Hogy kezelik ezt a vallásos olimpikonok?

A kettő nem zárja ki egymást,sőt,összefügg,mivel mindenki Isten része.

Képzeld el a következő jelenetet:Jézus azt mondja valakinek,aki bajban van "Ne félj,csak higgy!" majd mikor meggyógyul/egyéb célját eléri "A hited megmentett! De...azért inkább tarts bűnbánatot,mert annyira hittél magadban,hogy az már az ördögtől való,tulajdonképpen nem is Istenben hittél"

Na,ha Jézus így állt volna hozzá,nem sokra vitte volna.

Hinni sokmindeben lehet egyszerre is.

Az istenhit nem jeleni,hogy semmi másban nem hihetek,ugyamúgy,csak épp vallási téren egy istenben hiszek (vagy bármi másban,vallás függő).

Ettől függetlenűl hihetem,hogy jó sportoló vagyok.

És ez hit segit abban,hogy mindig csúcs teljesitményt préseljek ki magamból,és nyerjek.

Mindenki hisz amiben akar.

De ha jo a hitben hihet egyszerre magában is és Istenben is.

Hogy hogy? Ugyhogy edzi a hitét. Hogy edzi? Ugy hogy edz az olimpiára. Istenben hisz hogy megsegíti.

A sportolónak elsősorban magában kell hinnie,hogy képes nyerni.

Ha nem hinne magában,a győzelemben akkor minek csinálja?

Magában kell hinnie a hiszen ő az aki versenyezni fog.

A győzelemben is hinnie kell(ene),mert eljutott az olimpiára.

És nyilván Isteneben is hinnie kell:mert vallásos (inkább hívő).

Illetve az Isteni segitségben is:segits magadon Isten is megsegìt.

Ha úgy áll a versenyhez,hogy a győzelemben és magamban való hit az sátáni megkisértés akkor már is az a fura,hogy egyáltalán kimozdul otthonról.