Ha Isten a férfit és a nőt egyenlőnek teremtette, akkor miért sugallja azt a Biblia is és a keresztény vallás is bizonyos tekintetben, hogy a férfi felsőbbrendű a nőnél?

Természetesen meg beszélik, ám a Férj teszi fel az í-re a pontot,, vagy is elmondja, hogy akkor így-vagy úgy lesz, melyiket látja logikusabbnak,

Igen van amit a feleség lát át jobban, mert az Ő feladata

nyilván a férj is ezt támogatja, vagy is úgy dönthet, hogy a feleség javaslata érvényesül.

Ha a férj nem keresztény, vagy rosszul dönt keresztény kérdésekben,, ahogy írtam is, a Feleség Istennek tartozik engedelmességgel elsősorban, nem a Férjnek.

Pl:

Egy nem keresztény férj megakarja tiltani, hogy a Felesége keresztény dolgokat tegyen, mint gyülekezetbe járni, stb.

Ekkor lép érvénybe, hogy a Feleség, tisztelettel ugyan, de elmondja a férjének, hogy szereti őt, de a Teremtő döntéseit kell ebben az esetben első helyre tenni.

#31 Kedves jehova barátom reagálhatná azokra a konkrét idézetekre, amiket a #17 válaszban írtam. Pl.:"A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak,"

Itt nem úgy tűnik, hogy egyenrangú felek lennének.

"A 28%os is segíteni szeretne, ezt értékelem is."

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. :)

Mint ahogy írtam, megbeszélik, vagy is nem egyedül hoz egy döntést, és aztán közli a családdal, vagy a feleséggel.

(Példabeszédek 15:22) 22 Meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés, de a tanácsadók sokaságában megvalósulnak.

A bizalmas megbeszélés több, mint felszínes beszélgetés, ez a gondolatok és érzések őszinte megosztása egymással. Amikor a férjek és feleségek, valamint a szülők és gyermekek ilyen módon, szabadon kommunikálnak egymással, béke és egység van közöttük. A bizalmas megbeszélés hiánya viszont csalódottsághoz és nehézségekhez vezet a családban.

Kedves 17-es válaszoló.

"Jehova barátom" Nem vagyok Jehova, soha sem leszek az.

S bocsáss meg, a kérdezőnek igyekeztem válaszolni,

Timóteus 2:11-

A nők azt a tanácsot kapják, hogy a gyülekezeti összejöveteleken ’csendben tanuljanak, önmaguk teljes alávetésével’, és ne tegyenek fel kihívó kérdéseket a gyülekezetben lévő férfiaknak. Az ilyen összejöveteleken a nők ’ne szóljanak’, ha mondanivalójuk az alárendeltség hiányáról tanúskodna (1Tim 2:11, 12; 1Kor 14:33, 34). Tehát bár a gyülekezet tevékenysége szempontjából értékes, amit a nők tesznek, nem az ő feladatuk az elnöklés vagy a gyülekezet oktatása általi irányítás, ha vannak jelen képesített férfiak.

Mivel az ember teremtésekor a férfi volt az első, a nővel szemben elsőbbséget élvez (1Ti 2:12, 13). A nő a férfi egyik bordájából lett megalkotva, így csontjából való csont, és testéből való test volt (1Mó 2:22, 23). Ő teremtetett a férfiért, nem fordítva (1Ko 11:9). Ezért Isten családra vonatkozó elrendezésében a nő mindig is alá volt rendelve a férjének, és nem volt szabad bitorolnia a férje hatalmát (Ef 5:22, 23; 1Pt 3:1). Hasonlóképpen a keresztény gyülekezetben a nők nem taníthatják az önátadott férfiakat, és nem gyakorolhatnak hatalmat fölöttük (1Ti 2:12).

Ez nem azt jelenti, hogy a nők egy szót sem szólhatnak a keresztény gyülekezet összejövetelein. Abban az értelemben kell csendben lenniük, hogy nem vitatkozhatnak a férfiakkal, nem kicsinyelhetik le az állásukat, melyre ki lettek nevezve, és nem próbálhatnak tanítani a gyülekezetben. A férfiak lettek megbízva azzal, hogy elnököljenek és tanítsanak a gyülekezetben, de a nők is jelentős mértékben emelik a keresztény összejövetelek értékét, azáltal hogy különféle módokon közreműködnek azokon.

a férj és a feleség saját szerepe eltérő, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik házastárs alsóbb rendű. A szerepek kiegészítik egymást, és mindegyiknek a betöltése kihívást jelent, amely — ha a kihívás kielégítést nyer — támogatja a család jólétét. Továbbá a férj által gyakorolt főségnek nem lett volna szabad zsarnokinak vagy szeretet nélkülinek lennie.

Az apostol rámutat, hogy Ádám bűne másmilyen jellegű volt, mint a feleségéé, mivel őt nem vezette félre a Kísértő propagandája, ennélfogva ő nem hitte el, hogy a fa gyümölcséből büntetlenül ehet (1Ti 2:14). Ezért egész biztos, hogy Ádám azért evett, mert vágyakozott a felesége után, és inkább ’a felesége szavára hallgatott’, mintsem Istenére (1Mó 3:6, 17). Ily módon a felesége útjaihoz és akaratához idomult, és végső soron Isten ellenségééhez.

Pál ezen nem az örök életre szóló megmentést értette, hanem az istenfélő asszony jellegzetes szerepére utalt, amikor ezt írta: „De meg fog tartatni a gyermekszülés által, ha megmarad a hitben, a szeretetben és a józan gondolkodással párosuló szent életben” (1Timótheus 2:11–15). Azáltal, hogy gyermeket hoz a világra, gondoskodik a gyermekeiről és háztartást vezet, egy asszony ’megtartatik attól, hogy tétlen pletykálkodó és más emberek dolgába avatkozó legyen (1Timótheus 5:11–15). Családi elfoglaltsága jól kiegészíti Jehovának végzett szolgálatát. Természetesen minden keresztényre vonatkozik az, hogy ügyeljen magaviseletére és hogy bölcsen használja fel az idejét (Efézus 5:15, 16).

Feltételezve, hogy a férj is, a feleség is hívő. Ha a férj nem hithű bizonyos kérdésben, az asszonynak akkor is engedelmesnek kell maradnia, de szelíden felhívhatja a férj figyelmét erre. Lehet úgy is feje a férj a családnak, hogy ki tudja mondani: igazad van drágám.

Ha a férj a legtöbb gyakorlati kérdésben nem hithű, akkor szerintem nem is tekinthető igazi hívőnek, tehát itt felemás igáról beszélünk, ezt a Biblia eleve nem is ajánlja.

Ha egy házasságban már felmerül a gyanú, hogy a férj rá akarja kényszeríteni a saját akaratát a feleségére, ott már eleve rossz alapra épült a kapcsolat, nincs Istenben való bizalom, nincs rajtuk áldás, keresztény szempontból nincs miről beszélni.