Hogyan kell értelmezni a János ev.4. rész,24. versét? Az Isten Lélek, és akik imádjál őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.

Szétbontom:

Eredetiben a lélek szó helyett szellem szó van, engem irritál. Ez nem túl jó szó, ugyanis egyértelműen más szavak vannak a szellemre és a lélekre, de ez itt szellem.Tovább nem is ragozom.Károli G. leginkább léleknek fodította ezt is, azt is, holott nem mindegy.

Isten tehát szellem, vagyis szellemi lény. Nincs fizikai teste, mint nekünk, hanem szellem. Ez a lényege gyakorlatilag. Ő Szellem.

Imádni: azt jelenti szó szerint, leborulva imádni. Ahol az imádni szó előfordul, ott testhelyzethez köthető az imádás: leborulva. Imádás a legmagasabb közösség Istennel, neki adva a dicsőséget. Ezt Istennel való közösségben azok képesek "produkálni" akik valóságos és élő közösségben vannak vele és akkor történik, mikor eljut az imádság olyan kibeszélhetetlen szentségbe, amikor az ember már elnémul és leborulva imádja a teremtő Istent. Erre nincs leírható,kifejezhető érzés, magasabb mindennél.

Szellemben és igazságban:

Szellemben: újjászületés után lehetséges, mert a testi (érzéki) ember a test dolgaira gondol, aki szellemtől született, a szellemi dolgokra.

Igazságban: Tulajdonított igazságunk van, nem mi szereztük.Kaptuk. Hit által Jézus igazságát Isten nekünk tulajdonítja és ezt hitben lehet átvenni, jó cselekedetek, vagy bizonyítás nélkül. Ez a megigazultság ajándéka.

Ebben a tulajdonított és hitben elfogadott igazságban, szellemben lehet imádni Istent.

Fontos a megigazultság, mert bűnösként, vagy akár bűntudattal..stb nem lehet bekerülni ebbe az imádás állapotába, csakis igazságban.(szentségben)

Kedves Kérdező!

"Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." - Jn 4,24

A 'Lélek' nem az emberi belsőt, hanem Isten Lelkét jelenti; igazság: Isten Jézus által kijelentett valósága.

Áldás, békesség!

Mihály

Kedves kérdező!

Az eredetiben az a szó szerepel, hogy: "Isten Szellem"

A szellemvilág valóságosabb, mint a fizikai világ, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Isten teremtette a láthatókat a láthatatlanból. A Biblia szerint az embernek is van két olyan része ami láthatatlan és örökkévaló: a lelke, és a szelleme. Ezek közül Istent imádni, csak a szellemünkkel tudjuk. Ez azt jelenti, hogy Istent nem tudjuk megismerni, érinteni, megtapintani, csak a szellemünkön keresztül. :-)

Sem a testünkkel, sem az értelmünkkel nem tudjuk megérinteni, megismerni, és bensőségesen imádni Istent. A szellemünkön keresztül tudunk csak kapcsolatba kerülni vele. Ezért hasztalan hiábavalóság, és felesleges időpocsékolás képeket és szobrokat, vagy fizikai tárgyakat imádni, mert nem Istennel hoz kapcsolatba, hanem gonosz szellemekkel.

Miért van összekapcsolva a Szellem és az Igazság imádása?

Azért mert az Ige és az Isten Szelleme megegyezik a 2Pét 1,20-21 szerint:

"Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől(Szellemtől) indíttatva szólottak az Istennek szent emberei."

Onnan tudod hogy valami nem Isten Szellemétől van, ha az nincs összhangban az Igével, mert a Biblia Isten Szellemétől született. :-)

Ami nincs összhangban az Igével, az nem a Szent Szellemtől van. Isten, az Igéje, és a Szelleme, egy.

Szia!

Először is mielőtt bármit értelmeznénk, véleményem szerint érdemes lenne megvizsgálni: ki mondja ezt, kinek mondja ezt, mire válaszul mondja ezt, és miért mondja ezt?

Úgy gondolom amíg ezeket nem tisztáztuk teljesen értelmetlen egyetlen kiragadott mondatot önmagában értelmezni!

Ez a mondat Jézus Krisztus szájából származik, aki éppen egy samáriabeli asszonnyal beszélget. A párbeszéd során itt az asszony eljut odáig, hogy Jézusban meglátja a prófétát. Éppen ezért a samaritánusok legfontosabb vallási kérdésével fordul hozzá. Az asszony megragadja a kedvező alkalmat, és Jézustól várja, hogy döntse el a zsidók és samaritánusok évszázadokra visszanyúló vitakérdését. Melyik az igazi szent hely: a Garizim hegye, vagy a jeruzsálemi templom? Hol kell Istent imádni? Annak ellenére, hogy ekkor már másfél évszázada nem volt templom a Garizim hegyén, mégis megmaradt szent helynek a samaritánusok számára, bár egy titokban tartott bizonytalanság terhelte őket. Az asszony kérdéséből is ez látszik. Melyik az igaz vallás? A samaritánusok hagyománya szerint Izráel a Kánaán földjén, a Garizim hegyén mutatott be először hálaáldozatot és nem az Ebál hegyén. Ez a próféta, aki természetfölötti tudással rendelkezik, nyilván hiteles választ tud adni a feltett kérdésre.

