(Katolikus) Lelki segély, lelki gondozás kérése hogyan zajlik, lehet egyáltalán?

Szia! Konkrétan a lelki gondozás a te olvasatodban nem biztos, hogy pont ugyanazt jelentheti, mint amiről én mondani tudok bármit is. Van olyan, hogy lelki vezetés, ami ún. lelki beszélgetésből, adott esetben gyónásból áll, változó rendszerességgel; nyilván az valóban lehetséges opció, hogy egy atya nem mindíg ér rá feltétlenül, egyéb teendői mellett. Mindenesetre ilyen beszélgetések alkalmával van rá esélyed, hogy segítségre lelj.

Viszont azt gondolom, hogy egy átlag plébánián dolgozó ún. egyházmegyés pap -már amennyiben városról beszélünk-, elképzelhető, hogy elég elfoglalt legyen ahhoz (sajnos), hogy a lakhely szerint nem oda tartozó hívekre már Kevésbé tud időt szakítani ilyen értelemben rendszeresen. (de ez sem feltétlenül van így; én ezt tapasztalom). Ezért első körön, amennyiben úgy gondolod, hogy egy papot szeretnél megkérni ilyen lelki beszélgetésre, akkor talán érdemes volna a lakhelyed szerinti plébánoshoz fordulni. Minden plébánián vannak ún. hivatalos órák; akkor Elvileg nagyobb esélyed van rá, hogy utoléred az atyát személyesen, vagy telefonon mondjuk, hogy kérj egy időpontot ilyen személyes beszélgetésre.

Másrészt én esetleg szerzetes közösségeknél is lehet, hogy megpróbálnám ezt, akár női, akár férfi közösségnél. Többen vannak, talán nagyobb az esély, hogy legalábbis elirányítsanak valakihez.

Valamint -nem tudom hallottál-e ilyenről, vannak keresztény pszichiáterek, pszicholoógusok. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy számodra egy ilyen ismerettség legyen a legmegfelelőbb megoldás. Az interneten lehet találni elérhetőségeket.

Tudom és nem haragszom. Csak fáj, hogy neked fáj:(

Elvesztettél valakit? Vagy mi hozta ki belőled a keserű érzést?

Neked igazából olyan barátra volna szükséged, aki nem un rád, nem használ ki, nem kell neki állandóan megfelelni, hogy veled maradjon. A másik feledre. Akivel még unatkozni és kellemes és akiről tudod, hogy a legsötétebb időkben is melletted van. Aki mellett ha csend is volna sem okozna kínos helyzetet. Olyan emberre, aki szeret és akit te is szeretsz. Akinek szívesen vagy a társaságában és ő is a tiédben. Családra.

Baj hogy így gondolod, hogy rosszat adsz másoknak.

De igazad van benne, hogy a beszéd nem mindig megoldás.

Van egy nagyon szép idézet, amivel csak egyet tudok érteni:

"Tears come from the heart and not from the brain."

illetve:

" If you lose the battle, win the war"

Mondanám, hogy gondolkodj el rajta, de tudom nem segít.

Viszont imádkozni fogok Istenhez, hogy az én életem menjen inkább tönkre a tiéd helyett és minden rosszat én kapjak helyetted. De pedig tőlem azt a sok jót, amit én kapnék. Nem kéred, de nekem erre van szükségem. Lehet, hogy önzés :P

https://www.youtube.com/watch?v=igEjmy2NB-Q