A Bibliát szó szerint kell értelmezni?

Kedves Kérdező!

Minden mindennel összefügg, és nem véletlenül kanyarodtam el a témától. :-)

A bűn eredete létfontosságú kérdés a Szentírás értelmezésében, hiszen, ha abban sem tudunk közös nevezőre jutni, ami a Biblia alaptémája, akkor hogyan akarunk bármit is továbblépni? Egyébiránt a vallások kialakulásához hitem szerint alapjában hozzájárult a "nagy küzdelem" ami a jó és a rossz között, személy szerint Isten és Sátán közt zajlik.

A kommentedben felvetett témákra térve: ha elfogadjuk az életadó Teremtő Isten létét, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy Neki van egyedül joga ahhoz, hogy az általa adott életet elvegye. És itt átkanyarodunk egy másik kérdéshez, nevezetesen a halál kérdéséhez. Ebben ugyanis a Biblia elég konzekvens: két halálról beszél. Az első halál még nem az élet végleges megszűnése a Szentírás szerint. Maga Jézus Krisztus mondta egyértelműen: „Eljön az az óra, amikor mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijönnek. Akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, és akik a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (János 5,28–29)

Viszont fontos kérdés tisztázni azt, hol a határvonal a kettő közt. Mert ha úgy van ahogyan írod, hogy a "bűn pedig szubjektív, kultúránként más tartozik ide", akkor Isten igazságosságát jogosan kérdőjelezhetjük meg. Ha nincs pontosan meghatározva az a bizonyos határvonal, akkor mi alapján kerülnek az emberek az egyik, vagy másik csoportba?

A Szentírás pontosan meghatározza mi a bűn: „A bűn pedig a törvényszegés” (1János 3,4). Miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn? Egyértelmű, hogy a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: „A törvény betöltése a szeretet.” (Róma 13,10)

A sokféle értelmezés, visszaélés, hamis szeretet hátterén azonban szükségszerű egy további kérdés: Mi a szeretet? A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: „Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.” (1Korinthus 10,24) Összegezhetjük tehát a végeredményt: A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája.

Az „én és te” sorrend megváltozik „te és én”-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.

Így viszont eljutottunk az előbbiekben idézett rövid, tömör bibliai bűnmeghatározás pontos értelmezéséhez is: a bűn az a kifejlett alapelv, amely ellenkezik a szeretet nagy törvényével.

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg tehát egészen gyakorlatias módon: A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A XX. századi neves, külföldön élő magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973)

Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.”

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.”

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent.

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

„A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,5)

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23)

Üdv. Péter