Jézus feleletében egymás mellé állítja a két szent helyet, mivel Isten egyetlen speciális helyhez sem köti imádatának feltételét és lehetőségét a jövőben. Jelenléte nem korlátozható egy helyre, éppenséggel nem egyetlen épület falai közé, még akkor sem, ha olyan hatalmas épülettömbről van szó, mint amilyen a jeruzsálemi templom volt. A helyhez kötött kultusznak nincs a továbbiakban jelentősége. A jeruzsálemi templom is betöltötte rendeltetését. Isten imádata nincs helyhez kötve Isten népének következő időszakában. A zsidók előnye a samaritánusokkal szemben nem a szent hely, hanem az a kijelentés, amely által az élő Isten megismerhető. A samaritánusok viszont ettől szakadtak el, ezért vannak hátrányos helyzetben a zsidókkal szemben.

Lám, a kijelentésnek nem elég egy részét ismerni, mert akkor az ember hitismerete hiányos lesz. Az üdvtörténet vonalát a júdeaiak vitték tovább, a szabadítás, a megváltás a zsidók közül indult ki. Ez tény akkor is, ha történetesen Izráel hitetlenül elutasította és végül keresztre adta az egyetlen "igazi" izráelitát, Jézust. Az asszony azonban nemcsak negatív választ kap kérdésére. Jézus tanításának második fele a zsidóknak és samaritánusoknak egyaránt hirdeti Isten imádatának új feltételét: "en pneumati kai alétheia." Az új feltétel sem a szent időről, sem a szent helyről, sem az addig érvényes rendről nem tud semmit, Isten igazi imádói ezektől szabadok. A feltétel, amely kötelező Isten imádói számára, az egy objektív adottság és egy szubjektív lehetőség. Az objektív adottság Isten Szentlelke, aki az embernek adatik Krisztus megváltó munkája alapján, újjászüli és vezeti Isten dicsőítésére, az emberek javának szolgálatára. Az alétheia az igazi istentiszteletnek megfelelő magatartás, melynek Krisztus a modellje. A külsőséges, hamis kultusszal szemben a próféták is olyan istentiszteletre buzdították a népet, amely az igazságot érvényesítő életben folytatódik tovább. Isten igazi imádatának szerves része az ő igazságát érvényesítő tettsorozat a hétköznapi élet keretei között. Isten Lélek. Ez a meghatározás természetesen nem az örök fogalmi meghatározások szellemében ad felvilágosítást Isten lényéről, hanem az emberekhez való viszonyát illetően. Isten világosság, aki az embert megvilágosítja, és nem sötétség (Lásd. I.Jn 1:5). Isten szeretet (4:8). Ez azt jelenti, hogy Isten szereti az embereket és szeretetre indítja őket. "Isten Lélek", ez azt jelenti, hogy Isten a világban az ember, a testi ember számára kontrollálhatatlan és racionális úton ki nem mutatható módon munkálkodik, végzi újjáteremtő munkáját. Újjászül embereket, a halálból életre támasztja és megtartja a Megváltó Krisztussal, a mennyei Atyával való közösségben.

Jézus egy asszonynak jelenti ki azt a jövőt, amely általa már jelen, és hirdeti azt az istentiszteletet, amely minden faj és mindkét nem, vagyis minden ember számára egyformán adott lehetőség, szól Isten jelenlétének módjáról és munkájának jellegéről. Jézus tanítása nem csak az ember tudását gyarapítja, hanem életét formálja. Úgy tanít, úgy nevel, úgy közli az ismeretet, hogy az életet formáló energiává válik.

Így kell értelmezni ezt a verset.

Üdv. Péter

Kedves kérdező!

Azt tudnod kell, hogy nagy különbség van a lélek és a szellem kifejezés között.

Valamint azt, hogy a János 4: 24-ben ott nem a lélek, hanem a szellem kifejezésnek kellene állnia.

Akik Isten helyeslésére vágynak, azoknak az igazságában kell járniuk, és igazságban kell őt szolgálniuk (Józsué 24:14; 1Sámuel 12:24; Zsoltárok 25:4, 5; 26:3–6; 43:3; 86:11; Ézsaiás 38:3). Ez magában foglalja azt is, hogy az ember engedelmeskedik Isten követelményeinek, s hűségesen és őszintén szolgálja őt. Egy szamaritánus asszonynak Jézus Krisztus azt mondta: „eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:23, 24). Az ilyen imádat nem alapulhatott elképzelésen, hanem ahhoz kellett idomulnia, ami összhangban van a dolgok valóságos állásával, és ragaszkodnia kellett ahhoz, amit Isten a Szavában kinyilatkoztatott önmagáról és a szándékairól.