Azt hogy kell értelmezni, hogy Isten teremté a két nagy világító testet, a Napot és a Holdat, hiszen a Hold nem is világít, teljesen sötét?

Tehát teremtett egy világító testet nappalra, és egy világító test által megvilágított égitestet, hogy világítást tükrözzön Földünkre éjjelre?

Barátom! Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?

Mit is írsz a kérdésedben? Hogy a Hold teljesen sötét? Akkor mi a fenét látok én az égbolton? Ha tök sötét lenne, akkor nem látnám. Ha már kötekedni való kedvet támasztottál bennem...

A "világító" szó itt nem azt jelenti, hogy önálló fényt bocsát ki, hanem, hogy fényforrás az égen. Az pedig az ember szemszögéből tökmindegy, hogy a fény önállóan van kibocsátva, vagy tükrözi valahonnan. Megjegyzem a Nap, a Hold és a csillagok a környező pogány népek számára istenségek, itt ellenben egyszerűen az ember számára világító testek.

Az égitestek teremtésének a leírásánál (14–19 v.) derül ki legjobban az, hogy a teremtéstörténetben csak azt kell tudomásul vennünk, amit a szentíró elénk akart adni. Amikor az egésznek a beállítása merőben ellenkezik mai ismereteinkkel (geocentrikus ábrázolás, a nap keletkezése későbbre esik, mint a földé, a nap és a hold a látszólagos nagyságegyezés miatt szinte egyenrangú), ugyanakkor van két fontos bizonyságtétele. Az egyik az ókori vallások csillagisteneibe vetett hitének és a mindenkori asztrológiának a tagadása: a csillagok, elsősorban a nap és a hold csak világító testek, Isten gondoskodásának az eszközei. A másik az, hogy ez égitestek az égbolton észlelhető és mérhető szabályos járásukkal az idő méréséhez, az ünnepek meghatározásához szolgálnak eszközül. Az égbolt feldíszítése is az ember javát szolgálja.

Más ókori népek a napnak, a holdnak és a csillagoknak jó vagy rosszindulatú hatalmat tulajdonítottak az emberek életében. Itt azonban az égitestek mindennemű tiszteletét és a hozzájuk fűződő babonákat elveti a Szentírás, amennyiben kimondja, hogy ezek az égitestek a Mindenható művei, Ő teremtette azokat, meghatározott feladatok teljesítésére.

Teremtéstörténet

A bibliai teremtéstörténet (Ter 1,1-2.3) a világ keletkezését Isten mindenható szava által hatnapos isteni munka (,,hexaémeron'') alakjában írja le, amely Istennek szombati nyugalmával záródik be. A bibliai teremtéstörténetben foglalt igazságok isteni kinyilatkoztatáson alapulnak... Ennek az isteni oktatásnak valamiféle meghatározott, ősszüleink értelméhez alkalmazott formában kellett történnie. Legalább is valószínű az, hogy [ősszüleink] a velük közölt kinyilatkoztatást nemcsak tartalma [ami magától értődik], hanem alakja szerint is, amelyet maga Isten választott fölvilágosításukra, továbbadták utódaiknak...

A hexaémeron magyarázatának abból az egyházi alaptételből kell kiindulnia, hogy a Szentírás valamelyik hiteles helyének valódi értelme és a természettudomány biztos eredményei között nem lehet ellentét, minthogy Isten szava és Isten műve egymásnak nem mondhatnak ellent. Míg a természettudomány a föld és az égitestek történetét föl nem födözte, semmi kétség sem merült föl, hogy a hatnapos tevékenységet szószerint értsék s a világot Isten hatszor 24 óra alatt keletkezett művének tekintsék. Ez a... fölfogás a természettudományi kutatások eredményeit tekintve, amelyek szerint a kosmos [= világ] kifejlődése hosszabb időközöket kívánt, már nem védelmezhető. Ezért különböző elméleteket állítottak föl, hogy a hexaémeron szószerinti jelentését a tudományos eredményekkel összeegyeztessék. Némelyek... a hat teremtésnap mindegyikét a világfejlődés egy-egy szakaszának befejezéseként tekintették... Mások a héber jôm-ot (nap) a ,,periodus'' (korszak) értelmében fogták föl és a hat napot a világ kifejlődésének hat korszakaként magyarázták. Ezek az elméletek nem szolgálják céljukat, vagyis azt, hogy a Szentírás és a természettudomány ellentmondását kiküszöböljék... Hiábavaló törekvés a világnak a geológusoktól fölállított egymásbafonódó fejlődési szakaszait (fázisait) a hexaémeron hat, illetőleg nyolc művével kronológikus (időrendi) egymásutánjukban összeegyeztetni.

