Nekünk embereknek miért kell szenvednünk Ádám és Éva bűneiért?

Szent Jusztinosz: Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 88,4. (Kr. u. 155)

"De nem azért keresztelkedett meg, mert szüksége volt rá, és nem ezért szállt fölé a galamb képében a Lélek, mi nem így tudjuk, hogy ő azért jött volna a Jordán folyóhoz; ugyancsak nem azért feszítették keresztre, mert az erő elhagyta és gyenge lett, hanem az emberi nemért, amely ádámtól fogva a kígyó okozta halálba és tévedésbe bukott, és akaratlanul is minden ember gonosszá lett. Az Isten ugyanis azt akarta, hogy ők szabadon döntsenek, legyen szabadakaratuk, mind az angyaloknak, mind az embereknek, hogy mindegyik tehesse azt, amit akar, ha a jócselekedetet választja, akkor halhatatlan lesz, és a büntetést elkerüli; de ha gonoszságot művelnek, megbünteti mindegyiküket úgy, ahogyan ő akarja."

Ádámtól minden ember örökölte a bűnös természetet, ugyanakkor a lehetőséget is megkapta, hogy ennek ellenáljon: a szabad akaratot. Krisztus váltságának köszönhetően pedig minden elkövetett bűn megbocsáttatik, ha az illető őszinte megbánást tanúsít (kivéve a Szentlélek káromlást).

Isten így döntött.

Természetesen megtehette volna, hogy nem tekinti bűnösnek az utódaikat (merthogy nem is azok), és visszaveszi őket az édenbe. Vagy nem lesz utóduk.

Volt még ott elég ember a környéken - igaz, ők sose éltek az édenben, eleve azon kívül voltak mindig.

Nem akarta ezt, ő büntetni akar. Milliárdszámra.