Hogy kell érteni, értelmezni a következő bibliai idézetet: ". Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" Nem tudom, hogy jól értem-e?

A pontos magyarázat:

Lelki szegények: Szellemi fogyatékosok, bolondok.

Övék: Biztos, hogy bejutnak a Mennyországba, elszámolás nélkül.

Vagyis boldogok a bolondok, mert őket nem lehet felelősségre vonni tetteik, és esetleges hitetlenségük felől, és ezért ők biztos bejutnak a Mennyekbe. Ellenben az épeszű emberrel, aki át fog esni az elszámoláson, és a hite, és cselekedetei alapján fog dönteni az Úr, hogy hova kerül.

Vagyis azért "övék", mert biztosra bejutnak.

s mi van ha úgy értik ezt, hogy azok a boldogok, akiknek nincsenek vágyaik, akik nem áhítoznak mindenféle dologra, nem ábrándoznak, nem termelnek lelküknek hiányt? mondhatni alacsony igényűek, vágytalanok, így lelki szegények, hiszen aki nem ragaszkodó, nem vágyó, az tud igazán önzetlen lenni, mivel nem magával van elfoglalva, így kiérdemelve a mennyek országát.

üdv

26/F

LastOne.Left

"Jézus mindenkinek ígéri a mennyek országát, nem csak a szellemileg sérülteknek."

Látom szövegértelmezési problémáid vannak, mert én is ezt mondtam. De az elszámoláson csak azok esnek át, akik felelősségre vonhatóak a cselekedetiekért! És ez a rész arról szól, hogy ők boldogok, mert boldogulni fognak könnyen, és 100% hogy bejutnak, még ha nem is fogatták el Jézust.

Eredetiben nem lelki szegénységről van szó, hanem szellemi szegénységről, tehát nem elmebetegekről, fogyatékosokról van szó, hanem olyan személyekről, akiknek a szellemük számára állandóan szükség van Isten személyéből. Ahogy mondja Pál apostol, hogy "Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül."

Egyébként ennek az igének a magyarázata a Jelenések könyve 3. részében olvasható:

"A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:

Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.

Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.

Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:

Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg."

Arra vonatkozik többek között az igeszakasz, hogy azok, akik úgy gondolják, hogy meggazdagodtak és semmire nincs szükségük, azok nem képesek átvenni Isten áldásait, azokat a dolgokat, amiket Isten átakar nyújtani számukra.

Ez elsősorban nem anyagi gazdagságra vagy szegénységre vonatkozik, hanem például olyan emberekre, akik azt gondolják, hogy ismeretben, tudásban, vagy egyéb más dolgokban kellőképp meggazdagodtak, és igy már nincs szükségük arra, hogy Istentől kapjanak valamit.

Ezért nem tér meg az emberek legnagyobb része: úgy gondolják, hogy az élet bizonyos területein kellőképp gazdagok, és nincs szükségük Istenre, megváltásra, áldásokra.

Ezért mondta Jézus, hogy "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Ez az ige is a közhiedelemmel ellentétben nem az anyagi gazdagságra vonatkozik, noha sokszor az anyagi jólét is megakadályozza az embereket az Istenhez való megtérésben, hanem elsősorban szellemi, intellektuális és más területeken való gazdagságra vonatkozik, ami akadály Isten megismerésében.

Ezért mondja az ige, hogy aki azt gondolja, hogy gazdag, az egyúttal azt is gondolja, hogy semmire nincs szüksége, tehát felfuvalkodott, ezért boldog az, aki nem úgy látja magát, hogy gazdag vagyok és semmire nincs szükségem, hanem a szellemében szegény, és szüksége van Isten országára, ezért átakarja és át is tudja venni Isten javait és áldásait a názáreti Jézus Krisztus személyében.

Szia!

A lelki szegények azok az emberek, felismerik, hogy megváltásra van szükségük. A Biblia igazságai, és azok közül is a legfontosabb a megváltás nem a felfuvalkodott lelkűeknek tárul fel, akik azt hiszik, hogy gazdagok, és semmire sincs szükségük, hanem azoknak, akik alázatosak és "megtört szívűek." Csak egyetlen gyógyító forrása van a bűnösnek, és csak egyetlen kútja a lelki szegényeknek. A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, ezzel szemben mind a mennyre való jogcímünk, mind alkalmasságunk Krisztus igazságában rejlik.

Az Isten semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván. Az Isten semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől. Az ilyen embernek szabad bejárása van hozzá: "Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét" (Ésa 57:15).