A hexaémeron szószerinti fölfogásának vagy a periodista (korszakokra tagozó) magyarázatnak a természettudomány bebizonyított eredményeivel való ellentétessége fölismertette velünk, hogy Mózes I. könyvének I. fejezete nem a világ keletkezésének természettudományos folyamatát akarja vázolni, hanem a voltaképpeni folyamatot figyelmen kívül hagyja (hiszen a Szentírás nem akar természettudományi oktatást nyújtani) és csak vallási oktatás, valamint a szombat megünneplésére vonatkozó parancs meglapozása végett írja le az isteni teremtőtevékenységet hatnapi munkaként.

Már Szent Ágoston... adott olyan magyarázatot a hexaémeronra, amely e fölfogás elôfutárjának nevezhetô. Szerinte Isten az elemeket [,,ôsanyagokat''] (a bibliai kaoszt) egyetlen teremtôi cselekedettel hívta létre s ezekbôl a beléjük helyezett erôkkel a kosmost lassanként... kifejlesztette; a hat nap szerinte az angyaloknak hat mozzanatra föloldott ismerete a teremtésrôl. Az idô és az oktatási jelleg tekintetében a magyarázók fölfogása eltér egymástól. Az úgynevezett ,,ideális'' elmélet... a hat napot nem egymást követô hat idôszaknak, hanem az isteni teremtôi tevékenység hat, logikailag egymástól megkülönböztetendô fômozzanatának, a teremtésben megvalósult hat isteni eszmének tekinti s ezeket csupán az emberek oktatása végett vagy maga Isten vagy a szerzô hat napig tartó munkára osztotta be. Ez az elmélet azonban nem magyarázza meg, miért van a dolgok logikai rendje a keletkezés idôrendi keretébe szorítva, hiszen ez a keret szükségképpen azt a hitet kelti, hogy, a dolgok a valóságban is ilyen idôrendi egymásutánban létesültek. Az úgynevezett ,,természetes'' magyarázat... a hexaémeronban nem lát mást, mint a teremtés igazságainak csak magától a szerzôtôl a korabeli természettudományos álláspont alapján kiválasztott ruházatát, amely Mózestôl vagy késôbbi szerzôtôl származik. A napok az ô számára természetes napok, s ezekre ô maga osztja szét az isteni teremtôi tevékenységet. Ez az elmélet nem magyarázza meg, miként lehet megalapozni a szombat parancsát Isten hatnapos munkahetével és szombati pihenésével, ha e megalapozás egyáltalán semmiféle tényre, semmiféle történeti igazságra sem támaszkodik... E két elmélet nehézségeit igyekszik a ,,látomáselmélet''... megoldani. Szerinte a teremtéstörténet az Ádámnak adott ôskinyilatkoztatás hű bizonyítéka, amely még mindig magán hordja régi korának nyomait. A teremtésrôl szóló kinyilatkoztatást Isten látomásban [,,visio''] adta és az igazságokat hat képben vagy teremtésjelenetben szemléltette. A hat nap nem hat teremtésnap, hanem csak a látomásban átélt hat nap, amelynek reggele és estéje a jelenet keletkezését és eltűnését jelenti. A munkanapok idôrendi egymásutánja csak az egymás között logikailag elrendezett műveknek egymásrakövetkezése. [A logikai sorrend olyan, hogy a megelôzô mű mindig elôföltétel a következô számára, amennyiben a következôben alkotottaknak vázolt művek létezése vagy megértése számára megteremti az elôföltételeket; így pl. a növényvilág az állatok, a növény- és állatvilág pedig az emberek létezésének föltétele.] Mivel Ádám Éva megteremtését látomásszerű álomban (tardęma) nézte, nem megokolatlan az a föltevés, hogy Isten az egész látható világ teremtését is látomás alakjában mutatta meg neki, annál is inkább, mivel Isten késôbb is rendszerint látomásokban és álmokban szokta közölni kinyilatkoztatásait... (II. kötet, 619-624. hasáb.)

