A Bibliát szó szerint kell értelmezni?

Aposztata keresztenyek szerint nem kell szo szerint erteni.

visszaavalosaghoz.hu/termeszettudomany/a-pluto-fiatal-egitest/

Szia !

Ez a felvilagosodas szeruseg elsodrodas az Istentol, ugyanis a Biblial leirasai, kijelentesei teljessen hitelessek es megbizhatoak !!!

A tudomany onmagat folyamatosan helyesbito objektiv ismeret-rendszer. Nem kepes teljes vilagmagyarazatra, mivel nem kompetenciaja, igy nem is lehet Isten ellen. Nem lehet a vilag letrejottet megfigyelni.

Az evolucio viszont ugyanolyan hitrendszer mint a Kreacionizmus, csak Isten ellenes. Tudomanytalan, mivel megfigyeltek valamit a jelenben, de nem tudjak megismetelni, sem kiserletben ellenorizni, sem visszamenni a multba es ott megfigyelni. Igy nagyon hosszu ideig tarto elkepzelt folyamatokrol nyilvanitanak ki tudomanyos kriteriumok alapjan velemenyt. Nincsenek atmeneti fajok a kovuletekben.

Szia!

Isten valóságos emberi beszéd által szól hozzánk a Szentírásban. Üzenetének kiválasztott emberi közvetítői a tulajdon gondolkodásuk használatával "tették át" az emberi fogalmak és kifejezések jelrendszerére azt, amit ők közvetlen kinyilatkoztatásként láttak és hallottak. Ezért a Biblia igéit a maguk természetes jelentésében kell vennünk. Nincsen semmi további feladatunk abban a tekintetben, hogy valahova a szöveg mögé kellene hatolnunk és kihámoznunk a közönséges beszédből az istenit, vagy a szöveg egyszerű mondanivalóját mellőzve át kellene tennünk azt valamiféle lelki értelmezésbe. Nekünk, közönséges embereknek, akik nem kaptuk a "prófétaság lelki ajándékát", egyszerűen csak vennünk kell a kinyilatkoztatást úgy, amint az a mi nyelvünkön szól.

Erre vonatkozik Jézusnak ez a nevezetes megállapítása: "Az Írás fel nem bontható" (Jn. 10:35). Azaz vedd úgy, ahogy olvasod. Jézus arra utalt, hogy halandó ember ne legyen olyan vakmerő, hogy ebbe a zárt, kerek egésszé formálódott isteni kinyilatkoztatásba a saját elméleteit és vágyait vetítse.

Az emberi beszédértés általános szabályainak alkalmazásához tartozik a következő kívánalom: tisztázni kell az adott bibliai részlet "műfaját": egyszerű elbeszélésről, tényközlésről van-e szó, vagy költői szemléltetésről, átvitt értelmű beszédről, jelképes beszédről, előképről, vagy példázatról. Ezt ugyanolyan természetes módon lehet észrevenni és megállapítani, mint a közönséges beszédnél vagy az irodalmi műveknél.

Az emberi természetnek egyik lényeges eleme a megfelelni vágyás. Ma a világban az un. természettudományos világkép az elfogadott. Ebbe nem fér bele a Teremtés, legalábbis úgy ahogyan az a Bibliában le van írva.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a Szentírás szerint a halál Ádám bűnének következményeképpen jelent meg a Földön. Ebből következi, hogyha evolúció volt, akkor a halál már azelőtt megjelent, mielőtt az első ember, vagyis az egész bűneset csak képzelgés. Ha pedig a bűn képzelgés, akkor nincs is szükségünk Megváltóra. Ezeken azért érdemes elgondolkodni.

Amikor általános iskolás voltam én is fogékony voltam a természettudományos világképre. Úgy gondolom kell egy érettség, olvasottság és tapasztalat ahhoz, hogy valaki szembemenjen az általánosan uralkodó szemlélettel.

Üdv. Péter

Eszerint rájöttél az ember sokféleségére, a sokféle ember sokféle gondolkodására.

Igen, ezek között van egy csomó hamis felfogás, és van egy csomó, ami különféle nézőpontból és eltérő hangsúllyal tekint ugyanarra, ennélfogva persze másként is fogalmaz.

A bibliáról már szerzői is azt mondták, hogy jelentő rész szimbolikus. Ez elég természetes, ha valaki ismeri az emberi lelkeket, az emberi fejlődést. Hiszen a világ változik, az ismeretek bővülnek, számos dolog van, amit a régi ember alapvetően másként tapasztalt, értett és értelmezett, mint a mai. Ha a régi szerző betű szerinti értelmezést szánt volna saját szavainak, akkor azt is el kellett volna fogadnia, hogy csak kortársa érti meg. Azonban a régi szerző ennél többre vágyott, írását, véleményét, javaslatait kortalannak szerette volna (okos volt). Ezért szimbolikát alkalmazott. Az tud örök érvényű lenni. Vannak, amelyek nem állták ki az idő próbáját, de ha ismerjük a szándékot, nem értjük félre. Csak több tudás kell hozzá.

Ami pedig a hit és a tudomány viszonyát illeti, azt csak a buták állítják szembe egymással. Ez két különböző célra szolgál, nem keverendő. A gravitációs törvényt nem lehet a hit alapján értelmezni, nem is érdemes, nem is szükséges. A lélek rezdüléseit, az ember érzelmeit, a motivációját viszont sok embernél nem a tudomány eszközeivel, hanem a hit eszközeivel érdemes kezelni. Az a hatásosabb.

A határok változnak, de az nem számít. Van tere mindkettőnek bőven. Hit addig van, amíg ismerethiány van. És a tudományból tudjuk, hogy az mindig lesz. Ha az egye embereket nézzük, különösen. Jól megfér tehát a kettő, csak azok tagadják, csepülik egyiket vagy másikat, akik feltehetően egyiket se értik igazán. Ha értenék a helyüket is tudnák. És nem hinnének róla olyasmit, amivel az nem rendelkezik.