Hogyan kell értelmezni a 2Péter3:12-t? SZó szerint?

AZ EGÉSZ világrendszer megváltozása előttünk áll. Ez az emberi élet minden területét érinteni fogja.

A vers, amit idéztél, nehezen értelmezhető önmagában, de a szövegkörnyezet is sokat elárul.

Miután Péter apostol említést tett a vízözönről, a következőket írta: „A mostani egeket és a földet megőrizte, tűznek fenntartotta az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napjára” (2Péter 3:7). Továbbá azt írta az apostol: „az egek sistergő zajjal elmúlnak, az elemek pedig a rendkívüli forróságtól felbomlanak, és a föld és a rajta levő munkák feltárulnak” (2Péter 3:10).

Vajon arra kellene következtetnünk a szavak értelmezéséből, hogy a betű szerinti földünk, valamint a nap, a hold és a csillagok megsemmisülnek? Hogy választ kapjunk erre a kérdésre, meg kell vizsgálnunk Isten állásfoglalását a saját munkáival kapcsolatban. A teremtési korszak végéről ezt írja a teremtési beszámoló: „És Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, az igen jó volt” (1Mózes 1:31). Az első emberpár kilátása örökké tartó, boldog élet volt a földön, amennyiben engedelmesek maradnak (1Mózes 2:16, 17; 3:3). A teremtési beszámolóban sehol sem találunk olyan utalást, hogy a föld csak átmeneti lakóhely lenne az emberiség számára, s ez a lakóhely majd végül egy ítéletnapon elpusztul. Ebből az következik, hogy az anyagi világegyetem, beleértve a mi földünket is, Isten elhatározása szerint örökké fennmarad.

A vízözön célja nem az volt, hogy elpusztítsa a betű szerinti bolygót, hanem hogy megsemmisítse a bárkán kívül maradt istentelen emberek társadalmát. A vízözön során minden felépítmény és berendezés, amelyet az istentelen emberi társadalom felépített, tönkrement.

A kép akkor felel meg a vízözönnek, ha mindaz elpusztul, ami a jelenlegi gonosz emberi társadalommal kapcsolatos, mintha tűz emésztené el azt. Igen, az emberi ügyek összes felépítményei, amelyek a vízözön után létrejöttek, fennmaradtak a pusztulásra és az ítélet vagy leszámolás napjára.

Az itt említett „tűz” a pusztulás alaposságát szemlélteti, ami kitűnik a Jelenések könyvéből, amely az Úr Jézus Krisztust hadvezető királynak mutatja be. Azt írja, hogy az ő háborúja után sok holttest marad a föld felszínén a dögevő madarak prédájául (Jelenések 19:15–18). Ez a legkevésbé sem válhatna valóra, ha a föld betű szerint élettelen hamuhalmazzá válna.

A Péter által említett jelenlegi föld és jelenlegi egek elpusztulása ilyenformán az istentelen emberi társadalom elpusztulására vonatkozik. Az emberi kormányzatok, amelyek mint az emberi társadalmak „egei” uralkodnak, megsemmisülnek. (Hasonlítsd ezt össze az Ésaiás 34:2–5-tel, valamint a Mikeás 1:3, 4-gyel!)

Az új ég és az új föld

Az Őrtorony Társulat felfogása szerint az új ég és az új föld nem más mint a régi ég és a régi föld -, azzal az egyetlen különbséggel, hogy az Armageddon és a millennium alatti tisztulási folyamatok következtében minden Jehova-ellenes hatalom és ember kihuny, és a teokrácia teljes mértékben kibontakozhat. A teokratikus uralom kétosztályos rendszere (mennyei és földi osztály) a legvégső örökkévalóságig folytatódik. Az Őrtorony Társulat bibliai lexikonában „ég" címszó alatt ezt olvashatjuk:

