem probléma. Jól gondolom?

Szerintem is teljesen mindegy, hogy honnan vettek át elemeket, ugyanis a tartalom a lényeg, nem a motívum eredete.

Egyrészt az ünnepek sosem tisztán vallási jellegűek, szinte mindig van benne népi elem. És a nép pedig nem feledi el gyorsan a gyökereit. De ezek csak szokások, és eredeti jelentéstartalmukat már elvesztették. Amikor én karácsonyt ünneplek, nem gondolok a napfordulóra, meg a szelleműzésre.

"A faállítás és -díszítés pogány gyakorlat, elég sok nép űzte már jóval Krisztus előtt is. A Biblia pedig kifejezetten tiltja"

Az általad idézett rész nem a faállítást tiltja meg, hanem a fából készült bálványok imádatát. Merthogy a pogányok istenekként tisztelik a tárgyakat.

"Az ajándékozást a rómaiak gyakorolták Szaturnusz ünnepén, apróságokkal, jótékonykodással."

Szóval akkor ezek szerint ne is adjunk senkinek semmit ajándékba, mert akkor az pogány szokás? Ismételten hangsúlyozom, ha én valakinek karácsonyi ajándékot adok, nem gondolok Szaturnusz istenre.

"A karácsonyi lakoma is a római időkre megy vissza, a már említett Szaturnusz-ünnep mellett egy mithrászi ceremóniára (bikaölés), de általában véve elterjedt a lakomázás a pogányságban is. "

Nem szoktam karácsonykor lakomázni, de megint csak az jön elő, hogy aki manapság ezt csinálja, az nem Mithrászért vagy a római istenekért teszi.

"Az énekelgetés szintén római némajátékokra vezethető vissza. "

Nem érzed a mondat ellentmondásosságát? :D

A római némajátékokon nem énekeltek. Ezért is hívták NÉMAjátékoknak. Másrészt pedig az éneklés az egyik legtermészetesebb dolog az emberek részéről. Illetve római némajátékoknak nem volt vallási szerepük, az emberek szórakoztatása volt a cél.

Továbbá az éneklés meg természetes dolog.

"Az USA-ban elterjedt, bár nálunk talán annyira még nem ismert fagyöngyös dolog kelta (druidisztikus) gyökerű. "

Amire szintén senki nem gondol karácsonykor, legfeljebb az újpogányok.

"Akkor hát mi marad...?"

Isten szeretete legnagyobb gesztusának tisztelete, hogy értünk, egyszerű emberekért vállalta az egyszerű emberek sorsát, szenvedését. A mérhetetlen hatalmú és mindenek felett álló Isten egy sorsot vállal velünk, emberekkel, akik jelentéktelenek volnánk hozzá képest. Ezt nem találod meg sehol máshol.

Én meg ezzel csak azt akartam érzékeltetni, h a világ valamennyi kultúrája ismeri az éneklés, bőséges evés, és talán az ajándékozás fogalmát, és mindenhol tartanak/tartottak valamilyen ünnepséget, tehát ez nem vezethető vissza egyértelműen a pogányságra, ill. a kereszténység fölvétele előtti kultúrára.A faállítás valóban egy pogány szokás, sok korábban pogány ünnepekhez kapcsolódó szokás kapott a kereszténység fölvételével új töltetet.A karácsony keresztény eleme Jézus születése, és ez is a lényege, a különböző népek ezt úgy kezdték ünnepelni, ahogy megszokták, nem volt arra előírás, h hogyan kell megünnepelni a karácsonyt, később, amikor az egyes népek kezdtek kevésbé elszigeteltté válni, szokásossá vált az utazás stb., így a szokások is kezdtek terjedni, így került hozzánk a faállítás szokása is, mivel az a Magyar pogány (tengrista) hitvilágban nem volt jelen, hanem az északi népektől került hozzánk.A lányeg, h más töltetet kaptak ezek a szokások, és beépültek a kereszténysége, mint ahogy maga a kereszténység más pontokban is kapcsolódik más vallásokhoz.Egyébként az iszlámban is föllelhető sok elem a pogány arab hitvilágból, és más (világ) vallásoknál is ugyanígy van ez.Mindez nem zárja ki azt, h a karácsony egy keresztény ünnep, akkor sem ha az ünneplés módjának néhány eleme már korábban is jelen volt.A fő hangsúly karácsonykor Jézus születésén van, nem a fán, és nem az ajándékokon, ezek csak külsőségek, nem ezekben szabad keresni a lényeget.

