Keresztény fiúk, most komolyan elhiszitek ezt?

Szia!

Úgy gondolom nem kell ahhoz "keresztény fiúkának" lenni, hogy valaki úgy gondolja: megőrzi a tisztaságát a házasságig.

Senki nem szeret más által megharapdált almát megenni...

Másrészt nincs biztos fogamzásgátló módszer...

Harmadrészt jó dolog gyakorolni az önuralmat, mert a házasságban is előfordulhat, hogy a házastárs betegsége, vagy távolléte miatt szükség lesz rá...és aki fiatalon nem tudott parancsolni a testének, és kívánságainak, az felnőttkorban sem fog...

Úgy gondolom a józan paraszti ész is elég ezek belátásához...

Üdv. Péter

Kedves kérdező, az igazság független az emberi viselkedéstől. Nincs abban semmi rossz, hogy ezek a "fiúkák" ezt hiszik, és abban sincs semmi, hogy ha mégsem bírják megállni, és olyat tesznek, ami ellentétes azzal, amit hisznek. Nincs olyan ember, aki meg bírná állni, hogy valamiben ne vétkezzen. Attól, hogy gyenge, és elbukik, az igazság igazság marad. Pld. Ha lopás bűn, és valaki ezt vallja, de ennek ellenére elbukik, és lop, attól a lopás még bűn marad, és nem lehet a "ne lopj" parancsot támadni amiatt, hogy az egyik hirdetője lopott.

Úgy beszélsz elítélően a házasságig való önmegtartóztatásról, hogy nem próbáltad ki, milyen lehet az. (Ha kipróbáltad volna, akkor nem kérdeznéd.) Melyi felfogás az elítélendő? A no sex, vagy az első füttyre mindenkivel lefeküdni, partnereket váltani akár egy éjszaka többet is, és utána esetleg belehalni egy AIDS betegségbe?

Nyilvánvaló, hogy inkább az önmegtartóztatás a kívánatosabb, remélem ezzel egyetértesz. Ám ezt az összehasonlítási alapot nem befolyásolhatja az, hogy aki az önmegtartóztatásban hisz, egyszer csak elbukik. Attól még az igazság nem változik.

Ha zavar, vagy tényleg érdekel a gólyák felfogása, miért nem kérdezed meg tőlük? Nem látok abban semmi kivetnivalót, hogy ők ezt hiszik. Akik pedig igazán hívők, nem "Jézuskában" hisznek, hanem a világteremtő Istenben, aki végtelen Úr. Nem kellene lefitymálni a hitüket. Nekem nagy öröm, hogy ilyen történik az "egyetemeden", hátha visszalendülne ebből a fertőből az inga.

Tisztelt kérdező!

Szeretnék tőled idézni:

"komolyan azt hiszitek, hogy az olyan jó, hogy házasságig "no sex"?"

Saját tapasztalatból azt mondom, hogy igen. Én most 22 éves vagyok, és nem mondható rám el az, hogy úgy neveltek, hogy házasságig nincs szexuális kapcsolat sőőt...nem is tudtam erről. Amióta viszont megismertem Istent, volt időm összehasonlítani a mostani életemet, a régebbivel.

Tapasztalataim szerint a szexuálitás a velem egykorúaknál, és úgy általában a tizenéveseknél is nagyon fontos tényező. Ezzel tisztában vagyok, hiszen nem rég voltam tini. Ám azt is tudom, hogy hogy azon emberek, akik csak testileg vannak összecsiszolódva, rögtön szétmennek, ha valami nehézség adódik.

Láttam és hallottam, micsoda erkölcstelenség tombol úgy általában a különböző szórakozóhelyeken, amikor az emberek kivetkőzve magukból az ösztöneiknek engednek, és azt is láttam hogy ki mire képes, hogy kielégítse a testi szükségleteit. Az emberek ettől tartják magukat embernek. Sőt! Én is hasonlóan gondolkodtam, alap dolognak tartottam a szexualitást egy párkapcsolatban, érdekes módon azonban mindig csalódtam.

Jézus Krisztus azonban pusztai megkísértésnél azonban megértettem, hogy az ember éppen azáltal marad ember, hogyha tud uralkodni a testi szükségletein, Isteni segítséggel.

Most van egy lány, akit nagyon szeretek. Nem élünk szexuális életet, de mivel megtanultam azt, hogy mit jelent valakit igazán szeretni, és ragaszkodni hozzá, egyáltalán nem érzem hiányát a szexualitásnak, úgy mint más lányoknál, amikor még Isten nélkül éltem az életem.

Természetesen nem kárhoztatok senkit, aki a házasság előtt is kiéli a szexualitását, én evvel csak a saját véleményem, tapasztalataim ismertettem.

Üdv ^^

A 17,43-tól a válasz.

Értem. Röviden megpróbálom megvilágítani a kérdésben rejlő lényeget:

A keresztyén életmód onnan kezdődik láthatóvá válni, amikor valaki megtér. Ez csupán annyit jelent, hogy felismeri saját bűnös mivoltát, azt őszintén megbánja, és elfogadja Istent az életében Úrnak.

Innen elindul egy megszentelődő folyamat, elindul egy úton, amely a mennybe vezet, az üdvösségbe. Nem lett más ember, ugyanúgy megmaradnak a bűnös hajlamai, elbukik, vétkezik, de egyre többször meg tud állni. Tudja a bűnről, hogy bűn, és tudatosan küzd ellene. Ha a bűn egy ragadozómadár - azt nem tudja megakadályozni, hogy a madár megtámadja, és lecsapjon rá, de nem fogja tűrni, hogy fészket rakjon a fején.

Azaz lesznek kísértései, és van, amikor meg tudja magát tartóztatni, de lesz, amikor elbukik. Teljesen tökéletes a földön nem lesz, egészen a halálig, csak a halállal tud megszabadulni örökre az ó emberétől. Addig az folyamatosan horgadozik benne.

Aki valóban komolyan átadta magát az Úrnak, az erre nem lesz büszke, hogy ő meg tudja magát tartóztatni, mert ez esetben nagyon félremegy a lényegtől. Csak arra lehet büszke, hogy az Úr őt megváltotta, azaz, helyette elszenvedte a büntetést. Ő pedig ezért hálából a legjobb tudásával, akaratával szolgálja az Urat, és követi őt.

Mi a különbség a megtért, megváltott ember és a megtéretlen között? Látszólag semmi, csak a megtért tudja, hogy biztosan a mennybe jut.

Amikor valaki önmagát púderozza, és büszkélkedik azzal, hogy ő pld. meg tudja állni azt, hogy megtartóztatja magát, nem képviseli jól a keresztyénség ügyét. Ezzel csak rosszakarókat szerez magának, valamint ellenszenvet. Ugyanis még a legerősebb is megtántorodik, a leggyorsabb is eleshet.

Van egy másik kategória, az úgynevezett ál-megtértek, akik éreztek egyszer valami felemelő érzést, érzelmet, ám valójában nem adták át magukat Istennek. Ők azok, akik a szájukkal nagy hívők, ám teljesen engedetlenek, hangoztatják, hogy velük minden rendben van. Legfőbb jellemzőjük, hogy mások bűneit piszkálgatják, lásd, a más szemében a szálkát, míg a magáéban a gerendát sem.

A nagy kérdés ezután az, hogy a gólyáid csak a szájukkal teszik-e, vagy valóban igyekeznek megfelelni Isten elvárásainak? Támpont lehet az, hogy a valódi megtért az alázatos, és a másikat nem szapulja, hanem megpróbálja segíteni.