Tényleg van olyan, akit annyira taszít a hit, meg Isten, hogy már kirázza őt a hideg ha csak meghallja ezen szavakat?

Osztálytársamról beszélek... tegnap mondta barátnőm, hogy ő már 8 éve minden este imádkozik és hozzá teszi, hogy köszönöm Istenem amit megadtál Nekem, de ezt minden alkalommal. Én templomba szoktam járni minden vasárnap, osztálytársam viszont se ima, se templom. Azt mondja egyszer próbált elmenni, ment vele szemben a pap és azt mondta Neki, hogy Te ide nem jöhetsz be, meg a sátán fia vagy. Ilyet mondhat egy pap? Vagy csak kitalálta? Mert szerintem lehet abban valami, hogy a pap megérzi, hogy ki a jó és ki a rossz. Illetve ma fizikán szívattam egy kicsit, mert elkezdtem imádkozni, amit ugye utál... erre már nyögött, minden baja volt, aztán hogy mondtam Neki, hogy álljon át Isten seregébe mert idővel már késő lesz; most még meggyónhatja bűneit (én az elkövetkezendő hetekben akarok menni gyónni:)) és a többi, de egyik fülén be, a másikon ki - megjegyzem, egy kicsit végigröhögtem az egészet, de akkor sem értem miért izél ennyire. Múltkor a karácsonyi koncertre se akart jönni, mert a TEMPLOMBA tartották. Oké, én is szoktam viccelődni, hogy apáca leszek, meg Isten szolgálatába állok, de hiszek benne és nem tagadom meg, hogy létezik és járok templomba is, meg minden. Igaz, egyszer volt, hogy megkérdőjeleztem, tényleg létezik-e, de akkor szerintem nagyon haragudtam valamiért és ha haragszok, akkor olyanokat mondok, amiket nem kellene. Ő meg szabályosan menekül előle. Nem tudom mi lehet az egyházzal a baja. Külső tulajdonságai: fekete haj, szem, cuccok. Imádja a feketét, meg a vöröset meg az ilyen kirívó ruhákat. Alapvetően normális.

Ó és lenne még egy kérdésem: szerintetek létezik Ördög? Mert azt tudom, hogy Isten létezik, de hogy Ördög? Erre az ismerőseim se tudják a választ, pedig van olyan, aki már sokat gondolkozott ezen.