A keresztény hit kizárja a más hitűek hitvallásának elfogadását, megértését és tiszteletét?

"Úgy sok nehézségbe lehet ütközni, ha pl én odarakom az asztalra eléd Bhagavad-gítát vagy a Koránt " - évekkel ezelőtt egy férfi, akit ma már tudom, hogy "migráns"-nak lehet nevezni, elém tette a Koránt, -nálam a Biblia.

Szerinte csak az (Korán)mentette meg a több határon átkeléstől, annak köszönheti az életét, hhogy hisz benne, és mindig nála van, nélküle nem indul el sehova.

Bár nekem erről teljesen más volt a véleményem, de ettől függetlenül tudtunk Istenről és a vele kapcsolatos dolgokról nagyon barátságosan és szeretetteljesen beszélgetni. Valószínűleg azért, mert mindketten nagyon szerettük a Teremtőnket, és volt mit elmondani róla :-)

"A hit Isten ajándéka, tisztelhetem más élő hitét attól hogy nem értek vele egyet, de megértem."

Természetesen tisztelheted, én nem is akarom neked azt mondani, hogy ne tiszteld.

Én nem tisztelem más ember hitét, mert a Szentírás amikor a hitről beszél - mint ami Isten ajándéka - az az élő Istenbe vetett hitről beszél, a keresztény hitről.

Más hitrendszereket (vallásokat) bálványimádásnak minősít ami az ördögöktől van. Magát az embereket tehát tisztelem, de a hitüket nem, pusztán megértem, hogy ők másban hisznek, és ezzel le is zárom velük a témát.

Üdvözlettel,

Dante

@Kérdező

Ez a témakör lényegében már a kereszténység kezdetein előjött. A hatalmas Római Birodalomban ugyanis pont ezért néztek furcsán a keresztényekre, mert nem tisztelték sem a görög, sem pedig a római isteneket. A rómaiak éppen ezért még ateizmussal is megvádolták a keresztényeket. A konfliktus csak akkor erősödött fel igazán amikor az önmagukat istenítő császároknak szórni kellett volna egy kis tömjént, amivel lényegében a császár isteni státusztát ismerték volna el. A keresztények azonban erre sem voltak hajlandóak, ezért nem is csoda, hogy a következő 300 év kisebb megszakításokkal a keresztényüldözésekkel (is) telt el a Birodalomban.

Nyilván lehet itt felsőbbrendűségről, meg egyéb dolgokról beszélni. A Kr.u.1. században, a római történetíró, Tacitus például babonaságnak minősítette a kereszténységet. Az Egyház hite azonban töretlen: mi csak a saját Istenünket tiszteljük (és imádjuk) Jézus Krisztust [a Szentháromsággal együtt]. A többi istent nem tisztelem, mert azok a mi hitünk szerint nem léteznek, ezért a hozzájuk kapcsolódó vallásokat sem kell tisztelnem. Sajnálom, ha ezzel másokat megbántok, de keresztényeknek az van parancsba adva, hogy az embereket tiszteljék, beleértve az állami vezetőket is, akikért imádkozunk is kell (1Pét 2,17; 1Tim 2,1-2). Vallásokat nem kell tisztelni, mert egyszerűen nincs mit rajta tisztelni. Dániel könyve 3. fejezetében is azért vetették a tüzes kemencébe a három zsidó fiatalembert, mert - bár az uralkodót tisztelték - a babiloni isteneket nem. És ez kedves dolog volt az én Istenem előtt, mivel meg is mentette őket a történet szerint [lásd a részleteket az említett fejezetben].

Felteszed nekem a következő kérdést.

"Vagy téged .Dante. nem bántana ha a te élő hiteddel tennék ezt? Vagy te ezt szeretnéd? És ezért csinálod ezt más hitvallású emberrel?"

-->Nem, nem bántana. Azért nem, mert maximálisan a vallásszabadság híve vagyok. Ha valaki el akarja utasítani a hitemet, és nem tiszteli, ám tegye. Nem teszek semmit más hitvallású emberekkel, pusztán nem tisztelem sem az ő vallásukat, sem pedig az ő isteneiket. Ha valakit ez zavar, akkor keressen olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak mint ő, és a probléma megoldva.

"Vagy KZitusnak nincs élő hite? Őt nem bántaná? "

-->Nem tudom, hogy jön ide KZitus... Nyilván neki is megvan a maga hite, viszont én azzal nem értek egyet, és ezért elutasítom. Ettől függetlenül vele, mint emberrel, nincs bajom

@Kérdező

Értem, hogy számodra más vallások démonizálása egy "végtelenül primitív hozzáállás", csak itt az a helyzet, hogy a Szentírásban maga Isten mondta ki, hogy az összes vallás bálványimádás, ami nem tőle való.

Ezt el lehet mondani finomabban is - ahogyan Szent Pál apostol tette az athéni prédikációjában - és keményebben is, hogy "bálványimádó vagy". Nyilván az evangelizálás szempontjából az apostol hozzáállása a példa. De lehet itt játszani a szavakkal, a lényeg az, hogy a vallások nem Istentől valók, sőt még a kereszténynek nevezett irányzatokon belül sem, mindegyik Tőle való, mert akik a 19-20. században alapultak, már nagyon messze kerültek az ókori egyház tanításától, amit még az apostolok utódaiként működő püspökök vezettek.

Innentől fogva csak oda kanyarodok vissza, ahonnan elindultam: Az embereket tisztelnem kell, de a vallási hitrendszereket nem, mert véleményem szerint hazugságok. Alapvetően viszont nem szokásom más vallásokat szidni, és nem is megyek bele ilyen beszélgetésekbe, bár van, amikor ki kell mondani az igazságot nyíltan a laikus emberek védelme szempontjából, persze azért itt is meg kell válogatni a szavakat. Ha ez sértően hat arra, akinek a hite ellen beszélek, az engem már nem kell, hogy érdekeljen. Jézus Krisztus is kimondta a vallási vezetőkről az igazságot, pedig ők tartották kézben az egész országot, és nagy tisztelet vette őket körül. Az igazság pedig nem mindig kellemes, hanem néha kifejezetten fáj.

Üdvözlettel,

Dante

Inkviziciós detektív-nél a pont.

Nagyszerűen összefoglalta azt, amit erről a témáról el kell mondani.