Mi történik azzal, aki imádja Istent, van hite, jót cselekszik, elfogajda a kegyelmet és Jézust, de a Szentlelket nem képes tolerálni?

Máté 12:32

32 Aki például az Emberfia ellen szól egy szót is, annak megbocsáttatik, de aki a szent szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg; nem, sem ebben a világrendszerben, sem az eljövendőben.

Figyelembe véve ezt a figyelmeztetést, mi különbség vétkezni Isten szelleme ellen, vagy "a Szentlelket nem képes tolerálni?"

5-ös vagyok.

"Teljesen mindegy"

Egyáltalán nem mindegy, pont azért kérdeztem. Ha mindegy lenne akkor nem kérdezném, nincs nekem időm fölösleges kérdéseket feltenni. :)

A válasz a kiírt kérdésedre kizárólag attól függ, hogy mit válaszolsz ezekre a pontosító kérdéseimre.

Nem minden felekezet "hisz" a predesztinációban.

Jézus Krisztus számos evangéliumi kijelentéséből az következik, hogy az ember szabad akaratától függ, hogy Istent és Jézus Krisztust választja-e, vagy elfordul tőle (vagy valami köztes állapotban ragad). Ahogy a korábbi válaszomban is érveltem: aki nem fogadja el a Szentlelket, az valójában nem fogadja el Jézus tanítását, mivel ez esetben az ember elveti azt, hogy Isten minden emberbe az ő szent lelkét helyezte, és elveti azt is, hogy Jézus a csodáit (csakúgy mint utóbb az apostolok) a Szentlélek ereje által hajtotta/hajtották végre.

Én azt gondolom, ez a legegyszerűbb logikai megközelítés a fenti kérdésre, és ebben a predesztináció egyébiránt semmi szerepet nem kap. Ha mégis, akkor pedig következetesen mindent vagy semmit elv érvényesül: azaz ha valaki nem fogadja el a Szentlelket, (és ezzel azt, hogy benne Isten lelke dolgozik), akkor következésképpen nem üdvözülhet.

Huhh, itt megint több dolog keveredik csúnyán, kedves Lucifer! Kezdjük logikai sorrendben, nem a kérdésfeltevés sorrendjében!

"Mert Isten és Jézus nevében is tettek már olyat, ami bűn. Gondolom a szentlélek nevében is."

Nos attól, hogy valaki azt állítja, hogy ő Isten, vagy Jézus nevében cselekszik, de közben bűnt követ el (és nyilvánvalóan a Tízparancsolat ellenében cselekszik), az teljesen nyilvánvaló, hogy valójában nem Isten és Jézus nevében cselekszik. Aki gyilkol, hazudik, megfélemlít Isten nevében, az valójában saját döntése alapján cselekszik. Vegyünk egy másik példát: látom, hogy valaki nem tiszteli mások emberi jogait, és ezért alkotmánysértő dolgot cselekszik. Attól, hogy én azt mondom, hogy az Alkotmány nevében elítélem ezt az embert és megverem, aki sértett az Alkotmány ellen, attól még nem törvényes amit teszek, mert én magam is megsértem az Alkotmány rendelkezéseit és az alkotmányos rendet, mivel önbíráskodom, és saját kezembe veszem az ítélkezést és a végrehajtást is.

Ugyanez a helyzet azokkal, akik Isten nevében cselekszenek bűnt.

"És mi van, ha valaki puccsot tervez a szentlélek ellen?

Tehát át akarja venni a helyét, de folytatni a szerepét? "

Ez badarság. Ha mégis komolyan gondolod, akkor ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint amire az antikrisztus/sátán törekszik, így aki emberként tervez hasonlót, az gyakorlatilag a sátán kedve szerint cselekszik (ergo eleve nem állhat meg az a kérdésben fennálló állítás, hogy szereti Istent > mert nem szolgálhatsz egyszerre két urat). Aki "puccsot" tervez a Szentlélekben, vagy gonoszságot tulajdonít neki, vagy visz véghez az "ő nevében", az káromolja a Szentlelket, és ettől kezdve Isten irgalmazzon neki, mert ezzel a hozzáállásával a sátánt oldalára állt. Ha így van, akkor ebből a helyzetből nagyon gyorsan hátatfordítva kell menekülni.

"És hogyan lehet hozzájutni a szentlélekhez?" - a "kevésbé" nyilvánvaló válasz, hogy valójában mindannyiunkban benne van. A Kor 3:16 alapján mi magunk (vedd úgy hogy a testünk, mint felépítmény) Isten temploma vagyunk, amiben Isten Szentlelke él. Tehát ehhez nem kell hozzájutni, bennünk van. Alapesetben viszont (ha valami jelképhez akarjuk kötni, akkor mondjuk úgy, hogy az emberiség bűnbeesésétől fogva) az emberi természetet, a viselkedésünket sajnos nem ez az Istentől kapott lélek határozza meg, hanem az önző, követelöző, lázadó tudatos énünk (nevezheted akárhogy: tudat, mentális "test" ahogy tetszik). Az öröktől fogva jó és tiszta lelkünk mindenkinek sugall jó dolgokat, mindannyiunkat sarkall jó cselekedetekre, azoknak is, akik nem hisznek Istenben, vagy Krisztusban. Alapesetben azonban az önző tudatunktól és a saját önmegtartóztatásra való hajlamunktól függ, hogy mennyire hallgatunk "erre" a tiszta és jó "részünkre", vagy ezzel szemben mennyire engedjük át magunkat bűnös gondolatainknak, kínzó késztetéseinknek, vagy követelöző vágyainknak.

Amire te gondolsz a kérdésedben, ennek megfelelően inkább az az állapot, amikor a Szentlélek "átveszi" az ember felett az "irányítást". Az evangéliumok tanítása szerint ez akkor történik/kezdődik, amikor döntést hozol arról, hogy nemcsak elfogadod Krisztust, hanem neki adod az életed. "Ne úgy legyen Uram, ahogy én akarom, hanem úgy legyen, ahogy TE akarod!"

Az ember ahogy rábízza magát Krisztusra, elindul az életében egy változás. Ebben az állapotban, amikor az ember nem azon agyal folyamatosan, hogy most mit csináljak, hogy nekem jó legyen, akkor az ember cselekedei felett kezdi átvenni az irányítást a Szentlélek. Az ember azt veszi észre, hogy "ösztönsen" jó dolgokat kezd el cselekedni különösebb tudatosság nélkül. Néha az ember utólag döbben rá (vagy mások döbbentik rá), hogy hopsz, most mit is csináltam?

Természetesen (vagy inkább sajnos) ez nem egy azonnali 100%-os fordulat az ember életében. Azaz ember kettős természete ettől függetlenül nem változik megy egyik pillanatról a másikra teljes mértékben, de még csak hosszú évek alatt sem feltétlenül. Ezt azért mondom, mert az ember önző tudata ettől függetlenül működik. A tudat időnként elő fog jönni azokkal, hogy DE EZ MOST NEKEM KELL, DE EZT MOST MEG KELL SZEREZNEM, EZ MOST NEKEM JÓ LESZ, ÉS NEM ÉRDEKEL MÁSNAK HOGY LESZ stb. Amikor az emberben már működik a Szentlélek, akkor általában azonnal meg is érzi, hogy hopsz, ez így nem lesz jó. De ezzel együtt ez sok esetben nagy akaraterőt igényel, hogy nemet tudjon mondani az ember a tudata követelőzéseinek. És sokszor el fog bukni, és megcselekszi a rosszat. De attól ezt a rosszat nem a Szentlélek cselekszi, hanem az ember, aki képtelen ellenállni a késztetéseinek.