Mi történik azzal, aki imádja Istent, van hite, jót cselekszik, elfogajda a kegyelmet és Jézust, de a Szentlelket nem képes tolerálni?

Visszakérdezek:

1. Jézust Istenként vagy prófétaként fogadja el?

2. Teremtett kegyelemi áldásról, vagy a teremtetlen isteni kegyelemről van szó jelen esetben?

Az Újszövetségben Jézus szól a Szentlélek elleni káromlásról, mint az egyedüli megbocsáthatatlan vétekről (nevesítve még az Atyát, és Jézust is lehet káromolni, ha utólag megbánja az ember).

Az már egy jó kis teológiai kérdés, hogy vajon a Szentlélek káromlását mivel követi el az ember, mindenesetre ebből számomra az következik, hogy aki nem képes "tolerálni" Szentlelket, az ezek után eléggé a susnyásban tévelyeg: ha elolvassuk Már 3:22-30-t, akkor a szöveg egészét úgy lehet értelmezni, hogy akik azzal vádolják Jézust, hogy a csodáit a Sátán (Belzebúb vagy ahogy tetszik) segítségével hajtják végre, azok a Szentlelket káromolják, _mivel: a csodáit a Szentlélek segedelmével hajtotta és hajtja végre.

Aki imádja Istent, és elfogadja Jézust, annak ez alapján azt gondolom, hogy legalább is akceptálnia kell a Szentlelket, különben nem fogadja el, amit Jézus mondott, tehát eleve nem áll meg az, hogy elfogadja Jézus tanítását.