A bűnbeesés inkább áldás volt?

"A bűnbeesés előtt az ember úgy élt az édenkertben mint egy tudatlan házikedvenc, akinek semmi életcélja nem volt." Elsőnek is nem volt tudatlan mert megértette Isten szavát. Tehát volt ineligenciája csak nem érezhetett szégyent, felelősséget esetleg,ó. Életcéja volt. A biblia azt írja ha figyelmesen olvasunk, hogy: "És vevé az ÚR ISTEN az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy MŰVELJE és ŐRIZZE azt. Tehát őriznie és gondoznia kellett a kertet.

"A bűnbeesés után viszont rálépett az önmegvalósítás útjára:városokat épített,országokat alapított,gépeket alkotott, később kijutott a világűrbe is stb.." Hát igen olyanná lett mint az Isten. Teremtő vágya lett. Alkotói vágy alakult ki benne. Uralkodási (nem rossz értelemben) vágy alakult ki benne.

nem, a bűnbeesés lényege, és amiben "haonlóbb lett istenhez" az erkölcsi ítélethozatal, pontosabban "a jó és rosz tudása" tehát megitélése, pl Isten maga is rá"csodákozik" hogy az emberek az önnön mezítelenségüket valamiféle rosz, helytelen dolognak tartják (ne vonjunk le messzemenő következtetést!)

tehát tévedés, hogy amolyan oktalan házikedvenc lett volna

ezt bizonyítja maga az ítélet de a megváltási igéretek is, pl nem az a büntetés ,hogy dolgozni kell, hanem hogy a munka gyakran nem vagy nem elég eredményes, fárasztó, és sokszor a puszta létfenntartás a célja

tehát mindaz amit leírtál ,hogy önmegvalósítás, az intellekutális kíváncsiság, az építkezések, a művészet, és így tovább az emberben már a bűneset előtt is megvolt

a különbség az hogy mondjuk mind a két esetben megismerheti a részecskefizikát, de csak a bűnbeesés után képes úgydönteni, hogy akkor most épít egy atombombát, és azzal kipusztít egy várost