Az időpont még egy másik, külön téma, valóban nem dec. 24, 25 körül született, erről tudnék írni részletesebben, de ahhoz most sajna nincs időm.......

Téosz a kérdezőnek üdvözleté küldi

Ez mondjuk érdekes, mert a bálványok csak a magyar fordításban vannak benne. Az angolban pl. csak simán fa van, egy szó sem esik bálványról. Héberül nem tudok, de kíváncsi lennék az eredetire.

Hol is? Megmutatom a Vulgatában (a Septuagintának a tükörfordításának nevezném), hol esik szó bálványokról:

"Non habebis deos alienos coram me...

neked ne legyen más istened helyettem...

...non facies tibi sculptile, neque omnem simultudinem,

...ne csinálj magadnak faragott képet (bálvány), se hasonlót,

...quae est in caelo desuper...

amely a az égben, fenn van...

et quae in terra deorsum...

s a földön lenn...

nec eorum quae sunt in aquis sub terra

sem arról, amely a föld alatt a vízben van.

A lényeg pedig itt van:

non adorabis ea, neque coles;

Ne imádd azokat, és ne műveld!

Hol láttad, hogy imádtuk volna a fenyőfát?

„A nemzetek útját el ne tanuljátok, és ne rettegjetek az égi jelektől, mert a nemzetek rettegnek azoktól. 3 Mert a népek szokásai csupán pára, csak fa az, amit az erdőben vágtak, mesterember keze műve, amelyet vágószerszámmal készített. 4 Ezüsttel, arannyal szépítgetik. Szegekkel és kalapácsokkal rögzítik őket, hogy ne inogjanak."

Itt nyilván olyan fáról van szó, amiből bálványt faragtak a nemzetek népei.

Ettől azért a fenyőfa állításának semmi köze a keresztény világhoz!

"Jézus születését ünnepeljük, tehát lényegtelen, hogy a tudósok hány hónappal előbbre-későbbre teszik a napját."

A kérdés, hogy ünnepelték-e Jézus korában a születésnapot, és ha nem, miért nem?

Csak azért, mert náluk "véletlenül" nem terjedt el, vagy talán volt neki konkrét vallási oka?

Mit tartottak a zsidók erről a szokásról, mert azt ugye tudjuk, hogy nem volt ismeretlen akkor sem, nekik sem?

Az Encyclopaedia Judaica ezt mondja: „A születésnapok megünneplése ismeretlen volt a hagyományos zsidó szokások körében. A Customs and Traditions of Israel című könyv ezt a megfigyelést teszi: „A születésnapok megünneplését más népek gyakorlatából vették kölcsön, mivel sem a Bibliában, sem a Talmudban, sem a későbbi Bölcsek írásaiban nem történik említés erről a szokásról a zsidók között. Valójában ókori egyiptomi szokás volt.”

Ugye Jézus a központi figura a kereszténységben?

Akkor hogy lehet az, hogy az Ő születésnapját nem tették közzé a róla szóló beszámolókban?

Miért nem volt ez fontos?

Ellenben a haláláról való rendszeres megemlékezést Ő maga rendelte el! Miért az volt a fontos, és a születésnapja egyáltalán nem?

Szó sincs róla, hogy "már majdnem 2000 éve ünnepeljük Jézus születésnapját", vagy születését! Sokkal későbbi századok találmánya volt, nyilván a nemzetekből megtért emberek csábítása miatt.

A Biblia fontosabbnak tartja a halál napját a születése napjától, nem véletlenül.

Szemléltetés: Tegyük fel, hogy valakit meglátogat egy sokaság az otthonában, mondván, hogy a születésnapját jöttek megünnepelni. Az illetőnek nem tetszik a születésnap megünneplése. Nem szereti, ha az emberek túlzottan sokat esznek, lerészegednek, és gátlástalanul viselkednek. Ezt mégis megteszik néhányan, miközben megajándékozzák egymást, neki viszont nem hoznak semmit! Mindennek tetejében az ünnepség időpontjául az egyik ellenségének a születésnapját szemelik ki. Hogyan érezné magát ez a férfi? Te szeretnél belefolyni ilyesmibe? Pontosan ez történik karácsonykor.

Ha ezt Jézussal és dec. 25-el behelyettesítjük, érdekes eredmény jön ki belőle!