Hogyan képzelik el Istent azok, akik nem követnek egyetlen vallást sem, de nem ateisták?

# 6

A kérdés az volt, hogy „Hogyan képzelik el Istent azok, akik nem követnek egyetlen vallást sem, de nem ateisták?” Én válaszoltam rá, röviden leírtam elképzelésemet. A kérdező nem reagált rá, talán észre se vette, te észre vetted, ezért gondolom azt, hogy téged lelked mélyén érintett az információ, melyeket leírtam, de éber tudatod, elméd hevesen tiltakozik, mert nem ezeket tanulta.

Teljesen egyetértek azzal amit Jézusról irtál, Ő valóban egy magasrendű erkölcsi tanító volt és a szeretetet állította legfőbb értéknek. Nem kételkedem abban sem hogy Ő Istentől kuldött, mint ahogy mi mindannyian Isten köldöttjei, az Eredeti Ihlet fejleményei vagyunk, nincs olyan ember aki Isten szándéka ellenére jön a világra. Ő nagyjaink legnagyobbja, Ő az emberek, a népek (ön-)tudatának javítását, felemelését látta feladatának, isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre. Csodáit egy magasabb rendű szilárd természeti törvény segítségével vitte végbe, amely alkalomadtán bármely más természeti törvényt felulír, és egy ilyen alkalom lehet az ember tökéletes utasítása. Jézus ismerte ezt a törvényt és képes volt tudatosan alkalmazni, míg nekünk csak véletlenül sikerül.

Buddha azt mondta:"Keresem az igazságot"

Mohhammed azt mondta:"nincs remény, csak ha Isten megérint köntösével"

Jézus egészen mást mondott:"Én vagyok az ut, az igazság és a béke, aki hisz bennem el nem vesz"/ "Senki sem mehet az atyához csakis énáltalam"

Szerintem nyilvánvalo:

Mohhamed és Buddha keresték a válaszokat kérdéseikre, mig Jézus nem keresett semmit, hanem azért jott, hogy választ adjon nekunk.

Most már csak az a kérdés, hogy te kit választol? Azt aki azt mondja, hogy igazságra szomjazik, vagy azt aki azt mondja, hogy "Én vagyok az igazság..."?

„de éber tudatod, elméd hevesen tiltakozik, mert nem ezeket tanulta”

Kitől, honnan tanultam? Az Újszövetség írásaiból, nem olvasókönyvből. Ismerek más vallásokat és gondolkodásokat is.

„Nem kételkedem abban sem hogy Ő Istentől küldött, mint ahogy mi mindannyian Isten küldöttjei, az Eredeti Ihlet fejleményei vagyunk”

Jézus Krisztusból csak egy van, Ő a Krisztus. Mi nem lehetünk se magunk, se más krisztusai.

Jel.

5,9 Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

Ján.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”

Apcsel.

4,12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

1 Kor.

15,1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

15,2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

15,3 Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;

15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

# 23

«Kitől, honnan tanultam? Az Újszövetség írásaiból, nem olvasókönyvből.»

És mi lenne ha közvetlen az isteni forrásból benned merítenéd az efféle információkat ? Vagy talán nem ezt tették a Próféták, nem ezt tette maga Názáreti Jézus is ?

«Jézus Krisztusból csak egy van, Ő a Krisztus. Mi nem lehetünk se magunk, se más krisztusai.»

Igen, Jézus Krisztusból csak egy van, de az én elképzelésem szerint a Krisztus több mint Názáreti Jézus személyisége, a Krisztus minden ember isteni kiléte.

Létezik egy megbízható ismérv, melyet úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos mindig a magabiztos Krisztus 'hangja' bennünk, míg az igaz, a helyes, a méltányos 'árnyékának hangja' mindig valami tévedést, veszteséget, szenvedést vagy halált tartogat a háttérben.

Ez az ismérv, egy felhőtlen lelkiállapotban, tökéletes őszinteséggel alkalmazva teljesen megbízható,

ennek alávetheted a szentírásokat, a saját véleményedet, vagy más dolgot, ez nem fog félre vezetni. A gyakorlatban érezzük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy ezek hiányát.

Kérdező

„egy iratot nem hitelesíthetünk önmagával”

Miért kellene hitelesíteni az iratokat? Természetes, hogy Jézus történetét és tanításait saját közvetlen tanítványai tudták megírni. Az iratokat olvasva látszik, hogy egyszerű emberi elme nem találhat ilyeneket ki. Sokan mártírhalált haltak hitükért. Az első keresztény gyülekezetek alapítói Jézus közvetlen tanítványai, kortársai voltak. A korai egyházig visszavezethető a kereszténység történelme. Második, harmadik századi egyházatyák írásai állnak rendelkezésre, aki hivatkoznak a gyülekezetekben használt írásokra, illetve a Murátori kánonjegyzék. Számos korai századokból származó Bibliai szöveg töredék, és teljes kódex áll rendelkezésre.

„Megcáfolhatatlan bizonyítékunk nincs sem mellette, sem ellene.”

Ez igaz, de a keresztény hit korántsem alaptalan, egyszerűen venni kell a fáradságot utána olvasni.

A 100%-os bizonyossággal kapcsolatban olvastam nemrég egy könyvben:

Bizonyítható-e a kereszténység igazsága?

Ha az igazságról, különösen a vallás igazságáról esik szó, gyakran megkérdezik: „Be tudod bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz?” Általában azonban így fogalmazzák meg a kérdést: „Állíthatod-e száz százalékos biztonsággal, hogy a kereszténység tanítása igaz?”