„Az 'új és és új föld' kifejezés jelentését - ez Ézsaiás 65:17-ben és 66:22-ben található, és Péter apostol 2Péter 3:13-ban idézi – könnyebben megértjük, ha észben tartjuk, hogy 'az egek' az uralkodói hatalommal vannak kapcsolatban... Ugyanúgy, ahogyan a 'föld' fogalma az emberi társadalomra vonatkoztatható (Zsoltárok 96:1), 'az egek' is jelképezhetnek egy ilyen 'föld' fölötti magasabb uralkodói hatalmat vagy kormányzatot. Az Ézsaiás által közölt prófécia, amely az 'új egek és új föld' ígéretét tartalmazza, eredetileg Izraelnek a babiloni fogság utáni helyreállításáról szólt. Amikor az izraeliek visszatértek hazájukba, a dolgok új rendjében találták magukat... Az a körülmény tehát, hogy a ’korábbi ég’ elmúlik, az államok kormányainak a Sátánnal és démonaival együtt való elmúlását is jelenti" (Segítség a Biblia megértéséhez, 663k).

Itt az „ég" és a „föld" bibliai fogalmát átértelmezik, amennyiben a fő jelentés mellé egy mellékjelentést is állítanak. Az „ég" és a „föld" valóban összefügg az uralkodás területeivel (az Úr az égben uralkodik, és uralma - ma is - hat a földre; vö. Mt 6,10; 11,25 stb.), ezzel azonban mégsem zárható ki, hogy az uralkodásnak ezekhez a területeihez „terek" tartozzanak, amelyeket Isten teremtett, ill. amelyeket a régi, bűnbe és halálba süllyedt teremtés után újjá fog teremteni. A bibliai kijelentések igen világosak ebben a dologban. Az Újszövetségi Teológiai Szótár az alábbiakban foglalja össze őket:

„Az Újszövetség az Ószövetség nyelvhasználatát folytatva az ouranosz-t [menny] a szinte mindig ouranosz kai gé [ég és föld]-nek nevezett mindenség felső és vezető részének tekinti... Az eget és a földet Isten teremtette... Nem csak a föld, hanem vele együtt és előtte az ég is elmúlik:... Mk 13,31par; vö. Jel 21,1; Zsid 12,26 ...; hasonlóan 2Pt 3,10.12. Az ég és a föld ennek az elmúlásnak van tartogatva (2Pt 3,7), és mind a kettő megtapasztalja az Isten nyilvánvalóvá válása előli menekülés eszhatológikus rémületét (Jel 20,11)... Az ég a földdel együtt ugyanúgy Isten uralma alatt áll... És 66,1 nyomán ég és föld Mt 5,34-ben és Csel 7,49-ben Isten abszolút uralkodói területének számít" (ThWNT 7/1954,513kk).

Aki vitatja, hogy „ég és föld" betű szerint és anyagi értelemben elmúlik, annak az összes olyan kijelentést el kell távolítania a Szentírásból vagy elspiritualizálnia, ahol ilyen kozmikus katasztrófákról van szó. Jehova Tanúi a vonatkozó helyek spiritualizálása és allegorizálása mellett döntöttek, ahogyan már több példán („trombitaszavak" stb.) bemutattuk. Az ilyen eljárás azonban nem meggyőző, hacsak nincsen valamilyen kényszerítő és általánosan belátható oka rá az egzegézisnek.

Nem csak a „titokzatos" Jelenések könyve van tele olyan helyekkel (például Jel 6,8k; 16,19kk), amelyek e világ elmúlásáról és Isten új világának rákövetkező (!) teremtéséről szólnak (mellesleg Jehova Tanúi, akik tagadják ezt, helytelenül választották maguknak az „Új Világ Társasága nevet), hanem a Biblia más részei is (például Mt 24,35; lKor 7,31; 1Jn 2,17; 2Pt 3,10-13) világosan tanúsítják ezt. Két záró idézet jól érthetővé teszi az új kezdet radikalitását, amely a jelenlegi világ és kor elmúlásával lép be, és amelynek neve „örökkévalóság":

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva >elmúlnak<, az elemek >égve felbomlanak<, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így >felbomlanak<, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva >felbomlanak<, és az elemek égve >megolvadnak<! De >új< eget és >új< földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik" (2Pt 3,10-13).

„És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől >eltűnt< a föld és az ég, és nem maradt számukra hely....

És láttam >új< eget és >új< földet, mert az első ég és az első föld >elmúlt<, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: 'Íme az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak’. A trónuson ülő ezt mondta: 'Íme, újjáteremtek mindent’,, (Jel 20,11; 21,1-5).

Ha az „Érveljünk az írásokból" azzal érvel, hogy az ég és a föld betű szerinti elmúlása „ellentétben áll a Máté 6:10, a Zsoltárok 37:29; 104:5 és a Példabeszédek 2:21.22 kijelentésével" (110. o.), akkor itt látszólagos ellentétet konstruál. Hiszen az „erec" (föld), amelyet „az igazak örökölnek, és ott laknak mindvégig" (Zsolt 37,29) vagy a zsidók földjét, vagy - a millennium leteltével - az új földet jelenti (vö. THAT [=Ószövetségi Teológiai Kéziszótár) 1/1984 228kk has.).

"a Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus 1209. számú kézirata - mindkettő az i. sz. IV. századból való - azt írja, hogy „feltárulnak"" - Tévedés: ezek azt írják, hogy "megtaláltatnak" (heurethészetai), és ez tűnik a legősibb változatnak, mindazonáltal ennek nemigen van közvetlen értelme. De a 11-12. vers számos kifejezése szépen eligazít, méghozzá a "megégnek" irányában, ami az Alexandrinusban is áll.

"Az ilyen betű szerinti értelmezés azonban ellentétben áll a Máté 6:10, a Zsoltárok 37:29; 104:5 és a Példabeszédek 2:21, 22 kijelentésével." - Ez blöff: a mondott helyek vagy korábbiak, tehát korlátozott érvényűek is lehetnek, vagy költői túlzást tartalmazhatnak, vagy pedig nem zárják ki a világ megégését és egy újnak a fennmaradását. Kend ezeket kell, hogy betű szerint, sőt beleolvasással értelmezze.

"Különben is, milyen hatással lenne a tűz a már amúgy is erőteljesen izzó napra és csillagokra?" - A még erősebb tűz egy pillanat alatt felbontja az elemeket.

"a gonosz emberi társadalom megsemmisült, de Noé és a családja életben maradt, és a föld is megmaradt" - Ügyetlen kibúvó, mert írva van, hogy az ég és föld (bizony, a fizikai föld is!) a víztől megkíméltetett, de csak azért, hogy a tűz bontsa fel őket (2Pt 3,7).

"Ez a jelképes „föld", vagyis gonosz emberi társadalom fog ’feltárulni’, azaz Jehova - mintha tűz égetné le, úgy rántja le róluk a leplet -, leleplezi az istentelen emberi társadalom gonoszságát, és nyilvánvalóvá teszi, hogy rászolgált a teljes pusztulásra." - Tipikus JT-brosúrás vonaglás sok idézőjellel, önkényes szóhelyettesítéssel, "mintha"-szerű kerülgetéssel a rengeteg konkrét kifejezés ellenében. De micsoda ellaposítása az az apostol szavának, hogy ahol ő az elemek felbomlását említi, ott csak valamiféle "nyilvánvalóvá tételről" beszélt? Különben ez a "feltárul" szó csak a kendtek angolból magyarra átültető fordítóinak ügyetlenségéből született: a "megtaláltatik"-nak még csak-csak megfelelő fordítása a "be discovered" [föl lesz fedezve], de ennek már sületlen, és a görögre semmi tekintettel nem lévő félreértelmezése a "feltárul." Borzalmas látni, ahogy a kendtek szó szerintiként ajnározott új világfordítására egyre-másra bizonyulnak rá a lapos, stílustalan, sőt olykor betoldott szavak tömegei között kínosan vergődő félrefordítások.