Üdv. Péter

“Boldogok a lelki szegények, mert övék a menynyek országa.” (Mt 5:3)

Krisztus olyanokat hirdet boldogoknak, országa polgárainak, kiket a világ szán és megvet, miáltal a keresztény világnézetet homlokegyenest ellentétbe állítja a világ felfogásával. (V. ö. Kor. I. 1, 27. sk. Jak. 2, 5.) Lukács a nyolc boldogság helyett csak négyet említ : a szegénységet, éhséget, sírást és üldözést ; de azok ellentétével is megvilágítja a boldogságok értelmét. Lelki szegények azok, kik a földi javakhoz rendetlenül nem ragaszkodnak, boldogságukat nem bennük keresik, azokat másoktól nem irigylik, Istentől rendelt sorsukban megnyugszanak ; ha pedig földi javakban bővelkednek, azokat Isten dicsőségére és embertársaik javára használják. Lukács egyszerűen szegényeket mond (6, 20.), s érti alattuk a kis embert, a gyengét és elnyomottat. Krisztus a boldogságok közt első helyen említi a szegénységet, mert ez legjobban megfelel a világról való lemondásnak és a túlvilági törekvésnek ; persze, ha az nemcsak az erszény, hanem a szív szegénysége is. A szegényt kevesebb érdekszál köti a világhoz. Általában az evangélium kedvez a szegénységnek (Máté 6, 19—21; 10, 9. sk. 11,5; 13,22 ; 19,21. skk. Luk. 6, 24 ; 12, 33. sk. Jak. 2, 2—7.); szerinte a szegény Isten barátja, az Isten országának kiváltságos osztálya. A gazdagságot lehet ugyan jól is használni, lelki szegénységgel párosítani, az erény eszközévé tenni. (Sir. 31, 8. skk. Máté 6, 20. Csel. 4, 32. skk.) De annyi bizonvos, hogy a gazdagság nagy kísértés, gond és veszedelem. Az evangélium ezen tanítása elhárítja a gazdagság és szegénység harcát, s egyetlen megoldása a ma annyira égető társadalmi kérdésnek. Sok régi és új magyarázó a lelki szegények alatt az alázatosakat érti; újabban pedig némelyek az egyszerű jámbor népet, mely tanulékony, engedelmes szívvel fogadta az Ür tanítását. A lelki szegények jutalma a mennyek országa. Már e földön is jobban beülik és Krisztus idejében is könnyebben belépett a lemondást hirdető és túlvilági boldogságot ígérő egyházba a szegény, mint a gazdag ; a másvilágon pedig Isten a földi nélkülözésért mintegy adósa neki a boldogsággal (Luk. 6, 24.), melyből a gazdag mar e földön kivette részét.

Boldogok (itt és ott) azok, kiknek szivök e világ javaihoz nem ragaszkodik, kik azok hiányát békével tűrik, s ama javak birtoka mellett, a mennyország után úgy törekszenek, mintha azokat nem is bírnák (Kor. I. 7,29.30.); ezek a keresztény érzület mennyországát magokban hordozzák, s túl a síron megnyerik a mennyországot (lásd Máté 3,2.). Ezeknek ellentétei, kik nem úgy éreznek, ama gazdagok, kikre az Úr jajt mond Luk. 6,24.. A földi jó magában foglalja mindazt, mik a földön vagyunk, a mit bírunk és tehetünk. Azért, a ki ezekben érzésére nézve szegény, alázatosnak is mondathatik. Azért értik többen a lelki szegények alatt az alázatosokat. A világ azt mondja: Mily boldogok a gazdagok, kik pénzzel és mindennemű jóval bírnak!

Krisztus “lelki szegényeken” nem ügyefogyottakat és félkegyelműeket ért, ahogy ezt a szocialista s egyéb vallásgyalázók mindenáron értelmezni szeretnék, hanem a lélekkel fogadott és gyakorolt szegénységet, a földi javakhoz való túlzott ragaszkodásról való öntudatos lemondást, vagyis; a lélek belső szabadságát a pénzzel, kinccsel, anyagisággal szemben.

Hogy Jézus ezt csakugyan így érti: a szív, nem pedig az értelem szegénységeképpen, kiviláglik abból, hogy ugyanezt a krisztusi kijelentést (Mt, 5, 3) Szent Lukács evangéliuma egyszerűen így mondja; “Boldogok ti szegények!” (6, 20), valamint abból, hogy Krisztus Urunk a szegénységet máshol is sűrűn dicséri (Mt. 6, 19-21; 10, 9; 11, 5; 13, 22; 19, 21 stb.), viszont az oktalanságot és esztelenséget állandóan korholja s okosságra int (Legyetek okosak, mint a kígyók.” Mt. 10, 16).

Nem kell az evangéliumot erőszakosan kiforgatni az értelméből!

“Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5:5)

A szelídek örökölni, birtokolni fogjak a földet, nem ezt a sárgömböt, melyért az erőszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 37, 11.)

Szelídek, kik nem haragusznak, nem veszekesznek, nem versengenek, hanem inkább tűrnek és hallgatnak. A világ azt mondja: Mily boldogok, a kik mindenen áttörhetnek, és mindenben erőt nyernek! Ezeknek a jutalma az, hogy mindenütt békében és nyugodtan élnek; egyszersmind: ezek fogják bírni a jövendő örökséget. A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett.