Az eredeti Ószövetségben szerepel bárhol leírva a jehova szó vagy mindig a tetragrammaton áll ott?

"Onnan TUDOM, hogy az eddigi válaszolók nem zsidók, mert a zsidók mikor felelnek egy kérdésre, akkor sosem írjak le még az Isten szót sem, hanem így írják: I-ten."

[link]

"Mindez természetesen nem vonatkozik egy internetes kiadványra, amit nem lehet kidobni, vagy méltatlanul kezelni, így egyáltalán nem probléma Isten nevének ily módon történő kiírása."

Ne tévhitekből indulj ki.

Vagy ha ez nem elég, nézd meg: [link]

Rajt Tamás egykori rabbi egyszer sem írja le, hogy I-ten.

Nem gondolod Jól.

Ugyan is Isten nevét a Farizeus vallás vezetők vezették be kimondásra való tilalommal, amire egy Biblia verset használtak fel magyarázatként.

(2Mózes 20:7) 7 Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi.

A bizonyítékok arra mutatnak, hogy az i. sz. első és második században a zsidók körében szárnyra kapott egy babona Isten nevének használatát illetően. A Misna (rabbinikus szövegek gyűjteménye, mely a Talmud alapjául szolgált) kijelenti, hogy „aki Isten nevét betűi szerint olvassa”, annak nem lesz része a jövőbeli földi Paradicsomban, melyet Isten megígért.

Honnan eredt ez a tiltás? Némelyek azt állítják, hogy a zsidók túl szentnek tartották Isten nevét ahhoz, hogy tökéletlen emberek kimondják. Végül aztán már a név leírásától is vonakodtak. Egy forrásmű szerint a félelem oka az amiatt való aggódás volt, hogy a nevet tartalmazó papírt később netán kidobják a szemétre, így megszentségtelenítik az isteni nevet.

Az Encyclopaedia Judaica azt írja, hogy „azért kerülték a JHVH név kiejtését . . . , mert félreértették a harmadik parancsolatot”.

A JUDAIZMUSBAN évszázadokon keresztül azt tanították, hogy az isteni név, a Jehova név túl szent ahhoz, hogy kimondjuk (Zsoltárok 83:19). Sok teológus úgy érvel, hogy tiszteletlenek lennénk akkor, ha a dicsőséges Teremtőt ilyen hétköznapi módon szólítanánk meg, sőt ezzel még meg is szegnénk a Tízparancsolat harmadik parancsát, mely megtiltja, hogy ’az Úr nevét hiába felvegyük’ (2Mózes 20:7). Az i. sz. harmadik században a Misna kijelentette, hogy „aki írás szerint ejti ki az isteni nevet, annak nincs helye az eljövendő világban” (Szanhedrin10:1).

A szöveg nem Isten nevének ’felvevését’ vagy kiejtését tiltja meg!

Koehler és Baumgartner-féle héber lexikon arról a héber kifejezésről, amelyből a „hiába” szót (héberül: lás·sávʹʼ) fordították: „egy nevet indokolatlanul megnevezni . . . visszaélni egy névvel”! Ez a parancs tehát nem Isten nevének a használatát, hanem az azzal való visszaélést tiltja meg.

A valóságban azonban a Héber Iratok eredeti szövegében Isten személyes neve több mint 6800 alkalommal fordul elő, ami arra mutat: ő azt akarja, hogy az emberek ismerjék és használják a nevét.

(Zsoltárok 91:14) 14 „Mivel ragaszkodik hozzám, Én megmentem őt. Védelmezni fogom, mert megismerte a nevemet.

Ésaiás próféta világosan megmutta, hogy mi Isten akarata ebben kérdésben, amikor kijelentette: „Adjatok hálát az Örökkévalónak [héberben: יהוה = JHVH = Jehova], hirdessétek nevét, tudassátok a népek között cselekedeteit, emlegessétek, hogy magasztos a neve”

(Mikeás 4:5) 5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké.

(Malakiás 3:16) 16 Akkor a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére.

(Zsoltárok 79:6)  6 Ontsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged, És a királyságokra, melyek nem hívják segítségül nevedet.

(Zsoltárok 105:1) 105 Adjatok hálát Jehovának, hívjátok segítségül a nevét! Ismertessétek meg tetteit a népek között!

(Példabeszédek 18:10) 10 Erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál.

Ha Jehova nem akarná, hogy az emberek kiejtsék a nevét, akkor ezt nyíltan megtilthatta volna. A Biblia azonban sehol sem tiltja az Ő nevének illő használatát vagy kiejtését. A bibliai idők hűséges emberei szabadon használták a nevét

(1Mózes 12:8) 8 Később onnan a Bételtől keletre lévő hegyek közé ment, és sátrat vert úgy, hogy Bétel nyugatra volt, Ai pedig keletre. Ott oltárt épített Jehovának, és kezdte segítségül hívni Jehova nevét.

(Ruth 2:4) 4 Boáz pedig éppen kijött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: „Jehova legyen veletek!” Ők pedig így feleltek: „Áldjon meg Jehova!”

(Ruth 4:14) 14 És az asszonyok ezt mondták Naominak: „Áldott legyen Jehova, aki nem hagyott téged kiváltó nélkül; hogy hirdessék nevét Izraelben!

A valóságban Isten többször is elítélte azokat, akik elfeledtetik népével az Ő nevét

(Jeremiás 23:26, 27) 26 Meddig lesz ez még a próféták szívében, akik hazugságot prófétálnak, és akik saját szívük csalárdságának prófétái? 27 Úgy gondolják, elfeledtetik népemmel a nevemet az álmaik által, melyeket egymásnak mesélgetnek, ahogy atyáik is elfeledték nevemet Baál miatt.

(Zsoltárok 44:20, 21) 20 Ha elfeledtük Istenünk nevét, Vagy idegen isten felé tárjuk ki kezünket, 21 Nemde kikutatná ezt Isten? Hiszen ő ismeri a szív titkait.