Az első kérdésre ez a válasz: „Igen, be lehet bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki elfogadja a bizonyítékot, akármilyen szilárd bizonyíték is az. A második kérdésre azonban az a válasz, hogy „nem, száz százalékos biztonsággal nem”.

Egyesek úgy érzik, hogy ez a „nem” őket igazolja. A baj csak az, hogy félreértik a bizonyíték természetét. Nem a tökéletes vagy abszolút bizonyosság jelenti a megoldást, ahogyan egyesek hiszik, hanem az a bizonyíték, amely az emberek közös véleménye szerint bizonyosságot ad, vagy ésszerű kétely nélkül elfogadható.

A történelem folyamán ezt tekintették a bizonyítás mércéjének a bíróságokon. Ha a bíró döntésre szólítja fel az esküdteket, akkor nem a bizonyosság, hanem a valószínűség alapján kell dönteniük, ami a feltárt bizonyítékokra épül, nem pedig a bűntény végignézésének bizonyosságára. Ha az esküdtek csak száz százalékos bizonyosság esetén döntenének, akkor sohasem hoznának ítéletet.

Forrás: Josh McDowell: Válaszok a keresztyén hitet vizsgáló nehéz kérdésekre

pelgrim

„Létezik egy megbízható ismérv, melyet úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos mindig a magabiztos Krisztus 'hangja' bennünk, míg az igaz, a helyes, a méltányos 'árnyékának hangja' mindig valami tévedést, veszteséget, szenvedést vagy halált tartogat a háttérben.

Ez az ismérv, egy felhőtlen lelkiállapotban, tökéletes őszinteséggel alkalmazva teljesen megbízható,”

A lelkiismeret szavára gondolsz? A Biblia is beszámol róla, hogy a pogányok szívébe is beírta törvényét, így azok törvény nélkül is cselekedhetnek Istennek tetszően/nem tetszően. Így például mindenki ösztönösen tudja, hogy gyilkolni, hazudni, másnak ok nélkül ártani rossz. Ez lényegében a lelkiismeretünk.

Viszont a lelkiismeret nem mindentudó, nem helyettesítheti a kinyilatkoztatott igazságokat.

Szókratész, aki az egyik legnagyobb filozófusként van számon tartva, „fedezte fel” a lelkiismeretet, amit ő daimónnak nevezett, és hogy annak a szavára kell hallgatni. Ám maga is bevallotta, hogy a jót és mélységeket érintő kérdésekben nem talál választ kérdéseire. Ő „csak azt tudja, hogy semmit se tud”. Ez szó szerint szerepel az egyik legismertebb róla szóló írásban, a Szókratész védőbeszédében.

Tehát az egyik legnagyobb filozófus addig jutott el, hogy lényegi kérdésekben semmit sem tud.

(Ajánlom kérdezőnek az írást)

Ezzel szemben Jézus magabiztosan lépett fel „Én vagyok az út és az igazság és az élet”. Beszámolt az Atya létéről, akitől jött, Sátán létéről, Isten által az embertől elvárt viselkedésmódokról, és hogy aki Benne hisz, annak van élete, stb.

Kérdező

„A keresztények hitvilágának alapját az esszénusok használták először már Kr.e. XVI. században. Sőt mi több, Keresztelő János tanítványai, és feltehetőleg maga Jézus is kapcsolatban állt ezzel a mozgalommal, mielőtt hirdetni kezdte tanait.”

„Azt hiszem, ha ezer évig folytatnánk ezt a beszélgetést, akkor is elbeszélnénk egymás mellett, ugyanis alapvetően más szemszögből vizsgáljuk a kérdést.”

Tipikus, felületes kritikákat hozol fel, ez is egy. Te abban akarsz hinni, hogy a kereszténység tanítása hamis, ehhez keresel irodalmat. Az esszénus kontra Jézus kérdésnek is utánanézhetnél úgy neten, hogy elolvasod, mivel érvelnek a keresztény oldalon.

„Attól, hogy az egyház elismeri őket kánonnak, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a bennük lévő adatok valósak, csupán annyit, hogy az egyház elképzelését igazolják.”

Figyelmen kívül hagytad az eddig leírt érveket, hogy mik kerülhettek a kánonba. + nem véletlenül linkeltem korábbi hsz-ben a két előadást.

Ad 2) ha azt az érved hozod, hogy én meg a kereszténység igazában akarok hinni s ehhez keresek irodalmat, olvasd el még 1x a 100%-os bizonyosság vs. valószínűség részt. Írok példát.

Valószínűbbnek tartom, hogy az ÚSZ-et a tanítványok írták Jézus tanításai alapján, isteni ihletésre mint azt, hogy isz 1 században valami „nagy politikai összeesküvés” eredményeként jöttek létre az írások. Még 1x leírom, hogy az egyháznak 4. századig nem volt hatalma, sőt üldözték a keresztényeket, így egyik gyülekezetnek, vezetőnek sem volt lehetősége, hatalma, érdeke, hogy meghamisítsa az írásokat, üzenetet. És ezen korai egyházvezetők írásai rendelkezésre állnak, tudjuk milyen írások voltak elfogadottak, mit hittek a korai keresztények.

Valószínűbbenek tartom, hogy Jézus valóban feltámadt (az üres sír tényét a nem Jézus hívő zsidó források is elismerik), mint hogy ezt a követői kitalálták és aztán mártírhalált haltak egy hazugságért.

Azt is valószínűnek tartom, hogy Ésaiás igerész nem véletlen egybeesés:

Ésaiás

53,1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?

53,2 Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!

53,3 Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.

53,4 Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!

53,5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.

53,6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.

53,7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!

53,8 A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!

53,9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

53,10 És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.

53,11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.

53,12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!

stb.