Hogyan képzelik el Istent azok, akik nem követnek egyetlen vallást sem, de nem ateisták?

Mi alapján hiszel Istenben, ha egyik vallást sem követed? Milyen "nyom" alapján? Az agnosztikusok például nem zárják ki Isten létét, de megismerhetetlennek tartják.

Vagy úgy gondolod, minden vallást, szent iratot ugyanaz az Isten ihlette?

Értem. Szóval ösztönösen hiszel egy felsőbbrendű valamiben/Lényben.

A kereszténység tanítása szerint Isten Személy, azaz rendelkezik a teremtésétől független akarattal, cselekvőképességgel, ő az emberek bírája, illetve Ő teremtette a világot.

A keleti vallásokban Isten nem személy, hanem maga a világ, a természet, nincs teremtéstől elkülönült léte.

Azért kérdeztem az előbb, hogy szerinted ugyanaz az Isten ihlette e a világvallásokat, mert komoly ellentmondás van pl. az iszlám és a kereszténység között. Az Újszövetség könyveinek tanúsága szerint Jézus Isten Fia, a Megváltó a bűnök alól, aki kereszthalált halt. Mohamed tanításai szerint Jézus csak egy próféta volt, aki csak a zsidókhoz jött. Nem halt meg a kereszten, Istennek nincsen fia. Mohamed az, aki az egész emberiséghez jött. Nyilvánvaló, hogy ugyanaz az Isten nem ihlethette a két vallás iratait.

Nem követek egyetlen vallást sem de hívő vagyok, Isten léte nekem éppen olyan természetes mint saját létem, én vagyok, kell tehát, hogy Isten legyen, én ugyanis Isten legelőbbre haladt fejleményeinek, az emberek egyike vagyok itt a Földön. Gyerekkoromban Istent úgy képzeltem el mint egy jóságos, igazságos bácsi, ez akkor nekem megfelelt. Azóta sem kételkedtem Isten létezésében, de elképzelésem róla sokat változott.

Most tudom, hogy Isten nem egy vagy több valaki, nem egy vagy több személy, hogy Isten egy vagy akár egy tömeg személyeknél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, hatalmasabb, bölcsebb, stb., stb.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy ihlet lenne mindennek forrása, melyből minden kifejlődött, létrejött, kiáradott. Az ihletre ugyanis a kinyilatkozás, a közlés jellemző a legbővebb értelemben; továbbá mint egy mindenható törvény, a vezérlő alapelv mindenben.

A Bibliában olvashatjuk hogy Isten első utasítása „Legyen világosság!” ez az értelem, a tudat világossága. Ez az Ihlet első fejleménye a tudat, és annak ellenpárja, az anyag 'várakozó halmazállapota' ami ugyancsak szellmi lény, amely a tudat utasítására 'várakozik', hogy a benne rejlő vezérlő alapelv törvényei szerint formát vegyen fel.

Innentől kezdve minden világos, minden megmagyarázható Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött, fejleményei szükségleteik és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az Isteni forrás minden kiáradásához. Az ember értelmi képességei révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg.

Mivel minden az ihletből fejlődött ki, Isten kihat mindenre és jelen van mindenben mint a vezérlő alapelv, nincs se időhöz, se térhez kötve (ezek is az Ő fejleményei).

Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált aki Őt Mennyei Atyának nevezte és tudta hogy saját isteni kilétével van dolga.

Pelgrim által Istenről közölt információkat semmi nem támasztja alá, saját elképzelései, ihletései. Ezzel szemben Jézus Istentől küldöttségét három dologgal támasztotta alá.

1) magasrendű erkölcsi tanító volt, kiemelkedik közülük (a szeretetet állította legfőbb értéknek)

2) csodákat tett: feltámasztott halottakat, bénát lábra állított, születésétől vak szemét megnyitotta, további reménytelen betegségeket gyógyított, kenyeret szaporított, vízen járt, feltámadt(!)

3) ószövetségi próféciákat teljesített be

Jézustól „visszafejtve” az Ószövetség is hitelesítődik, ui. nem tagadta meg az ószövetségi Írásokat, önmagát a bennük szereplő próféciák beteljesítőjének tartotta, idézett is az Írásokból.

„Jézus csodatételei pedig nem tekinthetőek bizonyítéknak, ugyanis a Bibliàt nem lehet szó szerint értelmezni.”

Ján.

Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.

Luk.

5,18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni.

5,19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre.

5,20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.

5,21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?

5,22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?

5,23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

Nemcsak Jézus cselekedett csodákat, hanem az apostolok is támasztottak fel halottat, gyógyítottak bénát. Azért kapták ezeket a karizmákat, hogy az hitelesítse, segítse az evangélium terjesztését.

Hogy ki az igaz tanító, pl. Jézus vagy Mohamed, úgy döntheted el, hogy összehasonlítod őket.

- Jézus erkölcse sokkal magasabb, mint Mohamedé (nem szólít erőszakra)

- Jézus élete, magaviselete erkölcsös, míg Mohamedé nem (embert is ölt, hogy terjessze a hitét)

- Jézus feltámadt, Mohamed egyszerű halandó volt

- Jézus próféciákat teljesített be, Mohamed nem

- Jézus csodákat tett, Mohamed nem

Mi igazolja tehát Mohamedet, hogy írása az Istentől származik? Semmi.