A keresztény hit kizárja a más hitűek hitvallásának elfogadását, megértését és tiszteletét?

A keresztény hit megérti, ha valaki másban akar hinni, elfogadni viszont nem fogadja el, mivel csak Jézus az igazság.

Ez a tiszteletben tartás meg olyan dolog, hogy miért kellene nekem keresztényként "tisztelni" más hitét? Nem tisztelem. Más ember döntését viszont tiszteletben tartom, hogy nem akar keresztény lenni.

kérdező, tudod érdemes valamit, mert a korábbi válaszok összezavarhatnak picit, tehát KZizus egy jehova tanúja, ez egy olyan vallási közösség ami magát tartja az egyedüli és kizárólagos kereszténységnek, ugyan nem erőszakosak ,már a szó fizikai értelmében ,tehát nem lincselnek meg, de mondjuk már-már zaklatás szinten zargatnak álandóan embereket, semmilyen más hitet nem tartanak tiszteletben, és igazából nem is szabad nekik, mélyrehatóbb barátságuk sem lehet olyannal akik nem közülük valóak, a külvilággal való érintkezés csak a térítésből és a feltétlen szükségesből állhat (pl munkahelyen)

tehát ennek a kontextusában kezeld a válaszát

érdemes azt is tudni, hogy jehova tanúit senki más nem tartja kereszténynek, még egy a kereszténységet kívülről vizsgáló ember sem álltalában, még az egymástól nagyon eltérően gondolkodó felekezetek is sokkal több dologban értenek egyet mint amiben nem, ellenben jehova tanúi és bármely más keresztény felekzet között szinte semmi hasonlóságot nem lehet felfedezni, tehát ha egy jehova tanújával beszélsz azt véleményem szerint ne úgy kezeld mintha egy keresztény véleményt hallanál

jehova tanúit senki más nem tartja kereszténynek, még egy a kereszténységet kívülről vizsgáló ember sem álltalában,

Nincs jelentősége fenti szubjektív minősítésnek, hanem az a fontos, az Isten maga hogyan minősíti őket, azt pedig a Bibliából valamilyen szinten ki lehet következtetni, pl.

Malakiás 3:16-18:

"Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt.

És megtértek és meglátjátok, [hogy különbség van] az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt."

A kereszténység nem becsüli Isten nevét, mivel háromságra cserélte Isten egyetlen személyét, így a nevét sem dicsőíti, hanem az imádatot megosztja! Tehát pont azt lehet kikövetkeztetni, hogy a kereszténység van tévúton, a Jehova tanúi pedig a Krisztus útján! Stb.

A kérdésedre pedig Pál apostol megadja a választ, és ha még ezt nem olvastad, akkor itt a lehetőség. Ha meg olvastad és mégis megkérdezed, akkor vagy nem vagy alkalmas a tanítás befogadására, vagy nem értetted meg a leírtakat. Remélem ez utóbbi áll fönt.

"Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?" (1Kor 10:20-22)

Mit tisztelsz azok hitében, akik démonoknak áldoznak a vallásukban? Tiszteljük bárkiben a felebarátot, sőt szeretjük, de a vallását és az imádati gyakorlatait visszautasítjuk. Erre tanít Isten Pálon keresztül.

ez utóbbi is egy jehova tanúja volt, viszont a kérdező láthatja, hogy ők mennyire kizárólagosan gondolkodnak maguk felől, én igyekeztem úgy megfogalmazni amit írtam ,hogy a tényekre szorítkozzam illetve vegyem figyelembe hogy a kérdező kívülről látja az egészet, jehova tanúi ellenben mint az előző válaszból is kiderült nem tudják elképzelni hogy valaki ne fogadja el egyedüli és abszolut igazságnak azt ami szerintük az egyedüli és abszolut igazság

a keresztényekre ez a fajta ledomináló és kisajátító viselkedés nem jellemző, természetesen mivel igen nagy tömegről van szó vannak sajnos kivételek ,de ugye a gyakorlat az élet más területein is néha el-eltér az ideáktól

Leírtál egy elképzelt szituációt, amit én többször átéltem.

Voltam olyanok társaságában, és beszélgettem olyan emberekkel, akik teljesen meg voltak arról győződve, hogy tévúton járok.

A beszélgetést tényleg csak addig folytattam, ameddig észre nem vettem, hogy "indulatok" szabadulnak el. Ez után megkértem a társaságot, hogy talán jobb lesz, ha témát váltunk. Mert az Isten beszéde, a Biblia tanítása SOHA nem lehet vita tárgya.

Mindenki azt hisz amit akar, és az az ember magánügye mitől boldog. Ez elsősorban az egyénre és Istenre vonatkozik.

Az úttal kapcsolatban amiről írtál Jézus tanítása szerint kettő van. A keskeny visz az örök életbe. Nem hiszek abban, hogy minden egyén megalkothatja a maga részére a keskeny utat. Abban hiszek, hogy nekünk kell azt a keskeny utat megtalálni, és ha úgy érezzük tudunk azon menni, akkor ezt tettekben, szavakban is ke kell mutatni.

Vallásról nem látom értelmét a beszélgetésnek, mert az mindenkinél más. Viszont a Bibliából nagyon tartalmas beszélgetések lehetségesek, mert az le van írva, és nem vita tárgya.

Az én hitem soha nem lehet, illetve nem "a magam hitét állítom be abszolút igaznak", mert ilyenje csak Istennek van. És bizony mély alázat kell ahhoz, hogy ezt beismerjük, és minden számunkra bizonytalan dolog után, utánanézzünk, még akkor is ha már százszor olvastuk.

Egy keresztény mindig elismeri, nem neki, Istennek van igaza. Mert ha így tesz, akkor az azzt jelenti, alázattal fölismerte, Isten MINDENR jobban tud mint mi emberek.

Egyetértek a kommenteddel, és köszönöm, hogy az elképzelést amit képviselsz, alkalmazod is.

Ez külön is jól esett.