... [Éva] teremtése elôtt Isten megismertette Ádámmal, hogy a paradicsom állatvilága egyrészt tôle lényegesen különbözô, másrészt pedig nemileg szétkülönült, s ezzel az elhagyottság érzését és a vele azonoslényegű kiegészülés vágyát ébresztette föl benne. Továbbá kinyilvánította neki azt az isteni elhatározását, hogy hozzá illô segítôt teremt számára. A nô megteremtése még a hatodik teremtésnapba tartozik, de csak Ádám megteremtése után következett be. Ádám Istentôl rábocsátott látomásban látta Éva teremtését. Erre mutat a héber kifejezés tardęma, ,,mély-álom''... A bibliai elbeszélés sugalmazott szerzôje nemcsak a látomást, hanem azt is, amit Ádám a látomásban látott, történeti folyamatnak, nem csupán jelképnek tekintette. Az 'ischscha (,,némber, nôember'') nevet úgy magyarázza, hogy ,,a férfiúból véteték.'' Szent Pál a nônek a férfi alá rendelését Istentôl akartnak tekinti s ezt a nônek a férfiból való teremtésével okolja meg (1Kor 11,7). Éva ,,építése'' Ádám bordájából vagy oldalából (a héber ,,sel'a'' mindkettôt jelentheti) titokzatos teremtôi cselekedetnek antropomorfisztikus [emberi módra elképzelt] leírása, amely a magnak növénnyé ,,építésé''-ben bizonyos párhuzamot talál. A látomásban látottakból megismerte Ádám, hogy a nô vele azonoslényegű teremtménye Istennek: ,,Ez most csont az én csontomból s hús az én húsomból''. (Az ,,Éva'' című cikkbôl, I. kötet, 495-496)

A Szentírás három elsô fejezetében legalább is a következôket kell történeti eseményeknek tekintenünk:

* Az összes dolgok isteni teremtése az idôk kezdetén

* Az ember külön teremtése: Legalább is a halhatatlan lélek külön teremtését el kell fogadni. Az a föltevés, hogy az emberi test állati testbôl ,,fejlôdött'' ki, bár nem ellenkezik közvetlenül valamely dogmával, mégis kevésbé jól egyeztethetô össze a Szentírás szövegének szószerinti értelmével. (Ter 2,7: ,,Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld anyagából, arcára lehelte az élet leheletét és élôlénnyé lett az ember''.) Ezenkívül bölcseleti tekintetben érthetetlen az emberi léleknek beleöntése valamely állati testbe; ugyanabban a pillanatban az állati testet is át kellene alakítani emberi testté. Az állatnak ilyetén átalakítását emberré sem tagadni, sem állítani nem lehet.

* Az elsô nô alkotása az elsô férfibôl

* Az emberi nem egysége

* Ősszüleink eredeti boldogsága a megigazultságnak, épségnek és halhatatlanságnak állapotában

* Az embernek engedelmessége kipróbálása végett adott isteni parancs

* Az isteni parancs áthágása a kígyó képében csábító ördög ösztönzésére

* Ősszüleink kiűzetése az ártatlanság eredeti állapotából

* A jövendő Megváltó megígérése.

A Holdnak valóban nincs saját fénye, a Nap világítja meg.

Próbálj az akkor élt emberek fejével gondolkodni, mit ismertek a világból, hogyan ismerték a világot, nyilván nem a mai tudáshoz kell mérni. Nem voltak buták, de másképp, ha úgy tetszik más kifejezésekkel magyarázták meg a tapasztaltakat, mint ahogy ma tesszük.